Írta: Domonkos Csaba
Pest városát a XIX. század elejéig városfal ölelte körül. A török kiűzése után már nem igazán szolgált komoly védelmül, egyes részeit a város új épületeibe építették vagy egyszerűen lebontották. A falak teljesen körülvették a várost, azaz a Duna felé is álltak védművek.
A városnak összesen 12 rondellája és 3 kapuja volt, a mai Régiposta és az Apáczai Csere János utca sarkán is állt egy bástyatorony, amelynek alapjait még Zsigmond király emeltette.
A pesti Rondella, 1790 [Grafika] / A pesti fazekasok céhlevelén található kép után rajzolta Rexa Vera Mária (Hungaricana.hu Leltéri szám: AN061828)
A Duna szabályozása előtt a folyam partja az Apáczai Csere János utca és a rakpart között húzódott, és a folyó felől is fal védte a várost. Azonban a védelmi funkcióit e fal már teljesen elvesztette, a tornyai ott álltak kihasználatlanul. A városfal ezen szakaszán két bástya is állt, a kisebbikben 245 évvel ezelőtt, 1774. augusztus 14-én megnyílt a színház.
Mivel a pesti polgárság gyakorlatilag teljesen német nyelvű volt, ezért német nyelvű színház működött benne. A köralakú építmény nem volt nagy, mindösszesen 500 néző fért el benne, és különösen világos sem volt, mert a vastag falakon csak felül voltak keskeny ablakok, ami logikus is egy védelemre szolgáló építménynél.
Ami miatt mégis alkalmas volt színháznak, az a kivételesen jó akusztikája. Bár német nyelvű színház volt, 1790-től fellépett itt Kelemen László magyar nyelven játszó társulata is, ezért a magyar színjátszás két úttörője Déryné és Katona József is játszott e helyen.
Az első időben állandó társulata nem volt, az épület a város tulajdonában állt, amelyet helyi polgárok béreltek, és ők adták ki a különböző társulatoknak, amelyek változatos színvonalú előadásokat mutattak be elég változatos közönségnek.
1785-től azonban változott a helyzet, a bérlet egy ember kezébe került, Tuschl Sebestyén kávés vette át a működtetést, és a színházat teljesen felújította. Ugyan minden szempontból magántulajdonról volt szó, a színházakat az állam – II. József abszolutista uralkodása alatt és később is – felügyelte, az előadásokra vonatkozott a cenzúra, amely a francia forradalom kitörése után egyre szigorúbb lett. A színházban egymás után több igazgató váltotta egymást, a repertoár színes volt, a hagyományos színdaraboktól az operáig.
A színházról, illetve az itt játszott darabokról érdekes leírást adott a drezdai illetőségű Hofmannsegg gróf, aki 1793-94-ben tett nagy utazást Magyarországon, és több alkalommal is ellátogatott mind a nagyobb budai, mind a kisebb, e cikk tárgyát képező pesti színházba:
„A szinház, melyet szintén ez estén látogattam meg, kicsiny, sötétes és alkalmatlan. Ama helyet, hova fiatal emberek járnak, első földszintnek hivják; de itt alig van ötven szabad hely, a többi zárt, vagy részben bérelt, részben előre meg rendelt hely; különben pedig szokás, hogy egyedül nők használják. Mivel egy kissé későn jöttem, három órán át állanom kellett. E kellemetlenséget mégis némileg elfelejtettem az előadás folyamában, a mi valóban igen jól sikerült. Csak egy társulat van, a mely Budán és Pesten játszik, napnap után fölváltva operát és színmüvet ad, s a legjobb középszerűek közé lehet sorozni”
(Gróf Hommannsegg utazása Magyarországon 1793-94-ben 62-63. oldal). Kicsit később, a 77. oldalon így ír:
„Egy nap itten (Budán – D. Cs.) játszanak, másnap Pesten, de ez utóbbi helyen a színház berendezése nyomorúságos. Akkor nap, midőn Budán színművet adnak elő, Pesten magyarul játszanak. Leginkább nagy és csupa jó darabokat játszanak. Legfigyelemreméltóbb a Varázsfuvola előadása. A basszus-hangra, mely pedig ez operánál nagyon lényeges, a legjobb énekesek egyike van itt, a minőt eddig életemben hallottam, s hozzá ez énekes még magas tekintélyes férfiú is (Karl Friedrich Weinmüllerről van szó – D. Cs.) , a ki mint a nap papja rendkívül jól veszi ki magát s e szerepet nem is lehetne már jobban betölteni. Annál középszerűbb volt a többi szereplő és a zenekar, mégis az egész igen kedvező sikert ért el.”
A Régiposta utca 4. falán lévő emléktábla részlete (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
Az emléktábla szövege:
„Itt állott / a Rondella néven ismert bástyatorony / melyet a hagyomány szerint még / Zsigmond király (1387-1437) / emeltetett a város védelmére. / Ebben talált hajlékot és / az első pesti magyarnyelvű színielőadást / itt tartotta 1790. október 27-én / Kelemen László igazgatása alatt állott első / „Nemzeti Magyar Színjátszótársaság” / a nemzeti eszményekért küzdő színművészet /hányatott sorsú megteremtője. / A rondellát 1815-ben / a város fejlesztése érdekében lebontották.”
A Régiposta utva 4. szám alatti ház belseje. Itt állt egykor a Rondella (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
A szegényes berendezésű színházat a XIX. század elejére kinőtte a gyorsan növekvő Pest polgárainak művészi igényét kiszolgáló társulat, ezért új helyre költözött, az 1812-ben megnyílt 3500 férőhelyes új Királyi Városi Színházba, a mai Vörösmarty térre. Mivel ez a színház is német nyelvű volt, ezért az általánosan használt neve a Német Színház volt.
1812-1815 között a Rondellában magyar darabokat játszottak, de az épületet 1815-ben lebontották, amivel több mint 20 évre állandó magyar színház nélkül maradt Pest, a magyar színház csak 1837-ben nyílt meg a mai Astoriánál. Az egykori színház helyén a mai Régiposta utca 4. szám alatt emléktábla őrzi emlékét.
Nyitókép: A rondella képe 1790-ben készült metszeten (Fotó: Fővárosi Szabó Ervin Könytár Budapest Gyűjtemény)
A cikk megírásához a MAGYAR SZÍNHÁZTÖRTÉNET (Akadémiai Kiadó – Budapest 1990) I kötetében leírtakat vettük alapul.
Pentru a putea adăuga comentarii trebuie să fii membru al altmarius !
Alătură-te reţelei altmarius