A Vámház teret és a Szent Gellért teret összekötő hídra már 1868-tól voltak elképzelések, de megépítéséről véglegesen csak 1891-ben döntöttek. Ekkor öt helyszín volt versenyben, az óbudai, az új Országháznál építendő, az Eskü téri, a Vámház téri és a Boráros téri híd. Mindegyik mellett szóltak érvek, és a lakosság más-más csoportja támogatta egyik vagy másik elgondolást.
Feketeházy János terve (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)
A megvalósult híd oldalnézete (Forrás: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, TFGY 8284.1)
Hogy mely hidak épüljenek meg, arról egy Wekerle Sándor pénzügyminiszter elnökletével összehívott bizottság döntött 1891-ben. A szakértők az Eskü téri és a Vámház téri híd felépítését javasolták. A Vámház térnél építendő híd mellett elsősorban az szólt, hogy a Budára befutó dunántúli utakról itt lehessen átvezetni a teherforgalmat Pestre.
A Szabadság híd. Ma már keskenynek számít, de átadásakor szélesnek tartották (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
A hídra az Eskü térivel együtt írtak ki nemzetközi pályázatot. A Vámház térre 21 pályázat érkezett, a nyertes tervet Feketeházy János, a MÁV nyugalomba vonult mérnöke adta be. Mivel a két hídra közös pályázat volt, Feketeházy terve valójában az egész eljárást tekintve a második helyezett lett, az első díjat egy, az Eskü térre érkezett elképzelés kapta, ám a német mérnök terve végül nem épült meg, míg Feketeházy Vámház téri hídja igen.
A Szabadság híd (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
Feketeházy így az egyetlen olyan magyar mérnök, akinek budapesti közúti hídra kiírt nemzetközi tervpályázaton nyert munkája meg is valósult. (Ez a Deák Ferenc autópályahídnál fordult elő legközelebb.) A nyertes tervhez hasonló, háromnyílású, Gerber csuklós hídtervből több is érkezett a pályázatra, a bírálók Feketeházy tervénél a híd elegáns vonalait emelték ki.
Budapest legrövidebb Duna-hídja – amelynek építészeti tervét Nagy Virgil műegyetemi tanár készítette el – a maga nemében az első volt itthon, amelyet a kor ízlésének megfelelően úgy díszítették, hogy az acél sajátosságában rejlő lehetőségeket kihasználták, sőt kiemelték, azaz nem azt imitálták, mintha „nemesebb” anyagból, azaz fából vagy kőből készült volna.
A híd nem sokkal az átadása után, 1897-ben (Fotó: Fortepan/Képszám: 204235)
Megnyitásakor, 1896. október 4-én, vasárnap délután zuhogott az eső. A király és az előkelőségek hatalmas sátor alatt foglaltak helyet. Ferenc József itt nyomta meg azt a gombot, amellyel elindította a szegecselő berendezést, amellyel az utolsó – ezüst – szegecset beverte a hídba. Az ezüst szegecsbe a király monogramját, azaz az FJ betűket vésték. A király nagy kegyesen azt is engedélyezte, hogy a hidat róla nevezzék el.
A nevezetes szegecset többször ellopták, majd idővel pótolták. A legutóbbi felújításkor is pótolták, de most úgy alakították ki a környezetét, hogy a szegecs nem látszik, és el sem lopható.
A hídon mindig élénk volt a villamosforgalom (Fotó: Fortepan/Képszám: 32578)
A hídon az átadása után két évvel, 1898-tól már villamos is járt, természetesen akkor még alsóvezetékes kialakítással. A villamosok azóta is folyamatosan közlekednek rajta, igaz az 1960-as, 1970-es évektől állandóan napirenden volt, hogy ezt előbb-utóbb meg kell szüntetni, mert a híd szerkezete nem bírja el a terhelést. Azonban a legutóbbi felújításkor sikerült úgy rendbe hozni a szerkezetet, hogy a villamosok továbbra is bátran közlekedhetnek rajta.
Átadása után gyakorlatilag új városrész született. Buda a Gellérthegytől délre tulajdonképpen beépítetlen volt, néhány épület árválkodott csak itt. A híd azonban elérhetővé tette az addig szinte üres, a Gellért hegytől délre eső területeket, ezáltal megteremtette a mai XI. kerületet. A XX. század első évtizedeiben kiépült a Gellért-hegy déli oldala, a mai Bartók Béla út és a Móricz Zsigmond körtér környéke.
A budai hídfő szinte üres volt. Ma a Gellért tér egy nyüzsgő pontja a városnak (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
Az egykori Ferenc József híd sok más érdekességet is rejt. Bár harmadik állandó budapesti Duna-hídként épült meg, ma mégis neki van a legöregebb szerkezete a fővárosi dunai átkelők között.
A Lánchíd mai szerkezetének tervei ugyanis az 1910-es években készültek, amelyek alapján a híd vasszerkezetét 1913-1915 között kicserélték. A Margit hidat is módosított szerkezettel építették újjá a II. világháború után, míg a Szabadság híd szerkezete és jórészt az anyaga is lényegében ugyanaz, mint amilyen átadásakor, 1896-ban volt. Természetesen többször felújították és sok elemét kicserélték, de alapjaiban nem változott.
A híd közepén található négy óriási csavar a közepére befüggesztett hatalmas középrészt tartja. A híd ugyanis konzolos, vagy más néven Gerber csuklós szerkezetű. A pillérektől mind a part, mind a híd közepe felé mint egy-egy kar nyúlik ki a hídszerkezet, a part felé nyújtózkodó ág a hídfő, de itt a híd nincs rögzítve, csak „ráül” a hídfőkre.
A híd középső részét tartják a hatalmas csavarok (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
A híd közepe felé kinyúló „karok” nem érnek össze, azok közé van a fentebb említett négy hatalmas csavarral a középső közel 50 méteres rész befüggesztve. A híd azért nem billen bele itt a folyóba, mert a hídfőknél 609-609 tonnás ellensúlyok vannak. Azaz az egész híd olyan, mint két egymás mellé tett libikóka.
A híd közel 50 méteres középső részét külön függesztették be (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
A II. világháború után a leggyorsabban újjáépíthető budapesti Duna-híd volt, mert bár nagyon jelentősen megsérült, nem pusztult el teljesen. A felújításnál elhangzottak olyan javaslatok, hogy minden díszétől meg kell fosztani, a korszellemnek megfelelően egy csupasz gerendahíd legyen. Ezt azonban elvetették, a híd egyes részei anyagspórolás és a sietség miatt azonban egyszerűbben épültek vissza, például a középső rész korlátja.
A középső nyílás korlátai 1946 és 2008 között jóval egyszerűbb kialakításúak voltak a most láthatóknál (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
Így is megfosztották néhány díszétől, amelyek ugyan a háborút túlélték, de a kommunista hatalom számára nem voltak elfogadhatók, így a korábbi címereket és a kapuzatok tetejéről a Szent Koronát eltávolították. A korábbi Ferenc József hidat a helyreállítás után, 1946. augusztus 20-án Szabadság híd néven adták át.
A Turulok és a díszek jó része szerencsére a II. világháború után is megmaradtak (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
A Szabadság hidat az 1960-as években el akarták bontani, hogy a helyén egy szélesebb átkelőt építsenek, amelyikhez egy, a Döbrentei térihez hasonló többszintű csomópontot képzeltek el a Gellért térre. Az új híd Y alakú lett volna, már a Duna közepén elágazott volna a budai oldala. Akkor ugyanis az volt az elképzelés, hogy Budapest belvárosát városi autópályákkal szeljék át. A Szabadság hidat nem tartották túl értékesnek, úgy vélték, itt jó helye lenne egy sokkal szélesebb új hídnak.
Szürkén, 1955-ben (Fotó: Fortepan/Képszám:129231)
A Szabadság híd a háború előtt zöld, zöldesszürke volt. Mivel a hidakat sokszor átfestették, a színének árnyalata is gyakran változott, van arra is adat, hogy az 1930-as években kékre festették át. A háború után egyértelműen szürke volt egészen az 1980-as évekig. 1980 és 1986 között két ütemben felújították, és ekkor festették zöldre. Egy ideig az alsó része volt csak zöld, felette szürke. A jelenlegi zöld színéhez a színmintát a szerkezetnek egy olyan helyén találták meg, amelyet a megépítése, azaz 1896 óta nem bontottak meg.
Csoda zöldben (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
A ma látható hídra a II. világháború utáni helyreállításkor leszerelt, elhagyott minden egykori dísze visszakerült. A címereket és a Szent Koronát – igaz, zöldre festve, és nem arany színűen – már 1986-ban visszahelyezték. A felújtás előzetes terveiben a címerek visszahelyezése nem szerepelt, azokat a városi és az állami vezetőket megkerülve, egy jogszabályi kiskaput kihasználva lehetett visszahelyezni.
A műemléki előírások ugyanis kimondták, hogy ahol címer volt egykor egy műemléken, oda címert kell tenni. Arra nem tért ki viszont a jogszabály, melyik címert, az épp akkor hatályost vagy a történelmit. A felújítás vezetői pedig úgy döntöttek, hogy azokat rakják vissza, amelyek 1896-ban díszítették a hídat. A legutóbbi, 2007-2009 közötti felújításkor a többi dísz, így a kandeláberek is a régi formában kerültek vissza, illetve a középső rész korlátját is az eredeti tervek szerint állították helyre.
A címerek 1986-ban kerültek vissza (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
A Szabadság híd 125 éves. A legutóbbi felújításkor minden gyenge elemét kicserélték, megfiatalították, átfestették, így biztosan remélhetjük, hogy ezt a fantasztikus acélcsipke hidat a következő évtizedekben nemcsak csodálhatjuk, de használhatjuk is. .jpg)
Ugyan ma már Szabadság hídnak hívják, de az eredeti névadó, Ferenc József is ott van a hídon (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
Nyitókép: A Szabadság híd Budapest egyik dísze (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
Pentru a putea adăuga comentarii trebuie să fii membru al altmarius !
Alătură-te reţelei altmarius