Nemrég a PestBudán írtunk Széchenyi István egyik kisebb, 1832-ben megjelent művéről, amely a Magyar játékszinrül címet viseli. E művében Széchenyi azokat a gondolatait fejtette ki, hogy miképp lehetne megalapítani és hosszú távon működtetni egy magyar nyelvű állandó színházat Pesten. Ekkor már évtizedek óta napirenden volt egy állandó, saját épülettel és társulattal rendelkező magyar nyelven játszó színház létrehozása Pesten, ahol addig állandó jelleggel csak német nyelvű teátrum működött, esetenkénti magyar nyelvű előadással.
Széchenyi írásának megjelenése után öt évvel, 1837. augusztus 22-én meg is nyílt az állandó magyar nyelvű színház, akkor még Pesti Magyar Színház néven, tehát a szervezett, intézményesült keretek között folyó nemzeti nyelvű színjátszás a fővárosban immár 185 éves múltra tekint vissza.
Telepy György terve 1819-ből (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)
A színház létesítéséért a legtöbbet a Pest vármegyei követek tették, akik az 1830-as országgyűlésről hazatérve – ahol napirenden volt a színház ügye, de végleges döntés nem született –, a vármegye vezetését meggyőzve külön bizottságot alakítottak, aminek beszédes nevet adtak, ez lett a „honi nyelv terjesztésére ügyelő küldöttség“. E szerv kérte fel Széchenyit, hogy fejtse ki gondolatait. A gróf egy lassabb folyamatban gondolkodott, egyfajta kulturális részvénytársasági rendszerben, ebben látta a hosszú távú működés feltételének biztosítását. A színház helyeként ő egy városon belüli, de szerényebb kivitelű épületet javasolt. Széchenyi legnagyobb félelme az volt, hogy a nagy felbuzdulás után elhal az ügy (szerencsére ebben tévedett).
Érdekes, hogy a Pesti Magyar Színház létrehozói mindenben pont az ellenkezőjét valósították meg annak, mint amit Széchenyi öt évvel korábban javasolt. Földváry Gábor másodispán, a bizottság elnöke ellene volt Széchenyi lassabb, országos felbuzdulást igénylő módszerének, és úgy vélte, hogy célravezetőbb, ha gyorsan lépnek, akár úgy is, hogy elsőként ideiglenes megoldásokat is elfogadnak.
Carl Vasquez 1837-es metszete a Magyar Játékszínről (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)
Az épület 1840-től már Nemzeti Színház, a kép 1850-ben készült (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)
A magyar nyelvű színjátszás ügyének – és a másodispán elképzelésének – nagy lökést adott, hogy Grassalkovich Antal herceg 1833-ban egy telket adományozott a színház felépítésére, igaz a külvárosban, a Hatvani kapun kívül. Az épületet Telepy György és Zitterbarth Mátyás tervei szerint erre a területre kezdték el felhúzni 1835-ben. A színházépületet eleve ideiglenesnek szánták, mert azzal számoltak, hogy a nem is távoli jövőben egy nagyobb, elegánsabb épületet tudnak emelni. Ezt az igényt törvénybe is foglalták, az 1836. évi XLI. törvénycikk kimondta:
„A Buda és Pest közt felállítandó híd tárgyában kirendelt Országos Küldöttség megbizatik: hogy Ő Cs. kir. Fő-Herczegségének az Országos Nádorának Elnöksége alatt, figyelembe véve a Pesten építésben lévő Színház körülményeit, egy nemzeti diszes játékszín tervét, az ahoz kívántató költségi számolással, kidolgozza, és a hazafiakat ezen czélra teendő adakozásokra a Törvényhatóságok utján, és közvetlen is felszóllítván, ha elegendő pénzt szerezhet, a nemzeti Játékszínt Pest Városában, Cs. kir. Fő-Herczegsége az Ország Nádora által e végre kijelelt, nemzeti tulajdonná örömmel fogadott, és magyar Játékszín építésére ezennel szánt telken létrehozza; ha hogy pedig reménylett sikert nem érhetne, ezen nemzeti kívánságnak mi módon lehető legczélerányosabb eszközölhetése eránt jövő Ország-Gyűlésre kimerítő javaslatot adjon.”
A színház későbbi bővítésének és átépítések terve (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)
A régi Nemzeti Színház a Kerepesi úton (ma Rákóczi út 3.) 1864-ben (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)
Azaz e törvényben nem a már építés alatt álló színházról volt szó, hanem a majdan azt felváltó, véglegesnek számító épületről, de eközben, míg a fenti törvényt elfogadták a honatyák, a város szélén, a Hatvani kapun kívüli telken, a Kerepesi út elején (a mai Rákóczi út 3. alatt) közben épült az új színház. A felépített színházat 1855. június 24-i számában így mutatta be a Vasárnapi Ujság:
„Áll ez épület egy nagy négyszögű teremből, mellynek elejét oszlopzatos tornácz díszíti, a homlokzatán levő fülkéket szobroknak kellene ékesíteni, hanem ez nem sürgetős: az oszloptornáczból jutni az előcsarnokba, mellyben szemközt a jegy váltók rekeszei fogadják az érkezőt, kétfelől azok mellett vannak a földszinti bejárások; a két átellenes tágas lépcső-soron pedig a páholyokba és a második emeleti nézőhelyre jutni. […] A földszintre belépve, bizonyosan megfogja lepni az a csínnal szerkezeit pompa, melly a néző terem belsejét ékesíti, három páholysor megy körül, mintegy 53 páhollyal, mellyek biborveres szőnyegekkel vannak bevonva s kivül gazdagon aranyzott oszlopokkal és czafrangokkal feldíszítve; a színpadtól balra van az udvari páholy […]. A nézőhely közepén földszint vannak az A B C páholyok, mellyeket azért neveznek igy, mert számjegyek helyett betűkkel vágynak jelölve. […] .A színház belseje nem birt mindig jelen alakjával; minden húsvétkor változtattak rajta valamit. Eleinte kiki saját ízlése szerint disziteté fel páholyát, ki kékre, ki zöldre, ki veresre; amott a legszélső jobb páholy sok ideig tarka függönyökkel volt ellátva; a benne levők, ha megunták az előadást, összehúzták a függönyöket s más mulatsághoz kezdtek.”
A Nemzeti Színház épülete az 1880–1890-es években a Kerepesi út (1906-tól Rákóczi út) 3. szám alatt (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.083)
Az 1837. augusztus 22-én megnyílt épületbe nem sokkal később, 1838-ban bevezették a gázvilágítást, majd a világon harmadik színházként a villanyvilágítást. Az intézmény 1840-től már mint Nemzeti Színház működött. A épületet 187–1876-között bővítették, emeletet építettek rá, új homlokzatot kapott, és egy bérház is épült mellé Szkalnitzky Antal tervei szerint.
Azonban folyamatosan tűzbiztonsági problémák merültek fel. A Pesti Napló 1907. augusztus 30-i száma ezt írta:
„A Nemzeti Színházban is meg akarják kezdeni az évadot. A főváros színházvizsgáló bizottsága megvizsgálta a színházat, s azt jelentette a tanácsnak, hogy a színház »legnagyobb mértékben tűzveszedelmes«. A főváros tanácsa a maga nagy felelősége tudatában megtagadta a színháztól a játékengedelmet. Már harmadszor így cselekszik, de azért a Nemzeti Színházban játszanak. Két évvel ezelőtt, ugyanis, a színház igazgatója a tanács tiltó végzését megfelebbezte a belügyminiszterhez, s a miniszter a szakbizottság véleménye alapján hozott tiltó határozatot felfüggesztette.”
Az épületet az 1908-as évadtól nem használták, a társulat ideiglenesen a régi Népszínházba költözött a Blaha Lujza térre, a Rákóczi úti épületet pedig 1913-ban lebontották. A Nemzeti Színház igazi otthonra lelt a Blaha Lujza téri épületben, ahol 1964-ig működhetett, amíg a metróépítésre hivatkozva el nem költöztették. Ezt az épületet robbantással bontották le.
Nyitókép: A Nemzeti Színház első épülete 1854-ben (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)
Pentru a putea adăuga comentarii trebuie să fii membru al altmarius !
Alătură-te reţelei altmarius