A világfa – A magyar ősvallás legfontosabb jelképe

[Magyar lap]

Csiripelte Dávidhttp://csipcsirip.com/vilagfa-magyar-osvallas-legfontosabb-jelkepe/

Minden növényi ábrázolás közül az életfa a legösszetettebb és legegyetemesebb jelentésű. Utal életre és halálra, az örök fejlődésre és növekedésre, a folytonos megújulásra. A mélylélektan a gyökér, törzs, korona hármasát az ösztön-én, én, felettes-én kifejeződéseként értelmezi. A világfa a magyar népmesék világképében az út, amelyen a mesehős az égbe vagy az alvilágba jut.

Az ősi kultúrákban a magasra növő fa jelképezte a föld ég felé törő életerőit, a földi élet Isten közelségébe törekvő vágyait és hajtásait. Mélyre nyúló gyökereivel viszont a földalatti világgal való kapcsolatokat idézte fel. A fa törzsével, ágaival, gyökereivel az égi, a földi, a föld-alatti világgal való kapcsolatkialakítás lehetőségének jelképes értékévé vált. A fa világszinteket összekötő jelképes jelentésében a lovas kultúrák népei a világmindenség isteni rendezési elvét látták, amelyet világfának neveztek.

http://csipcsirip.com/wp-content/uploads/2016/11/3.Magyar-Eletfa-85x85-250x245.jpg 250w, http://csipcsirip.com/wp-content/uploads/2016/11/3.Magyar-Eletfa-85... 768w, http://csipcsirip.com/wp-content/uploads/2016/11/3.Magyar-Eletfa-85... 370w, http://csipcsirip.com/wp-content/uploads/2016/11/3.Magyar-Eletfa-85... 570w, http://csipcsirip.com/wp-content/uploads/2016/11/3.Magyar-Eletfa-85... 770w, http://csipcsirip.com/wp-content/uploads/2016/11/3.Magyar-Eletfa-85... 592w" sizes="(max-width: 600px) 100vw, 600px" />Balassa Júlia alkotása

A magyar ősvallás világfája

A világfa a közép-ázsiai lovasnépek ősvallásának legalapvetőbb rendszerezési formája, ugyanúgy kifejezi az ősi hun, avar és magyar hit rendjét, mint jelképrendszerének szerkezeti felépítését. Igazi csoda, hogy a kereszténység felvétele után a magyar ősvallás legfontosabb vallási jelképe több mint 1000 éven át megmaradt a magyar nép em­lékezetében.

Néprajzkutatók szerint a táltoshit világfáját a következőképpen írták le a 20. század elején a régi mondákat ismerő öregek:

„Van a világon egy csudálatos nagy fa, amelyiknek kilenc elhajló ága van, mindenik egy-egy erdővel vetekszik. Ha elkezdenek kavarogni, imbolyogni, onnan támad a szél. Olyan csudálatosan nagy fa ez, hogy nemcsak a hold jár el az ágai között, hanem a nap is. De ezt a fát csak az leli meg, hogy hol van, merre van, aki foggal született, oszt kilenc álló esztendeig nem vesz a szájába a tejnél egyebet. Az meg tudnivaló, hogy a táltos az ilyen. Mert ez a csudálatos nagy fa olyan helyen nőtt, hogy csak az ilyen tudományos férhet hozzá.”

http://csipcsirip.com/wp-content/uploads/2016/11/Kustár-Zsuzsa-250x146.jpg 250w, http://csipcsirip.com/wp-content/uploads/2016/11/Kustár-Zsuzsa-370x216.jpg 370w, http://csipcsirip.com/wp-content/uploads/2016/11/Kustár-Zsuzsa-570x333.jpg 570w" sizes="(max-width: 600px) 100vw, 600px" />Kustár Zsuzsa alkotása

Hasonlóan csodálatos fák népmeséinkben és mondáinkban is megtalálhatók

Több változatban az “égig érő, tetejetlen fa” egy nagy hegyen van, a király udvarán áll (jelezve a szakrális jellegét). A világfa felső ágán található a nap, a hold, a nap anyja és a hold anyja. A világfa képzete minden nagy kultúrában megtalálható, és az indoeurópai népek körében általánosan ismeretes. A magyar és az indoeurópai népek mondái között azonban találunk egy lényeges különbséget, ami a két fát élesen elválasztja egymástól. A magyar fa csúcsán, vagy az ágai között égitestek vannak. Ez csak a magyar mondákban és díszítőelemekben fordul elő, az indoeurópai népek körében ismeretlen. Ugyanezt a képzetet megtaláljuk viszont a közép-ázsiai lovas kultúrák népeinél.

A napos-holdas világfa képzete kétségtelenül igen régi alapszimbóluma a táltos hitű népeknek, és egész Közép-Ázsiában és Kelet-Ázsiában mindenütt ismert. Több mint 2000 éves hun sziklarajzokon már megjelenik a napos és a holdas világfa. Az avarok szintén nagy jelentőséget tulajdonítottak a világfa jelképrendszerének. A föld közepéből nő ki, és a koronája az eget tartja fenn. Az ég fordított üsthöz hasonlóan borul a világra, és a világfa körül lassan forog. A világfát csak a táltos képes megmászni.”

A magyar elektronikus könyvtár szerint

Az a hatalmas fa, amely összeköti a három világot, az alsót, középsőt és felsőt. Meséink égigérő fa, tetejetlen fa néven ismerik, ágai közt van a Nap és a Hold. Csak egy kiválasztott személy mászhat fel rá. Jellemző magyar népmesemotívum, de a magyar népi hitvilág is ismeri: a hit szerint csak a táltos tudja, hogy merre van. Népművészetünk ismert ábrázolása, a pásztorok szarusótartóit, szarutégelyeit díszíti. A világfa másik típusában madár ül a csúcson. A hiedelem szerint a táltos küldözgette oda, ahol valamit meg akart tudni. A világfa a világszerte ismert elképzelés, a napos-holdas képzet azonban az uráli, az altáji és a paleoázsiai népek sajátossága, tehát a samanisztikus világkép része. Különös szerepet tölt be a sámán avatásakor: a leendő sámánnak próbatételként fel kell rá másznia és csak akkor válhat sámánná, ha a próba sikerült.

http://csipcsirip.com/wp-content/uploads/2016/11/83_Anarcsi_eletfa_20x20_uvegfestmeny-250x243.jpg 250w, http://csipcsirip.com/wp-content/uploads/2016/11/83_Anarcsi_eletfa_... 370w, http://csipcsirip.com/wp-content/uploads/2016/11/83_Anarcsi_eletfa_... 570w, http://csipcsirip.com/wp-content/uploads/2016/11/83_Anarcsi_eletfa_... 597w" sizes="(max-width: 600px) 100vw, 600px" />Dávid Júlia alkotása

A magyar népi díszítőműszetben

Fafaragásokban, hímzésekben is megtalálható a hatalmas fa – a gerincoszlop, az örök szellemi erő – ágai közt a nappal, (amely a férfi erő), a holddal (amely a női erő).

Az égig érő fa népművészetünk leggyakoribb jelképe. Őseink látták, hogy a növények megszületése, növekedése és halála az emberek szeme előtt folyik le és teljesen hasonlatos az ember életrendjéhez. Ám a növényzet tavasszal újraéled, viszont az ember élete halálával véget ér. Márpedig az ember a vegetáció örök megújulását átviszi az emberre.

Az emberek saját életüket átvitték a fa életére, egy olyan fáéra, amely nem nyújtja az árnyékot, egy távoli, mesés helyen érleli gyümölcseit, ahová csak a kiválasztottak juthatnak el.

Az életfa ágainak és virágainak a száma szigorúan megszabott, legelterjedtebb a hármas elosztás, de találkozunk annak többszörösével is. E fa ágai között ott van a Nap , a Hold. Nemegyszer az életfa az évente kiújuló szarvasagancsból indul ki, ami a folyamatos elmúlás és megújulás egységét fejezi ki. Az égig érő fa képzetét a török népek mind ismerik.

A magyar hiedelemvilág “csudálatos fája”, “égigérő” vagy “tetejetlen” fája nem egyéb, mint a táltoshitű népek világfája, amely összeköti az alsó (a földalatti-), a középső (a földi-) és a felső (túl-) világot.

Források: Cey-Bert Róbert Gyula „A magyar ősvallás” / Diószegi Vilmos: A pogány magyarok hitvilága / eletfa.uw.hu / mek.niif.hu / Lőricz Etel: Jel, motívum, szerkezet, funkció és forma összhangja