A pesti Harmincadhivatal az egyik legértékesebb lipótvárosi telken épült fel a XVIII. század végén, a mai Vörösmarty tér és József nádor tér között. A század végéig csupán kisebb méretű kincstári épületek álltak a telkeken, de miután a régió fejlődni kezdett, felértékelődtek az itt lévő területek. A Harmincadhivatal (királyi hivatal, ami a harmincad nevű közjövedelmeket beszedte és kezelte) építésének kezdetét a XVIII. század 80-as éveinek elejére datáljuk. Sokat segítenek a fennmarad rajzok és metszetek a dátum megállapításában. Egy 1760–70-es évekből származó látképen látható az egykori Sóház, mellette pedig egy portikuszos ház, de a Harmincadhivatal épülete nem szerepel az ábrázoláson. Ismert egy 1781-es, Schaffer Péter és József által rajzolt városkép, amin egészen másként mutat a terület, kisebb házakkal, épületekkel a Váci kapu előtt. Tehát ekkor még nem kezdték el a munkálatokat.
Ugyanakkor 1783-ból az építkezés körülményeiről már vannak fennmaradt dokumentumok, sőt 1783 nyarától kezdődően egész sor irat maradt fenn a megkezdett ház áttervezésére és befejezésére vonatkozóan Tallherr József kamarai építész iratai között. Az alapkőletétel 1781 után, valószínűleg 1782-ben volt ezen anyagok szerint.
Carl Vasquez Pinos látványterve a József térről, a Hadmincadhivatal épülete nélkül, 1837 (Forrás: Országos Széchényi Könyvtár Térképtár)
Nemes Márta művészettörténész 1984-ben közzétett kutatásaiban kifejti (A pesti Harmincadhivatal [Vámház] és a Gerbeaud építéstörténete, Ars Hungarica 1984/1), hogy először Jung József dolgozott a helyszínen, az építkezést Jung József tervei alapján kezdték meg. Tallherr József 1783 augusztusában nézte meg a területet, majd a kamarától a munkákra 200 forintnyi előleget kért. Jung egy U alakú épületszárnyat tervezett, ám ezt Tallherr egy körülépített udvaros megoldásra alakította. Azt nem tudjuk, hogy Jungtól miért adták át Tallherrnak a tervezést.
Három alaprajzi változat maradt ránk, de a megrendelők egyikkel sem voltak elégedettek, sőt komolyan bírálták Tallherrt több okból is (például nem alakított ki pinceszintet, amivel a raktárterület megnövelhető), de ő a tervmásolókra hárította a felelősséget, és az idő rövidségére hivatkozott. Ennek ellenére a munkát továbbfolytathatta módosításokkal, a Harmincadhivatal pedig 1783-ban elkészült.
A Harmincdhivatal épületének tervrajza (Forrás: Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára)
Az egyemeletes épület kissé klasszicizáló, késő barokk stílusú volt. Míg a mai Vörösmarty tér felé és a Dorottya utca felé szabályosan kiosztott ablakok néztek, addig a József nádor tér felé a homlokzatot aszimmetrikusan kiosztott nyílásokkal látták el. Szolgálati lakások, raktárak és irodák voltak a földszinti, boltozatos terekben. Kiemelkedően szép volt a kapuzata, melyet jón fejezetű pilaszterek tartottak. Ugyancsak látványos lehetett a bejárat felett a konzolos főpárkány a két vázával, közöttük hatalmas címerrel.
Időközben beépült a környék: 1812-ben megépült a Pesti Városi Német Színház klasszicista stílusú, háromemeletes épülete a Gizella téren (Vörösmarty tér), a Vigadó telke mögött, majd elkészült a Magyar Király Szálló a mai Dorottya u. 2. szám helyén. A Harmincadhivatal ezen épületek árnyékába került, jelentéktelenné, ódivatúvá vált. Ugyanakkor a helyszín egyik legértékesebb területét foglalta el.
Már ebben az időben felmerült, hogy elköltöztetik a térről a hivatalt, először a mai Vigyázó utca 3. szám alatti telekre, de ezt a kamara elvetette. Széchenyi István megfelelőnek találta a területet a Nemzeti Kaszinó palotája számára, amely akkor a Dorottya utca 5. szám alatt működött. 1833-ban meg akarta vásárolni, majd Hild Józseffel 1836-ban elkészíttette a terveket. Hild egy áruházat helyezett volna el a földszinten, a kaszinó terei az I. emeleten, míg a szállások a II. emeleten lettek volna.
Pest 1820-as térképén kékkel jelölve a Harmincadhivatal területe (Forrás: Hungaricana)
Ezzel a lépéssel a Harmincadhivatal addigi helyén megszűnt volna. A városvezetés is gondolkodott a hivatal elköltöztetésén, mert a hely megfelelőnek tűnt az új városháza kialakítására. Feltehetően Széchenyi javasolta, hogy a hivatal a mai Széchenyi István tér közepén, egy új épületben folytassa tovább a működését. Így nemcsak megürült volna a terület, de ez a megoldás a vízi kereskedelmet is megkönnyítette volna.
Ezzel a helyszínnel azonban a nádor nem értett egyet. A hely kijelölésére egy bizottság is létrejött, melynek Pollack Mihály is tagja volt, aki az új vámházra 1836–37-ben több tervet is készített, egyet emeletes, kettőt földszintes változatban. Nemes Márta úgy véli, Pollack munkásságának kiemelkedő darabjai ezek a tervek.
Az egykori Harmincadhivatal telkén, a József nádor tér 5–6. szám alatt a Kovács-Sebestyén-ház, tervező: Máltás Hugó (Forrás: lechnerkozpont.hu)
Nemes Márta kutatásai szerint mivel Széchenyi és a városi magisztrátus között nézeteltérés támadt a telek miatt, a gróf Bécsből, a királytól kért engedélyt a vásárlásra. A magisztrátus megvétózta azt. A kaszinó végül a Kossuth Lajos utca (akkor Hatvani) és Szép utca sarkán álló, ugyancsak Hild-féle palotába költözött.
A Vámház megtartásának vagy lebontásának kérdésében az 1840-es évek sem hoztak megoldást, és 1956-ig nem is került terítékre a szabadságharc kitörése miatt. 1859-ben végül lebontották a házat, de pénzhiány miatt az akkor már tervezett Tömő téri áthelyezés, beruházás meghiúsult. A hivatal végleges székhelyét 1870 és 1874 között nyerte el, a mai Corvinus Egyetem eredetileg fővámháznak tervezett hatalmas épületében.
A Gizella tér, balra a Haas-palota (Vörösmarty tér 1.), középen a Dorottya utca 2., jobbra a mai Gerbeaud-ház (Vörösmarty tér 7–8.) Borsos József felvételén, 1874 körül (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)
Az üresen maradt területet négy parcellára osztotta a tanács, és árverezést írt ki rájuk. Az 1860-ban bejegyzett új tulajdonosok: Dorottya utca 1. szám – erre a címre két telek volt bejegyezve, az egyik a Pesti Magyar Kereskedelmi Banké, a másik Eisele Adolfé volt; a József tér 5–6. szám Kovács-Sebestyén András professzoré lett; a Dorottya utca 3. szám alatt Lyka Döme Anasztáz lett a tulajdonos.
A Kereskedelmi Bank vezetője kezdeményezte, hogy egy egységes épületet emeljenek a területen, ezért pályázatot írtak ki a teljes tömb beépítésére. Három építészt hívtak meg a tervek elkésztésére, de az nem derült ki a Budapesti Hírlap 1860. július elején közölt cikkéből, hogy kik voltak a meghívottak, az újságíró csak Gerster és Frey építészek terveit mutatta be mint a legesélyesebbet. A tulajdonosok végül elvetették az egységes beépítés gondolatát, és mindenki külön épületet terveztetett.
.png)
A Dorottya utca 3. szám alatti ház, mellette a Dorottya utca 1. már a Gerbeaud épülete (Fotó: googlemaps.com)
A Vörösmarty tér 7–8. eredetileg háromemeletes, historizáló stílusú épületegyüttesét a Kereskedelmi Bank és Eisele Adolf építtette Hild József tervei szerint. A József tér 5–6. szám alá épült a Kovács-Sebestyén-ház, amelyet Pesti Mónika a Lecner Központ tanulányában Máltás Hugó fő műveként említ. A háromemeletes épületre 1922-ben Barát Béla és Novák Endre egy negyedik emeletet tervezett. Ez a ház a Gerbeaud-ház északi szomszédja.
A Dorottya utca 3. szám alatti ház kialakítására Lyka Dénes ugyancsak Hildet kérte fel, aki keresztboltozatos kapuval ellátott, udvarában klasszicista függőfolyosós bérházat tervezett. Ugyan a négy telek beépítése nem volt egységes, de a Vörösmarty téret északról határoló két épület teljesen egységes homlokzatot mutatott. A Vasárnapi Ujság ezt a házat 1866-ban úgy üdvözölte, mint Pest legfontosabb nevezetességeinek egyikét.
Ezután kezdődött a terület történetének újabb fejezete: miután 1876-ban Eisele eladta a részét a Trieszti Ált. Biztosító Társulatnak, tőlük 1892-ben Gerbeaud Emil vásárolta meg. Gerbeaud 1910-ben a bank tulajdonában lévő ingatlant is megvette. Ebben az időben már ő vezette a Kugler Henriktől átvett cukrászdát, amit az épületegyüttesben működtetett.
A Kugler cukrászda 1891-ben, Zich Ferenc rajzán (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)
A Gerbeaud cukrászda honlapján is ismertetett történet szerint 1908-tól a cukrászda a Kugler utóda Gerbeaud Rt. név alatt működött tovább. 1911. május 9-én Gerbeaud Emil telekegyesítési kérelemmel fordult a tanácshoz, amelyet az a június 1-jén kelt határozatában elfogadott. Fellner Sándor 1912-ben egy negyedik emeletet épített az épületegyüttesre, amely leginkább historizáló-szecessziós stílusú. Gerbeaud 1914-ben megvásárolta a Dorottya utca 3. szám alatti házat is.
A Gerbeaud-t 1948-ban államosították, 1984-ig Vörösmarty cukrászda néven működött, 1995 óta magántulajdonban van. A Dorottya utca 3. szám alatti bérház ma is lakóingatlan, 1955-ben Romárik Dénes tervei alapján az időközben végzett módosításokhoz képest restaurálták, helyreállították. A József nádor tér 5–6. szám alatti Kovács-Sebestyén-ház ma irodaházként működik, műemlék, nyilvántartott régészeti lelőhely és a romantikus építészet egyik kiemelkedő alkotásaként jegyzik.
Nyitókép: A Gizella tér a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank székházával, Klösz György (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)
Pentru a putea adăuga comentarii trebuie să fii membru al altmarius !
Alătură-te reţelei altmarius