A Rákóczi út és az Erzsébet híd villamosközlekedése az elmúlt 125 évben nem volt problémamentes, sok vitát látott e szakasz. A Rákóczi úton már 1897-től járt villamos, de annak ellenére, hogy 1903-ban átadták az Erzsébet hidat rajta a villamosvágányokkal, mégis 11 évnek kellett eltelnie, hogy az első villamos átgurulhasson itt Pestről Budára. A késlekedés oka a két villamostársaság, a BKVT és a BVVV vitája volt a fővárossal. Nagy nehezen sikerült megegyezniük, amihez az is kellett, hogy a városvezetők alternatív közlekedési megoldásokat kerestek arra az időre, amíg a Lánchidat átépítették.
Villamosmegálló a Ferenciek terén 1969-ben (Fotó: Fortepan/Főmterv)
A villamosok ezt követően egészen a II. világháború végéig közlekedtek. Az Erzsébet hidat a német csapatok 1945. január 18-án felrobbantották, és ezután közel 20 évig nem volt itt olyan átkelő, amelyen villamos is közlekedhetett volna. A villamosok a Március 15-e téren kialakított ideiglenes végállomásig közlekedtek, itt fordultak vissza, de mindenki hiányolta a hidat és természetesen rajta a villamosközlekedést.
Az új kábelszerkezetű híd is villamospályával épült, sőt az egyik első jármű, ami az átadás után, 1964-ben átgördült rajta, egy Bengáli típusú villamos volt, ez jól látszik a korabeli felvételeken. Pesten a hídfőben szigetperon és a híd alá vezető saját lépcsősor szolgálta a forgalmat, sőt a Rákóczi úti villamos járdaszigeteihez az Astoria aluljáróból is saját lépcsők vezettek.
A Rákóczi úton ráadásul nagyon erős villamosforgalom volt, az Erzsébet hídon keresztül összesen öt villamosvonal vezetett át. A 44-es Zugló és az akkori Moszkva (ma Széll Kálmán) tér között közlekedett, a 67-es a Rákospalotai MÁV-telepről a Szarvas térre járt, ide érkezett meg a Keletitől a 60-as is, a 68-as az Örs vezér teret kötötte össze a Móricz Zsigmond körtérrel, míg a 19-es a Keleti és a Kelenföldi pályaudvarok között közlekedett.
Villamosok a Rákóczi úton 1940 telén (Fotó: Fortepan/Képszám: 94347)
Valójában az új Erzsébet hídon a villamos az akkori városvezetés szemében kényszermegoldás volt, eredetileg nem is kalkuláltak vele, a budapesti közlekedési tervek sokkal grandiózusabbak voltak. Ekkor ugyanis egyrészt a metrót tekintették a tömegközlekedés legfontosabb eszközének, a kelet-nyugati közlekedés gerincének, másrészt a Rákóczi útnak az országos közúti közlekedésben szántak jelentősebb szerepet, a forgalom kelet-nyugati országtengelyének szánták, ahol az autók gyorsan átsuhannak. Másrészt az egész budapesti közlekedésben az autós elérhetőséget kívánták erősíteni, minél több teret kívántak adni a gépkocsiknak. Ezért épült a korábbinál sokkal szélesebb Erzsébet híd, és ezért kezdődött meg a Rákóczi úti házak árkádosítása, hogy legyen elég hely, 2-szer 3 sáv az autóknak. Az is a tervekben volt, hogy az Astoriánál felüljárón vezetik át a Rákóczi utat, míg a Blaha Lujza téren a Nagykörutat aluljáróba terelik.
Ebbe a városi gyorsforgalmiút-koncepcióba nem fért bele a villamos, úgy számoltak a szakemberek, ha megnyílik a metró, akkor egyszerűen kihasználatlan lesz a Rákóczi úti villamosvonal, és ezért nem éri meg azt fenntartani. Azonban a metró csúszott, ezért kénytelenek voltak a közlekedésszervezők a villamost átvezetni az új hídon, de nem hosszú távra tervezték. A hídon, a tervezett rövid használat miatt nem építettek megfelelő alapot a villamosoknak, a síneket közvetlenül a szerkezetre csavarozták, aminek viszont káros következményei lettek, hogy a villamosok keltette rezgések egy az egyben átadódtak a szerkezetre. Ugyan erre csak olyan szerelvények járhattak, amelyeknek rugózása jobb volt az átlagos villamosoknál, a hídon így is mikrorepedések keletkeztek, ami miatt a villamosközlekedés ebben a formában nem volt fenntartható.
Villamosok a régi Erzsébet hídon (Fotó: Fortepan/Képszám: 151697)
Azonban 1972. december 22-én minden megváltozott. Ezen a napon adták át a kelet-nyugati metrót, és ezzel a Rákóczi úti villamosnak azonnal befellegzett. A 60-as már korábban megszűnt, a 44-es és a 67-es már december 22-től nem közlekedett a Rákóczi úton, a 68-as és a 19-es „kihúzta” az év végéig.
Az utolsó villamos 1972. december 31-én gördült keresztül a Rákóczi úton és az Erzsébet hídon, a Móricz Zsigmond körtérig, vezetői Albert Jenő szocialistabrigád-vezető és Czibik János voltak, Czibik 30 év villamosvezetés után épp nyugdíjba készült. Ahogy ez a 68-as villamos elment, szinte azonnal neki is álltak a villamosvágányok bontásának.
Nyoma is alig maradt az egykor nagy forgalmú villamosvonalnak (Fotó: Fortepan/Uvaterv)
Természetesen nem előzmények nélkül szűnt meg a villamosközlekedés, arról sok beszámoló, cikk jelent meg, sőt voltak olyan hangok is a sajtóban, amelyek valamennyire vitatták ennek az intézkedésnek a szükségességét. Fehér Klára az Élet és Irodalom 1972. november 4-i számában egy hosszú cikkben sorolta a villamos majdani hiányának következményeit, többek között ezt írta:
„A metró csak azoknak a közlekedési problémáit oldja meg, akik véletlenül pontosan azon a vonalon kívánnak gyorsan, nagy távolságra eljutni. De – és ezt a hivatalos közlés is kimondja – „hátrányosan érinti az utasok huszonhárom százalékát.” Rengetegen fognak kénytelen-kelletlen nagy távolságokra, körbeutazni, hogy ugyanoda eljussanak, ahová a Rákóczi úton, Kossuth Lajos utcán, Erzsébet-hídon áthaladó villamossal gyorsan és jól eljutottak.”
A hivatalos álláspontot a Népszabadság című lap közvetítette, amikor is 1972. december 31-én ezt írta:
„Minderről lehet és kell is vitatkozni. Nem lehet azonban kétségbe vonni annak az alapelvnek a helyességét, amely a budapesti tömegközlekedés fejlesztését helyezte az első helyre. A metróépítéssel párhuzamosan eltűnnek majd a villamosok az Üllői útról, a Bajcsy-Zsilinszky útról és a Váci útról is. És helyes, hogy eltűnnek, ha már van helyettük korszerűbb tömegközlekedési eszközünk, s ha ez az intézkedés általában segíti egy nagyváros rohamosan növekvő forgalmának egyszerűbb lebonyolítását.”
A villamos megszűnt tehát, az aluljárókban is felszámolták a lépcsőket, ahogy az Erzsébet híd pesti hídfőjében is (a nyoma a foltozásnak ma is látszik alulról a vasbetonban), és elvileg beköszönthetett a szép új világ. Ami 1972-ben a városvezetés szemében modernnek látszott, az némiképp visszaütött. A Rákóczi úton valójában soha nem kapott három sávot a gépjármű-közlekedés, hiszen végig – már a villamosok megszüntetésekor – buszsávot alakítottak ki az úton, azaz a normál autós közlekedésnek csak két sáv maradt. Ugyan az Astoriánál és a Blaha Lujza téren nem épültek meg a külön szintű csomópontok, de a Rákóczi út egy hangulatos városi főút helyett egy belvárosi autópálya lett.
Az elmúlt években egyre több civil és szakmai szervezet vetette fel, hogy vissza kellene állítani a villamost a Rákóczi útra. A villamos ugyanis nem tűnt el, nem lett ósdi közlekedési eszköz, hanem továbbra is a városi tömegközlekedés egyik legfontosabb járműve, amelyet világszerte nagy erőkkel fejlesztenek.
Nyitókép: Villamosmegálló az Astoria kereszteződésnél, szemben a Kossuth Lajos utca, jobbra a Rákóczi út – Károly (Tanács) körút sarkon az MTA-lakóház 1971-ben (Fotó: Fortepan/Képszám: 252937)
Pentru a putea adăuga comentarii trebuie să fii membru al altmarius !
Alătură-te reţelei altmarius