https://papageno.hu/wp-content/uploads/2020/02/07_v-300x169.jpg 300w, https://papageno.hu/wp-content/uploads/2020/02/07_v-768x432.jpg 768w, https://papageno.hu/wp-content/uploads/2020/02/07_v-747x420.jpg 747w, https://papageno.hu/wp-content/uploads/2020/02/07_v-24x14.jpg 24w, https://papageno.hu/wp-content/uploads/2020/02/07_v-36x20.jpg 36w, https://papageno.hu/wp-content/uploads/2020/02/07_v-48x27.jpg 48w, https://papageno.hu/wp-content/uploads/2020/02/07_v-560x315.jpg 560w, https://papageno.hu/wp-content/uploads/2020/02/07_v.jpg 800w" sizes="(max-width: 696px) 100vw, 696px" alt="" title="Bognár Ignác - forrás: csepreg.hu" />
Bognár Ignác - forrás: csepreg.huVas megyében, Csepregen a Szent Miklós-plébániával szemben lévő földszintes ház helyén egykor szintén földszintes, L alakú, hosszan elnyúló épület állt: az egykori Oskola-ház. Az 1930-as évek végén bontották le.
Bognár János iskolamester fiaként abban a régi iskolaépületben született 1810. március 18-án Bognár Ignác zeneszerző, operaénekes, karnagy. Apjának hetedik, édesanyjának pedig, aki második felesége volt az iskolamesternek, negyedik gyermeke volt. Igaz, a március 18. nem biztos, hogy születésének napja; a régi csepregi katolikus anyakönyvet nézegetve inkább megkeresztelésének napja lehetett.
A kis Ignác első tanítója a győri királyi tanítóképzőben tanult és kántorként is működő édesapja volt. Már hatévesen kapcsolatba került a zenével is: hegedűt és klarinétot tanult – a kiváló csepregi helytörténész, Balogh Jánosné Horváth Terézia szerint elképzelhető, hogy ezt helyi cigánymuzsikusoktól.
Apja az egyik bátyjával együtt Kőszegre küldte tanulni, ahol elvégezte a grammatikai iskola alsó négy osztályát. Ám kezdettől jobban szeretett muzsikálni, így sok esetben emiatt segítették át tanárai a vizsgákon… Édesanyja kívánságára 1828-ban novíciusnak állt Szombathelyen a ferenceseknél. Azonban hamarosan eltanácsolták, éppen a muzsikálás miatt. Erről később ő maga számolt be egy levelében (idézi a Vasi Szemlében megjelent tanulmányában Csepreg helytörténésze):
„Édes Anyámnak mindig az volt a szive baja, hogy csak neki pap fia volna, az ő kedvéért hát Szombathelen be is állottam a szürke barátok közé novitiusnak, de a dicsőség csak két hétig tartott, mert elővettem a hegedümet és klarinétomat, mind addig huztam, fujtam a “gyere be rózsám, gyere be” nótát, hogy meg is telt a cellám a reverendissimi patresekkel, akik nagy zajjal járták a csárdást, sőtt még a szemtelen konyha szolgálók is elállták ajtómat és vigyorogva kandikáltak a jó kedvü táncoló patresekre, mig végre a Prior hivatott, s mondá: pakkold öszsz a muzsikádat és lodulj haza, mert az egész kolostort márig is elbolondítottad. Servus. El voltam csapva. Haza sompolyogtam, anyámnak elmondtam a kolostorba történteket, és hogy nem lesz pap fia, a miért a szegény nagyon sirt, s így lett belőlem zenész és énekes.”
Pályája kezdetén külföldön működött (Bécs, Coburg, Innsbruck), de szíve hazahúzta. Néhány Kolozsváron operarendezőként eltöltött év után 1847-ben költözött Pestre, s énekhangja gyöngülése miatt 1847 és 1862 között karigazgatóként dolgozott a Nemzeti Színházban. Zeneszerzőként operát (Tudor Mária, A fogadott leány), kórusokat, dalokat komponált.
Élete nagy élménye volt 1848. március 15-én a Nemzeti dalt szavaló Petőfi Sándor: hatására pályája során összesen 36 Petőfi-verset zenésített meg.
Idős korában, amikor a Duna-parton felállították Petőfi egész alakos, nevezetes szobrát (hamarosan e szobor zenei vonatkozásairól is fog szólni a blog), ezt vetette papírra, mint Petőfi-dalainak bevezetőjét:
„15-ik márciusban, 1848-ban hallottam legelőször a Hatvani utcában, az akkori Horváth Ödön házában, Länderer könyvnyomdája sarkajtajában a szent „Talpra magyar”-ját elszavalni, melyet a temérdek nép egekig halló rajongó éljenzése követett… Petőfi Sándor! Nem babér-, gyémántkoszorút, nem érc-, hanem vertarany-emlékszobrot érdemelsz!”
A felsorolt műfajok mellett zenéjével Bognár Ignác jelentős szerepet játszott a népszínmű térhódításában. A műfaj történetének korai, felfelé ívelő szakaszában 32 népszínműhöz írt zenét – köztük Szigligeti Ede és Szigeti József darabjaihoz –, amelyek a műfaj klasszikusaivá váltak. Eredeti népdalokat is lejegyzett, melyeket zongorakísérettel ellátva megjelentetett.
Több dallamát Brahms is felhasználta Magyar táncaihoz.
Három leánya a zenei pályát választotta, közülük Vilma lett a legsikeresebb, mint operaénekesnő. Előfordult, hogy apja művében énekelt fontos szerepet 
Unokája, Vaszilievits Olga nagy tehetségű zongorista: gyermekként nagyapjától tanult zongorázni, majd a pesti Zeneakadémián Erkel, s utána Liszt Ferenc növendéke lett. Aztán művészpályáját éppen csak megkezdte, mikor férjhez ment és vissza is vonult a nyilvánosságtól.
A csepregi szülőház helyén álló lakóházon 1993-ban helyezték el Bognár Ignác emléktábláját. Szövege:
EZEN A HELYEN ÁLLT
BOGNÁR IGNÁC
1810-1883
ZENESZERZŐ SZÜLŐHÁZA
CSEPREG 1993. OKT. 15.
Mi pedig hallgassuk meg Brahms 2. magyar táncát, melynek 1’ 48”-nál megszólaló témáját Brahms Bognár Ignác 1858-ban megjelent kiadványában találta „Azt szokták szememre vetni” cím alatt – megnézhetjük hozzá a kottát is, amelyet Rakos Miklós közölt kiváló tanulmányában.
Források:
Balogh Jánosné Horváth Terézia: Egy mezővárosi iskolamester és jegyző a XIX. század első felében. = Vasi Szemle 2006/4.
Balogh Jánosné Horváth Terézia: A csepregi Oskola-ház a XIX. század első felében. = Honismeret 2007/ 4
Zátonyi Sándor: Bognár Ignác (1810-1883). = Vasi Szemle 1966/2
Isoz Kálmán: Bognár Ignác. = A Zene 1926/3Csatkai Endre: Zeneművész-dinasztia. = Kisalföld 1962. 08. 12.
Rakos Miklós: Brahms magyar táncainak forrásai 1. = Zenekar 2004/4
Pentru a putea adăuga comentarii trebuie să fii membru al altmarius !
Alătură-te reţelei altmarius