Írta: Putz Orsolya
Téved, aki azt gondolja, hogy Ady Endre halálának századik évfordulója kapcsán már mindent megírtunk a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költőjéről. Ezúttal arra voltunk kíváncsiak, hogy mit mesél a terjedelmes Ady-életmű, ezért korpusz és számítógépes nyelvészeti eszközökkel megvizsgáltuk a több mint egymillió szóra rúgó prózai műveit és a csaknem száznegyvenezer szóból álló összes költeményeit. Cikkünkben összefoglaljuk, mit árul el Ady írásművészete a Budapesttel való kapcsolatáról.
Ady, a világjáró
Köztudott, hogy Ady rövid élete (1877-1919) során rengeteget utazott: Debrecentől Nagyváradon át Budapestig sok helyen megfordult, rendszeresen látogatta Párizst. Nem meglepő tehát, hogy az általa felkeresett helyekről részletesen beszámolt írásaiban. Kíváncsiak voltunk rá, hogy melyek azok az országok, városok, városrészek, amelyeket a leggyakrabban megemlít, és természetesen arra is, hogy milyen helyet foglal el ezek között Budapest.
Ady portréja a Vér és arany című verseskötet kulcsszavaiból (Készítette: Putz Orsolya)
Kérdésünkre a 11 kötetes Ady összes prózai művében kerestük a választ. Először a nyers szöveget alkalmassá tettük a számítógépes feldolgozásra, azaz egységesítettük a szöveg formátumát és eltávolítottunk minden speciális karaktert. Ezt követően minden egyes szót szótöveztünk, megkerestük a korpuszban a helyneveket, majd megszámoltuk ezek gyakoriságát.
Meglepetésünkre Ady legtöbbször Párizst emlegeti, szám szerint 1797-szer, ezt követi Magyarország és Franciaország. Budapest épphogy leszorult a dobogóról, a maga 812 előfordulásával a negyedik helyet szerezte meg. Nem meglepő, hogy egy publicista gyakran ír az Európát és Amerikát érintő ügyekről, mint ahogy az sem, hogy az első harmincba bekerültek a jelentős Európai országok és városok (például Ausztria, Berlin, Olaszország, Róma).
Érdekes, hogy Ady ugyanannyiszor említi Kolozsvárt, mint Japánt, ugyanis mindkettő a 22. leggyakoribb lokáció a listán. De mi a helyzet Budapesttel?
A főváros vonatkozásában feltűnően népszerű a 26-szor előforduló Duna, mint ahogyan a két partján elterülő városrészek is. Meglepő azonban, hogy Ady kétszer annyiszor ír Pestről, mint Budáról. Arra sem számítottunk, hogy a több mint 1 millió szóból álló prózájában kevesebb, mint tíz alkalmat szentel a Városligetnek, Józsefvárosnak, Erzsébetvárosnak, Lipótvárosnak, a Városmajornak vagy a Margitszigetnek.
Az utóbbiról a Budapesti Napló 1905. augusztus 1-jei számában külön cikket ír Margitsziget és Bártfa címmel. A szigetre nézve nem túl hízelgő írásában így csillogtatja meg egyedi szatirikus stílusát:
“És ma? Önöket megfogja Nyugaton egy úri idegen ismerősük, s így szól:
- Hallom, hogy Budapestnek a Margitsziget a gyöngye. Mondják el kérem, mi mindent lehet ott kapni?
És önök, mint erkölcsös emberek, becsületesen válaszolnak:
- Tífuszt…”
Az Ady összes prózai művében megjelenő budapesti helynevek és intézmények az akkori épületükben (Készítette: Putz Orsolya)
Ady, a színi kritikus
A helynevekhez hasonlóan automatikus névelemfelismerést futattunk a szervezetekre, intézményekre is. Első ránézésre meglepő eredményt kaptunk, ugyanis az élmezőny tele van budapesti színházakkal. A lista élén a Nemzeti Színház áll 156 előfordulással, amelyet jócskán lemaradva, 92 említéssel követ az Akadémia. A leggyakoribb 30 intézmény között szerepel a Vígszínház, a Magyar Színház, a Népszínház és a Király Színház.
Miért jelennek meg ilyen nagy számban a budapesti színházak a listán? Ady publicisztikai munkásságát tanulmányozva könnyen beláthatjuk, hogy azért, mert a költő jelentős színházi kritikus is volt. A debreceni, a nagyváradi és a budapesti színházi élet jó ismerőjeként mindhárom város folyóirataiban jelentek meg színházi tárgyú írásai.
A színháztörténészek (Pályi András 1977. A Színházi Ady. Színház, pp.42–44.) kiemelkedőnek tartják az 1905–1906 közötti időszakot, amikor Ady szinte minden előadást megnézett a Nemzeti Színházban és a Vígszínházban, majd ezekről a Budapesti Naplóban recenziót írt.
Ady szinte minden Vígszínház-beli előadást látott 1905 és 1906 között (Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.108)
Ady könyörtelen kritikus, aki ha kell, lázas hévvel bírál, de ugyanilyen lelkesen dicsér is, véleményét sosem rejti véka alá. Szókimondó stílusát jól példázza a Budapesti Naplóban 1905. december 30-án megjelent kritikája, amelyben a Vígszínház közönségét minősíti ekképp:
“Kedves és liberális közönsége van a Vígszínháznak. Tarka és könnyű ízlésű, de bánni lehet vele. Még a történelmi drámát is beveszi, ha kell. Jöhet az áru Párizsból, Bécsből, Londonból, Berlinből. Még a honi áru is elkél néha. Egy kis szívvel és ésszel Európa legirodalmibb publikumává lehetne fölnevelni. Éppen ezért, mert még nem állapodott ízlésű, de kedves és liberális. Íme, a derék Dr. Klausz is meghallgatásra talált előtte. Igaz, hogy friss és előkelő vignettát kapott: a bécsi Burg-színház ragasztotta rája. De talán még e nélkül is sikerült a dolog. Alapjában a Vígszínház publikumának erkölcseivel nem bírtak az ördöngős és erkölcstelen franciák. Ez a publikum hajlamaiban német egy kicsit. Szereti a langyos, szivárványos, potyogó könnycseppeket. A polgári értékek szerencsés beváltódását. A nagy, a lapos, harsogó egészséges kacagásokat.”
Bár az Ady által látogatott színházak többsége még ma is működik, a költő biztosan más épületekben látta az egyes társulatok előadásait, mint a mai közönség. A századforduló ideje alatt ugyanis még nem a mai épület adott otthont például a Nemzeti Színháznak vagy a Magyar Színháznak, illetve a Király Színház megszűnt, így a Király utcai épület napjainkban már nem színházként funkcionál.
A Nemzeti Színház, ahová 1905 és 1906 között Ady rendszeresen járt. Az épület 1837 és 1908 között a mai Rákóczi úton, az Astoriával szemben állt (Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.083)
Ady, az illemtanár
A színházakon túl a budapesti székhelyű, országos jelentőségű társaságok is fontos szerepet játszanak Ady prózájában. A Nemzeti Kaszinót, az Országos Kaszinót, a Kisfaludy Társaságot, a Petőfi Társaságot és a Társadalomtudományi Társaságot is több tucatszor említi cikkeiben, tanulmányaiban.
A Nemzeti Casino-t még Széchenyi István alapította 1827-ben a közhasznú és kellemes eszmecsere előmozdítása céljából. A századfordulóra már csaknem 1000 tagot számláló, erősen arisztokrata színezetű társaság üléseinek kezdetben a budapesti Dorottya utcai Vogel-ház és a lloyd palota adott otthont.
Miután 1871-ben a társaság birtokába jutott a Cziráki-palota, 1874 és 1884 között Ybl Miklós tervei szerint átépítették. A társaság egészen 1944-ig, egy második világháborús súlyos bombatalálatig működött ebben az épületben.
A Nemzeti Casino éttermében, a Cziráky-palotában, gyakran gyűltek össze a társaság tagjai, akiket Ady nem volt rest kritizálni (Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.11.001)
Bár nagy elismerésnek számított, ha valakit a társaság tagjává választottak, Ady – nem titkoltan – sosem vágyott rá, hogy beléphessen a köztiszteletű társaságba. Sőt, attól sem rettent meg, hogy a társaság egyes tagjainak viselkedését és modorát pellengérre állítsa:
“Hát úgy történt a dolog, hogy Hegyi Aranka, a Népszínház primadonnája S. A. Újhelyről a fővárosba akart utazni. A pályaudvaron Biró Pállal, a Felső Magyarország szerkesztőjével beszélgetett, mikor egyszer odalép bizonyos Latinovits Ernő úr volt kormánypárti képviselő. Üdvözli Hegyit, de tudomást sem vesz kísérőjéről. A művésznő siet a két urat egymásnak bemutatni: „Latinovits Ernő - Biró Pál szerkesztő”.
Latinovits úr a bemutatásra nem reagál. Biróra rá se néz, s nem fogadja el a feléje nyújtott kezet. Eddig rendben volnánk. Latinovits úr a Nemzeti Kaszinó tagja, s elvégre nem lehetnek mindnyájunknak egyforma fogalmai az illedelemről.”
Ady portréja az Új versek című verseskötet kulcsszavaiból (Készítette: Putz Orsolya)
Ady, a szózsonglőr
A prózai művek vizsgálata után, a versek gépi feldolgozása következtek. Meglepve tapasztaltuk, hogy míg Budapest kimutatható szerepet kap Ady prózai írásaiban, addig ez a költeményeire messze nem igaz. Hamar kiderült, hogy a hely- és intézménynevek, illetve a szervezetek azonosítása nem vezet értékelhető eredményre a versek esetén, így úgy döntöttünk más módszerhez folyamodunk.
Miután a költeményeken is elvégeztük az adattisztítást, szótövezést, kinyertük az Ady által használt szavak gyakorisági listáját az összes költeményére vonatkozón. Ezt követően minden egyes verseskötete esetén összehasonlítottuk az adott kötet leggyakoribb szavait az összes költeménye leggyakoribb szavaival.
Így megkaptuk az adott kötetre jellemző egyedi szavak listáját, vagyis azt, milyen szavak jellemzik leginkább az adott kötetet. Az eredmények magukért beszélnek.
Ady portréja a Halottak élén című verseskötet kulcsszavaiból (Készítette: Putz Orsolya)
Ady első kötetében, az Új versekben a magyarság, a pénz, a szerelem, mint központi témák jelennek meg. Azt találtuk, hogy a kulcsszavak között a szerelem témájához kapcsolódó szavak érvényesülnek legerőteljesebben, úgy mint az árny, csók, lélek, Páris, Léda. Az Ady életében megjelent utolsó verseskötete a Halottak élén volt, amelyben az első világháborúban hazáját féltő lírai én szólal meg. A háborús borzalmakat megidéző szavak a kulcsszavak között is tetten érhetők: árvaság, pokol, fáj, büntet, bízó, embertelenség.
Köszönet Varjú Zoltánnak az adatelemzés során nyújtott segítségéért.
Nyitókép: Az 1970 és 1999 között forgalomban lévő, Ady Endrét ábrázoló 500 forintos bankjegy alapján készült illusztráció (Készítette: Putz Orsolya)
Pentru a putea adăuga comentarii trebuie să fii membru al altmarius !
Alătură-te reţelei altmarius