Ábrányi Emil

[Magyar lap]

(költő)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

 

Ifjabb Ábrányi Emil
Ábrányi Emil
Élete
Született	1851. január 1. Pest
Elhunyt	1920. május 20. (69 évesen) Szentendre
Nemzetiség	magyar
Szülei	id. Ábrányi Kornél
Felesége	Wein Margit
Gyermekei	legifjabb Ábrányi Emil
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)	költészet, műfordítás, újságírás
Alkotói évei	1866-1920
Fontosabb művei	Friedrich de la Motte Fouqué: Undine fordítása Wagner: Trisztán és Izolda fordítása Byron: Don Juan fordítása (1848 és 1892) Rostand: Cyrano de Bergerac fordítása (1898) Rostand: A sasfiók fordítása (1903)

Ifjabb Ábrányi Emil (Pest, 1851. január 1.[1] – Szentendre, 1920. május 20.) költő, műfordító, újságíró; id. Ábrányi Kornél zeneszerző fia, ifj. Ábrányi Kornél öccse és id. Ábrányi Emil író unokaöccse. Felesége 1881-től Wein Margitoperaénekesnő, fiuk a zeneszerző-karmester Ábrányi Emil 1882-ben született.

Élete

Pesten született 1851. január 1-jén. Tanulmányai végeztével írói hivatásának élt, és több lapnál tárcaíró és színikritikus volt. Első verse 1866-ban jelent meg. 1885-ben a Koszorú című hetilap szerkesztője. 1873-tól a Pesti Napló, 1879-től aMagyarország, 1896-tól a Budapesti Napló, 1904-től 1907-ig A Nap belső munkatársa volt.

Ábrányi Emil, ifj. és családjának síremléke Budapesten, Kerepesi temető: 37/2-1-33

1889-ben a keceli kerület országgyűlési képviselőjévé választották, függetlenségi programmal. 1876-tól a Petőfi Társaság tagja, majd 1880–1890 között másodtitkára. 1885-től a Kisfaludy Társaság tagja.

1906-tól haláláig Szentendrén élt, a ma is álló Ábrányi-villában, a szentendrei Szamár-hegy északi lábánál. Aktív közéleti személyiség lett, 1913-tól a helyi városfejlesztő egyesület elnöke. Dumtsa Jenő mellett a második, akiről még életében utcát neveztek el, a villájához vezető út 1913-tól máig is Ábrányi Emil utca. A villát az 1930-as években a család Goldberger Leónak adta el.[2]

Verseinek nagy hatása volt a századvégi ifjúságra (hírnevét ezek alapozták meg), melyeket a „szerelem, haza és emberiség” ihlették (Tolnai nagylexikon); „nagy formakészségről tanúskodó, nemes pátoszú, de sokszor szónokias hangú költeményeivel az elsők egyike, akik Arany irányával szemben a nemzeti elem helyett az egyénit és az általános emberit juttatják érvényre költészetükben”. Kisebb sikere volt saját drámáival.

Működésének legkiválóbb oldalát műfordításai jelentik. Legnagyobb jelentőségű e téren Byron Don Juanjának átültetése (Budapest, 1884 és 1892), akinek Manfrédját is lefordította. Számos színművet is magyarított, köztükEdmond Rostand Cyrano de Bergeracját (Budapest, 1898) és Sasfiókját (Budapest, 1903), Maeterlinck Monna Vannáját és Henrik Ibsen Solness építőmesterét. Műfordításai ma is klasszikus értékűek.

Munkássága

Versei 1866-tól jelentek meg. 1875-től a Petőfi Társaság, 1885-től a Kisfaludy Társaság tagja, több korabeli lap (Pesti Napló, Budapesti Napló, A Nap) munkatársa, 1885-ben a Koszorú című hetilap szerkesztője volt. Költőként elsősorban az ifjúság körében volt népszerű, különösen hazafias Márciusi dalai miatt. Műfordítóként is maradandót alkotott. 1889-ben a keceli kerület országgyűlési képviselőjévé választották, függetlenségi programmal. Akkoriban a vízivárosi Hunyadi János utcában lakott.

„	Fessétek bár sötétre a jövőt, Mondjátok, hogy már torkunkon a kés, Beszéljetek közelgő, hosszu gyászról, Mély sűlyedésről, biztos pusztulásról: Engem nem ejt meg gyáva csüggedés! Szentűl hiszem, akármit mondjatok, Hogy a magyar nem vész el s élni fog!	”
– Él a magyar… (részlet)

Jelentősebb műfordításai

• Friedrich de la Motte Fouqué: Undine (Budapest, 1885)
• Wagner: Trisztán és Izolda (Budapest, 1889)
• Byron: Don Juan (Budapest, 1892)
• Rostand: Cyrano de Bergerac (Budapest, 1898)
• Rostand: A sasfiók (Budapest, 1903). Kárpáti Aurél: „Rostand nagyszerű giccse”.

Főbb művei

Ábrányi Emil

• Költemények (Budapest, 1876);
• Újabb költemények (Budapest, 1882);
• Szabadság, Haza (költemények, Budapest, 1888);
• Márciusi dalok (Budapest, 1899);
• Költemények (válogatott költeményei. Budapest, 1903).

Emlékezete

Szentendrén egy utcát is elneveztek róla, ahol emléktáblája is megtalálható.

Jegyzetek

1. Jump up↑ Révai nagy lexikona, Budapest, 1911, 1. kötet, 38. o.
2. Jump up↑ Szentendre és Vidéke hetilap

Források

• A Napkelet lexikona. 1–2. köt. Magyar Irodalmi Társaság, 1927; Stephaneum Nyomda és Könyvkiadó Bt.
• Életrajza a Magyar életrajzi lexikonban, I. kötet, 1967., 6. old., (másodlagos forrás), ennek forrásai:
  • Gellért Oszkár: Á. E. (Nyugat, 1908);
  • Bodnár Irén: Á. E. (Budapest, 1934];
  • Kosztolányi Dezső: Á. E.; Írók, festők, tudósok (Budapest, 1958);
  • Komlós Aladár: A magyar költészet Petőfitől Adyig (Budapest, 1959).
• Magyar nagylexikon I. (A–Anc). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1993. 57. o. ISBN 9630566125
• Tolnai világlexikona, I. kötet, 1926., 24. old.
• A Cyrano fordítója – Nyolcvan éve halt meg Ábrányi Emil Géczy Árpád írása az Új Ember katolikus folyóiratban (2000. november 19.; LVI. évf. 47. (2370.))

További információk

A Wikimédia Commons tartalmazÁbrányi Emil (költő) témájú médiaállományokat.

A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak

Ábrányi Emil témában.

• Hegedüs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka
• Ábrányi Emil költeményei a Magyar Elektronikus Könyvtárban
• Ábrányi Emil költeményei a Mercator Stúdiótól
• Ábrányi Emil ifj. a PORT.hu-n