Benczúr Gyula

[Magyar lap]

 (festőművész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Ez a szócikk a festőművészről szól. Hasonló címmel lásd még: Benczúr Gyula (egyértelműsítő lap).

Benczúr Gyula
Született	1844. január 28. Nyíregyháza
Meghalt	1920. július 16. (76 évesen) Benczúrfalva
Stílusa	akadémikus
Aki(k)re hatott	Adolfo Müller-Ury
A Wikimédia Commons tartalmaz Benczúr Gyula témájú médiaállományokat.

Benczúr Gyula (Nyíregyháza, 1844. január 28. – Dolány (ma Benczúrfalva, Szécsény része), 1920. július 16.) magyar festőművész, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja.

Életpályája

Gyermekeim (1881)

1844. január 28-án született Nyíregyházán Benczúr Vilmos (1811-1873) és Laszgallner Paulina (1815-1885) fiaként. Családja 1846-ban Kassára költözött. Középiskolás korában Klimkovics Ferenc és Klimkovics Bélamagánrajziskolájában, Kassán kezdett festeni és rajzolni. 1861-től a müncheniKépzőművészeti Akadémián Hermann Anschütz, majd 1865-től 1869-ig Karl von Piloty tanítványa volt. 1869-ben Olaszországban, 1874-ben Franciaországban tett tanulmányutat.

1873-ban feleségül vette művészbarátja húgát, Karolina Maxot. Négy gyermekük született. Felesége halálát (1890) követően 1892-ben újból megnősült, második felesége Ürmössy Boldizsár Piroska, a Budapesti Állami Tanítóképezde tanára.

A nyarakat az 1870-es évek közepétől a Starnbergi-tó melletti Ambachban töltötte, ahol 1885-ben felépült nyaralója öccse, Benczúr Béla tervei alapján.

1876-tól 1883-ig a müncheni akadémián tanított.Hazatérésekor megalapította az első magyar művészképzőt a Benczúr-mesteriskolát, melyet haláláig igazgatott. Már életében elismert és köztiszteletben álló festőművész volt. 1906-ban a főrendiházörökös, 1910-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja lett.

Művészi pályája

Budavár visszavétele (1896)

Olvasó nő (1875, olaj, vászon, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)

Benczúr Gyula ambachi nyaralója

Székelykapu Benczúr Gyula ambachi nyaralója előtt

A 19. századi magyar akadémikus történeti festészet kiemelkedő alakja. Pályájának korai szakaszát a biedermeier stílusú arcképek (Gizella), a romantikus életképek(Balatoni halásztragédia), illetve a Karl von Piloty festészetének hatását magukon viselő történelmi tárgyú képek jellemzik (II. Rákóczi Ferenc elfogatása). Első sikerét Hunyadi László búcsúja című képével érte el 1866-ban. 1875-ben a történelmi festészeti verseny nyertese lett Vajk megkeresztelése című képével. II. Lajos bajor király megbízásából számos történelmi tárgyú képet festett (XV: Lajos és Dubarry asszony 1874).[1] Hazatérése után aktokat, portrékat és mitológiai témájú képeket festett. Utolsó alkotói korszakát a monumentális történelmi kompozíciók jellemzik. A millenniumra 1896-ban megfestett Budavár visszavétele című műve a műfaj egyik legjelentősebb alkotása. 1900-ban a párizsi világkiállításon első díjat nyert a Nagyváradon festett, Schlauh Lőrincz nagyváradi bíborost ábrázoló portréjával, amely máig Nagyváradon a püspöki palotában tekinthető meg. 1907-ben befejezett Ezredéves hódolat című képe egész Európában feltűnést keltett. Élete utolsó éveiben a budai várba tervezett nyolc képből álló történelmi tárgyú képsorozaton dolgozott, melyből kettőt tudott elkészíteni (Mátyás fogadja a pápa követeit, A diadalmas Mátyás). Pályafutása során számos művészeti díjat nyert. Műveivel aranyérmet nyert Párizsban (1878, 1900), Berlinben (1886, 1910), Bécsben (1877, 1888) és Münchenben (1888).

Főbb művei

• Önarckép (1861)
• Kislány pojácával (1863)
• Balatoni halásztragédia (1864)
• Hunyadi László búcsúja (1866)
• Etelka (1868)
• II. Rákóczi Ferenc elfogatása (1869)
• Gizella (1870)
• Benczúr Géza (1872)
• Nő erdőben (1873)
• XV. Lajos és Dubarry (1874-től több változatban)
• Olvasó nő (1875)
• Vajk megkeresztelése (1875)
• Szerecsen fejedelem (1876)
• XVI. Lajos és családja (1875)
• Kun László halála (1880)
• Nárcissus (1881)
• Bacchánsnő (1882)
• Andrássy Gyula (1884)
• Trefort Ágoston (1885)
• Budavár visszavétele (1896)
• Károlyi Lászlóné (1898)
• Batthyány Elemér (1898)
• Erzsébet királyné (1899)
• Schlauh Lőrincz (1900)
• Szent István felajánlja a koronát (1901)
• Ezredéves hódolat (1907)
• Ádám és Éva (1909)
• Petőfi Sándor (1909)
• Háromkirályok imádása (1910)
• Mikszáth Kálmán (1910)
• Wekerle Sándor (1911)
• Kleopátra (1911)
• Mátyás fogadja a pápa követeit (1915)
• IV. Károly koronázása (1916)
• Krisztus az Olajfák hegyén (1919)
• A diadalmas Mátyás (1919)

• 

  Vajk megkeresztelése (1875, Magyar Nemzeti Galéria)

•  
• 

  Hunyadi László búcsúja (1866)

•  
• 

  II. Rákóczi Ferencelfogatása a nagysárosi várban (1869)

•  
• 

  Narcissus (1881)

•  
• 

  Andrássy Gyula gróf (1884)

•  
• 

  Erzsébet királynéarcképe (1899)

•  
• 

  Kleopátra (1911)

Emlékezete

Benczúr Gyula szobra a szegedi Patheonban

Műveiből emlékkiállítást rendeztek Budapesten 1920-ban a Műcsarnokban, 1944-ben a Szépművészeti Múzeumban, 1958-ban a Magyar Nemzeti Galériában, valamint 2001-ben az Ernst Múzeumban.

1921-ben tanítványai megalapították a Benczúr Társaságot, mely 1954-ig működött. 1927-ben Dolány az ő emlékére vette fel a Benczúrfalva – ma Szécsényvárosrésze – nevet. Szegeden, a Nemzeti Emlékcsarnokban (Dóm téren a körbefutó árkádok alatt) őrzik portrészobrát hazánk számos kiváló tudósának, művészének, politikusának szobraival együtt. Benczúr Gyula szobrának alkotója Kisfaludi Strobl Zsigmond, a szobrot gróf Széchenyi Károly ajándékozta a városnak 1930-ban.

Családjának nevezetesebb tagjai

Gyermekei Benczúr Elza iparművész, Benczúr Olga képző- és iparművész, Benczúr Ida festőművész és Benczúr Gyula orvos. Unokái Vastagh Éva és Vastagh Lászlószobrászművészek. Öccse Benczúr Béla építész. ifj. Vastagh Györgyszobrászművész a veje, Gabriel von Max festőművész a sógora volt.

Jegyzetek

1. Ugrás fel↑ MNG ÁLLANDÓ KILÁLLÍTÁSOK XV. Lajos és Dubarry asszony 1874

Források

• Szabó Júlia: A 19. század festészete Magyarországon, Corvina Kiadó, 1985, ISBN 9631319083
• Révai új lexikona II. (Bak–Bia). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1998. ISBN 963-901-540-7
• Révai nagy lexikona
• Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 171–172. o. 
• Új magyar életrajzi lexikon I. (A–Cs). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. 603–604. o. ISBN 9635474148
• Bellák Gábor: „Az utolsó festőfejedelem” Benczúr Gyula (1844-1920). Budapest, 2001.

További információk

• Benczúr Gyula a Képzőművészet Magyarországon honlapon
• Malonyay Dezső: Jegyzetek Benczúr Gyula rajzaihoz (Művészet, 1907, 6. szám)
• Elek Artúr: Benczur Gyula (1844-1920) (Nyugat, 1920, 15-16. szám)
• Farkas Zoltán: Benczúr Gyula emlékkiállítás (Nyugat, 1930, 15. szám)
• Benczúr Gyula: Budavár visszavétele (Száz Szép Kép sorozat)
• Benczúr Gyula: Hunyadi László búcsúja (Száz Szép Kép sorozat)
• Benczúr Gyula emlékkiállítás (A Jósa András Múzeum honlapja)
• Benczúr Gyula festményei - TerminArtors.com

Kapcsolódó szócikkek

• Magyar szabadkőművesek listája