altmarius

cultură şi spiritualitate

A kollektivizálás első évei Békés megyében

Szerző: Balogh Dorottya

Megkezdődött a mezőgazdaság szocialista átszervezése: Magyarországon elsőként alakult meg a sarkadi Lenin Tsz, 1948-ban létrejöttek az első állami gépállomások. Diktatórikus módszerekkel vették el a földet a parasztságtól, még azokat is, melyeket a földosztás során kaptak. Megindult a kollektivizálás, mégpedig úgy, hogy szó sem volt önkéntességről és fokozatosságról. Aki tehette megpróbált ipari munkahelyet találni. A kommunista gazdaságpolitika a parasztság több évszázados hagyományát törte meg.

Az 1930-as években Békés megye lakosságának 63,5%-a élt mezőgazdaságból, ez az arány messze meghaladta az országos átlagot (51,8%). Az 1945-ös földosztással megszűntek a nagybirtokok, a földtulajdon felső határát 200 kat. holdban állapították meg. Békésben 40 uradalom 80 883 kat. holdnyi területét osztották ki. A Viharsarokban közel 10 ezren jutottak földhöz, átlagosan 5-6 kat. hold területtel. A földosztást azonban nem követte agrárreform, így a paraszti birtokok termelése jobbára csupán önellátásra volt elég. 1946-ban megindult az újgazdák „fészekrakása”, több településen egészen új kerületek képződtek. A főispáni jelentések szerint azonban 1948 nyaráig a 15 811 újgazda 70,2%-a még majorokban, cselédlakásokban lakott, s csupán 17%-uk tudott a kapott földön tanyát építeni.

A Magyar Kommunista Párt az 1947-es választási győzelme és a hároméves terv bevezetése után elérkezettnek látta az időt az „osztályharc megindítására”. A koalíciós időszakban a kommunista párt rágalomnak minősítette, hogy szovjet mintára terveznének kolhozokat létrehozni. 1948-ban, amikor kibontakozott Rákosiék kollektivizálási politikája, a megyében még nyugtatgatták a parasztságot. Amikor a párt Békés megyei közigazgatási gyűlésén is felmerült a kolhoz kérdése, az előadó türelmesen magyarázta, hogy mi teszi Oroszországban szükségessé s nálunk lehetetlenné a kolhozok alapítását. Azt is kifejtette, hogy a termelés színvonalának emelése vidékünkön a földműves-szövetkezetek fejlesztésével és a kisgazdaságok színvonalának emelésével képzelhető el.

Pedig az MDP Békés Megyei Megyebizottságának 1948. októberi ülésén már egyértelműen megfogalmazódott, hogy a mezőgazdaság kollektivizálása a cél, bár erről még nem beszélhetnek a parasztság előtt: „Mi nem azt mondjuk, hogy le akarjuk másolni az orosz kolhozokat, de hibát követünk el akkor, amikor azt gondoljuk, hogy mi nem akarunk kolhozt, mert Oroszország mezőgazdaságát is a kolhozokon keresztül fejlesztették ilyen naggyá. De ha mi most ezzel jövünk ki, hogy igenis ezt akarjuk, magyar viszonyokra alkalmazva, akkor ez nem jó lenne. Pedig mi ezt akarjuk, de ezt sem szabad senkinek mondani, ezt kivinni nem szabad, mert ha az elvtársak kiviszik, akkor pártszerűtlenül járnak el és ennek csak kizárás lehet a következménye.” Ezt követően azonban Békésben – ahogy az országban másutt is – megjelentek a parasztokat meggyőzni kívánó, kolhozokat népszerűsítő kiadványok, brosúrák, filmek, diafilmek.

Termelőszövetkezetek Békés megyében

A kommunista szövetkezettörténeti irodalom szerint a Bihar megyei Sarkadon alakult meg 1945. április 23-án az ország első őstermelő csoportja, 66 taggal, 276 hold földön. Alapszabályukat augusztus 19-én fogadták el. Sarkadot az 1950. évi megyerendezés során csatolták Békés megyéhez. A későbbi pártpropagandában a megye első téeszeként emlegették, és minden kerek évfordulón hatalmas ünnepségeket szerveztek az alapító tagok részvételével. A sarkadi „feketeéri táblás” őstermelő csoport – ahogy akkor nevezték a későbbi Lenin termelőszövetkezetet – a térség korai téeszcsoportjai közül egyedüliként életképes, sőt hosszú életű vállalkozásnak bizonyult. Az első téeszt maga Rákosi is meglátogatta 1949 januárjában. A háztáji tehenekre lett figyelmes, megtudta, hogy gondosan tartják az állatokat, mert mindenki a sajátját hizlalja. A „hívatlan vendég” vizitálása körül sok legenda kering, például az 1965-ben megjelent Társadalmi Szemlében az egyik szemtanú a következőket nyilatkozta az esetről: a háztáji tehenek megtekintése után Rákosi így jellemezte a Lenin Tsz-t: „Tiszta kapitalista vállalkozás.”

A polgári szövetkezetek tevékenysége a háborút követően feléledt, és földműves-szövetkezetek (a földosztáshoz kapcsolódóan a 600-as rendelet kimondta ezek alapításának lehetőségét és szükségességét) is alakultak. Céljuk a gazdálkodás, a termények feldolgozása és értékesítése, valamint a tagok érdekeinek szolgálata volt. 1948–1949 fordulóján a szövetkezetek demokratizálása címén a régi szövetkezetek beolvasztásával zajlott le az egységes földműves-szövetkezeti hálózat kialakítása. Vigyáztak arra is, hogy a tagok sorába ne kerülhessenek „kulákok”, „kizsákmányolók” vagy más „reakciós elemek”. Kitűnő példát szolgáltat erre a pártsajtó. A hunyai álszövetkezet dorbézoló basaparasztjai című írást közölte a Viharsarok Népe 1948 januárjában: „Hunya község élete veszedelmes hiénák karmai között vergődik […] Bár a Földművesszövetkezet jó munkája a feketéző Parasztszövetkezet lassú halálát jelenti.”

1948 őszétől a földműves-szövetkezetek hangsúlyos szerepet kaptak a téeszszervezés kiszélesítésében, valamint a téeszcsoportok megszilárdításában is. 1948–1949-ben minden földműves-szövetkezet vagy saját keretei között hozott létre termelőszövetkezeti csoportot, vagy aktívan részt vett a megszervezésükben, például Kiscsákón az Ady Endre vagy Gyulaváriban a Felszabadítók Hagyatéka téeszcsoport a „parasztság széles tömegeinek bevonásával” alakult meg. Tagjaik többségében földnélküliek, nincstelen napszámosok, egykori cselédek voltak, akik nem rendelkeztek a szövetkezéshez szükséges legminimálisabb alaptőkével sem, az állam által átengedett eszközökkel indult be az élet.

Rákosi 1949. május 8-án Celldömölkön elmondott beszédében külön kiemelte a sarkadi téeszt: „Amikor néhány hónappal ezelőtt meglátogattam a sarkadi földmíves termelőszövetkezetet, elmondották, hogy az ország minden részéből százszámra jönnek hozzájuk földművelők tanulmányozni a szövetkezeti termelés előnyeit. Mi minden módot megadunk arra, hogy a parasztság maga, közvetlen tapasztalat útján, meggyőződhessék a szövetkezeti munka előnyeiről.”

1949-ben a téeszcsék száma egyre nőtt, a központi vezetés főként a III. típusú, a magasabb kollektivizálási fázisba tartozó csoportokat támogatta (Békésben az ilyen típusú téeszcsék száma ekkor még elmaradt az elvárttól). Emellett az önálló téeszek is megszaporodtak, azonban ezzel egy időben a földműves-szövetkezetek termelési tevékenységének háttérbe szorítása (később elsorvasztása) is megindult. Állami gépállomások alakultak, a megyében az elsőt Gyomán avatták fel 1948 szeptemberében. Ezek az intézkedések az állami irányítás még teljesebbé tételét szolgálták.

A termelőszövetkezetek létrehozásában egyre nagyobb erővel munkálkodott a megyei pártvezetés. 1949 nyarán a megyében 60 téeszcsét szerveztek (még az 1950-es megyerendezés előtti adatok), a legtöbb csoport a Békési járásban (13) működött. Az 1949. októberi adatok szerint csupán kettővel nőtt a téeszek száma, viszont tagságuk 1245 fővel emelkedett. Tagjaik földnélküliek (47,2%), valamint igen magas arányban (45,9%) újgazdák voltak. A „régi” kisparasztok (a levéltári forrásokban is így szerepelnek) száma 68 volt, az „új” középparasztok közül 9-en „választották” a közös utat.

A falvakban általános volt az idegenkedés a termelőszövetkezetektől, még az alacsonyabb típusúak sem vonzották a gazdákat. Önkéntes belépésről csupán a nincstelenek esetében lehetett szó, számukra a közös gazdálkodás még a felemelkedés útját is jelenthette. A gazdákat és a földosztás során földhöz jutottakat szinte máról holnapra kényszerítették megszokott életük, önállóan megművelt földjeik elhagyására. A sokat hangoztatott szövetkezeti demokrácia és önállóság csak a jelentésekben létezett. A közös gazdaságok az induláshoz szükséges hitelek töredékét sem kapták meg: nem is váltak igazi nagyüzemekké, termelési eredményeik elmaradtak az egyéni gazdáké mögött. A legtöbb téesz gazdaságtalanul működött, veszteséget termelt, a tagság életszínvonala pedig folyamatosan esett. 1952-ben az endrődi Béke Tsz tagjai fellázadtak, a legtöbb tag a kilépést fontolgatta.

A felülről ösztönzött téeszszervezés iránt közömbös, értetlen s olykor a bajusza alatt mormogó gazdatársadalom ellen kormányrendelettel is felléptek a szövetkezetek védelmében, például 2–10 évig terjedő börtönbüntetést kaphatott az, aki a téeszcsék ellen izgatott vagy azokat becsmérlő kijelentést tett. A messzemenőkig „lelkes”, olykor határokat nem ismerő propaganda egyik nagy találmánya volt az 1948-tól kibontakozó versenymozgalom. Természetesen Békés megye több téesze is csatlakozott az országos felhíváshoz. A térség szövetkezeti mozgalma nagy elismerést kapott, az okányi földműves-szövetkezet két vezetője az első Kossuth-díjak egyikét (1948. március 15-én) megosztva kapta. A pártbizottsági ülések anyagai szerint a kollektivizálás nagy lendületet vett. 1953 közepén a megyében 251 téesz és 124 téeszcsé volt, melyek a megye szántóterületének 36%-án gazdálkodtak, csaknem 40 800 taggal. A téeszek száma, főként pedig területe és taglétszáma 1953 második félévében a folyamatos kilépések miatt csökkent, sőt a visszaesés 1954-ben is folytatódott.

A beszolgáltatás embertelenségei

A téeszekbe kényszerítés egyik fő eszköze a beszolgáltatás volt. Az elnyomást a parasztságra nehezedő adminisztratív eljárások tették még teljesebbé. A Békésben működő járásbíróságok, megyei bíróságok levéltári iratanyagában böngészve betekintést nyerhetünk tragikus sorsú emberek életébe. Az ügytípusok között gyakran szerepel tiltott határátlépés, fegyverrejtegetés, azonban legtöbbször a közellátás veszélyeztetése volt a vád. Ezen a címen ítélték el azokat, akik nem teljesítették a beszolgáltatást, például nem végezték el időben a cséplési munkálatokat, nem hordták be eső elől a szénát, vagy nem tudták az előírt mennyiségű terményt beszolgáltatni.

Egy 1949. október 6-i jelentés szerint a beszolgáltatás nem teljesítéséért a nyári mezőgazdasági munkákkal kapcsolatban júniustól szeptemberig – csupán három hónap alatt – vádat emeltek 66 fő ellen, pénzbüntetésre köteleztek 82 főt, elítéltek 43 főt. Ebből 24-en börtönbüntetést kaptak, akikre összesen 88 hónapot, azaz hét esztendőt róttak ki. További 72 esetben pótnyomozást írtak elő. Sokszor a parasztok megélhetését is veszélyeztetve mindent elvettek a beszolgáltatás ürügyén. 1950 nyarán Vésztőn a népnevelők megkapták a beszolgáltatást nem teljesítők nevét, s a korábbi 8 vagon termény helyett már 27-et produkáltak egy hét leforgása alatt – ehhez a „kiváló” eredményhez minden mozdíthatót el kellett venniük a parasztoktól.

Erős progresszivitás mellett minden birtokkategóriában tovább emelkedtek a terhek. 1948-ban 5 kat. holdig a földadóval (4 kg búza aranykoronánként) volt azonos a beadási norma, amely a következő években folyamatosan nőtt. 1951-re a kis- és középparasztság terhelését csaknem megnégyszerezték. A mezőgazdaság aránytalanul nagy súlyt cipelt, az erőltetett iparosítást főként a parasztságtól elvont jövedelemből finanszírozták.

„Ahol a legveszettebb kulákok vannak”

A fő vidéki osztályellenség a kulák volt, e réteg megtörése a kollektivizálás egyik fontos tényezőjévé, a hatalom meghirdetett céljává vált. Magyarországon 1948-tól jelent meg ez a fogalom nap mint nap a kommunista pártsajtóban, és úgy került be a köztudatba, mint kizsákmányoló, a dolgozó nép ellensége, akit az újságok hasábjain rest, henyélő, a parasztságot kiszipolyozó hatalmaskodónak ábrázoltak. Szélesebb kontextusban olyan birtokos parasztot jelentett, aki nem a termelőszövetkezetekben látta gazdasági boldogulását.

Az 1949-es népszámlálási adatok szerint Békés megyében 2457 kulák volt (25 kat. holdon felül gazdálkodók). Azonban a kategóriáknál figyelembe vették a föld minőségét (kert, szőlő, gyümölcsös stb.) is, amelyeknél ötszörös szorzót használtak, pl. ha egy gazdálkodónak volt 15 kat. hold szántója, benne 3 kat. hold szőlővel, akkor 27 kat. holdas gazdálkodónak számított, tehát kuláknak minősült. A statisztikai adatsorok is a párt szolgálatában álltak, hiszen – mint Mód Aladárné megfogalmazta – a statisztika mindig és mindenütt az osztályharc egyik fegyvere.

A kulákság számaránya a megyében kevesebb mint 1% volt, mégis minden bajnak, kárnak, a hivatalos ideológiától eltérőnek, olykor természeti csapásoknak az okozóját is benne látták. Például ha aszályos, szárazságtól sújtott év volt, megszaporodtak a kulákok ellen indított gyújtogatási perek, A Viharsarok Népe csupán 1950-ben 97 feljelentett, 102 letartóztatott és 44 börtönbüntetésre ítélt kulákról tudósított.

1950-ben különösen nagy aszály volt a térségben. A megyei lap, amely a párt hangja volt, 1950. július 18-án óriási szenzációként jelentette: Felakasztották a gyújtogató köröstarcsai kulákot! A „főzés ürügyével tüzet rakó gyújtogató” Molnár Sándort (aki szorgalmas gazda hírében állt) 1950. július 15-én állították statáriális bíróság elé, s elrettentő példaként végezték ki. A hisztéria soha nem látott hullámokat vetett, egyre-másra olvashatunk a kulákoknak a téeszek és „a dolgozók kenyere” elleni támadásáról. Nem csoda ennyi büntetés, ennyi áldozat, hiszen már korábban az egyik járási párttitkár megállapította, hogy „Békés megye a legkulákabb megye, ahol a legveszettebb kulákok vannak”.

Elvándorló parasztság

A téeszek további térnyerését eredményezte a kizsarolt, sok zaklatásba belefáradt parasztok önkéntes földfelajánlása az államnak, valamint az 1949 nyarán meghirdetett, nagy fájdalommal járó tagosítás. Békésben a földfelajánlások mértéke igen magas volt, 1949-ig 7000 kat. holdat, 1953-ig további 43 ezer kat. holdat a kuláknak minősített gazdák adtak az államnak. A tagosítások tovább növelték a földjüket elhagyók, a mezőgazdaságból elvándoroltak számát (országos adatok szerint csaknem 300 ezer ember), sokan közülük az iparban találtak megélhetést.

A diktatúrának a korábban tervezettől eltérően 1954-re sem sikerült megvalósítania a kollektivizálást. Az 1955-ös esztendőre a termelőszövetkezetek további megszilárdítását és fejlesztését tűzték ki célul. Ennek lendületét a forradalom akasztotta meg, s a mezőgazdasági termelés teljes kollektivizálása még néhány évet váratott magára.

A párt „fehér aranya”

A tervgazdálkodás egyik legabszurdabb fantazmagóriája volt a gyapottermesztés erőltetése. A gyapot igen későn érett be, gyakran előfordult, hogy a késő őszi, kora téli hónapokban tudták csak leszedni a gubókat. A munkaerővel is problémák adódtak, a betakarítási munkálatokra főként nőkből és gyerekekből álló brigádokat szerveztek, akik Sztálin-műszakban és gyakran vasárnaponként is dolgoztak. A kivezényelteket munkaidő után várta a gyapotföld.

Az első ötéves tervidőszakban a gyapot mellett citrusféléket, kenáfot, batátát, gumipitypangot és még sorolhatnánk, mi mindent próbáltak meghonosítani és hatalmas területeken termeszteni.

A gyapot hazai termesztése nem új keletű, már a 18. század második felében is történtek ez irányú próbálkozások, főként a Bánságban. 1810-ben élénk érdeklődés kísérte az első magyar gyapottermelési szakkönyv kiadását. A déli megyék területén az 1850-es években a kormány állt a gyapottermelési kezdeményezések élére. Az 1900-as évek legelején a Növénytermelési Kísérleti Állomás irányításával Mezőhegyesen termesztettek gyapotot.

Az első ötéves terv időszakában a gyapot termesztése a hagyományos gabonatermelő területek kárára történt. A szegedi Növénynemesítő Intézet jóvoltából tovább nőttek a hazai gyapottermelési tapasztalatok, valamint a dualizmus időszakában is prosperáló Mauthner cég a hazai termelőktől begyűjtött maggal szentesi telepén indította meg a termelést.

A klimatikus viszonyok (a napsütéses órák viszonylag magas száma, a talaj hőmérséklete, a talaj menti fagyok kisebb mértéke stb.) miatt főként az ország déli területei jöhettek szóba. Az egyik legnagyobb gyapottermelő megye Békés volt, itt feküdt a gyapotföldek 20%-a, de Baranya, Csongrád, Szolnok, Tolna, Bács-Kiskun és Pest megye is élen járt a „fehér arany” termesztésében. Az állami gazdaságok mellett a téeszek, valamint egyéni gazdálkodók is vállalkoztak a többnyire túlzó tervelőírások teljesítésére. Békésben 1951-ben 9000 kat. holdat foglalt el az addig ismeretlen ipari növény.

Az első évek még sikereket is hoztak, nem volt ritka a hat mázsán felüli terméshozam sem kat. holdanként. Ezen felbuzdulva a minisztérium 1952-ben mintegy 6200 kat. holddal növelte a gyapotföldek területét Békésben.

A más mezőgazdasági munkákkal egybeeső gyapot körüli teendők egyre kevesebb munkáskezet kaptak, a késő őszi hónapok esőzése miatt korábban betakarított gyapotot a téeszek és az egyéni gazdák sem tudták szakszerűen szárítani (Békéscsabán a Ligetben, valamint a gyulai sporttelepen gyapotraktárakat állítottak fel). Az egyéni gazdák külön útmutatást kaptak, hogyan kell megfelelően kezelni a növényt, a legtöbbször a búbos kemence tetején szárított gyapot gyakran tűzkárt is okozott. A téeszek többsége sem tudta biztosítani a megfelelő tárolási és szárítási feltételeket.

1952-ben a májusi fagyok elvitték a gyapottermés több mint 90%-át (a Sarkadi járásban 79,4%-át). Nagy volt a riadalom, a félelem a tervek nem teljesítése miatt, s ekkor „felülről” elrendelték a növény másodvetését. Akadtak olyan elkeseredett egyéni gazdák és téeszek, akik és amelyek – vállalva akár a politikai konfrontációt is – nem voltak hajlandóak ismét gyapotot vetni, helyette búza és kukorica került a földekbe. A téesztanács, valamint a felsőbb megyei vezetőség hiába próbálkozott az ebben az időben gyakran elhangzó és sok mindent jelenthető „elvtársak, hassanak oda” kifejezéssel. A gyapot másodvetése kikelt ugyan, az „aratás” azonban decemberig elhúzódott, az emberek társadalmi munkában dolgoztak. Így a terméshozam a tervezettnek csupán 25%-a lett.

1952-ben tehát megtört a termelési lendület, bár ezekben a tervutasításos időkben ez nem számított: 1953-ban még az addigiaknál is tovább növelték a gyapot termelési területét (35%-kal) a megyében. Ebben az évben még az megszokottnál is több volt a bizonytalanság, megakadt a munka, gyakran későn jött az utasítás, hogy mennyit kell vetni és mikor. A Viharsarok Népe szerkesztőségén nem múlott a terméshozam: ők mindent megtettek, lelkesítettek, dicsértek, szapultak, kiemeltek, próbálták ébren tartani a már szunnyadófélben lévő erőt és lelkesedést: „Eleken 1953-ban olyan jó terméseredményeket értek el az egyéni gazdálkodók, hogy a pénzüket alig bírta kifizetni a posta.” A betakarítás mindezek ellenére akadozott, előfordult, hogy a munka a következő évre is áthúzódott. 1953 végén az MDP Központi Vezetősége és a kormány levonta a konzekvenciát, határozatot hozott az ipari növények vetésterületének csökkentésére, valamint a gabona- és takarmánynövények területének növelésére. 1955 után már csak elvétve foglalkoztak a fehér arany termesztésével.

 

Vizualizări: 16

Adaugă un comentariu

Pentru a putea adăuga comentarii trebuie să fii membru al altmarius !

Alătură-te reţelei altmarius

STATISTICI

Free counters!
Din 15 iunie 2009

200 state 

(ultimul: Micronesia)

Numar de steaguri: 264

Record vizitatori:    8,782 (3.04.2011)

Record clickuri:

 16,676 (3.04.2011)

Steaguri lipsa: 42

1 stat are peste 660,000 clickuri (Romania)

1 stat are peste 100.000 clickuri (USA)

1 stat are peste 40,000 clickuri (Moldova)

2 state au peste 20,000  clickuri (Italia,  Germania)

1 stat are peste 10.000 clickuri (Franta)

6 state au peste 5.000 clickuri (Olanda, Belgia, Marea Britanie, Canada, UngariaSpania )

10 state au peste 1,000 clickuri (Polonia, Rusia,  Australia, IrlandaIsraelGreciaElvetia ,  Brazilia, Suedia, Austria)

50 state au peste 100 clickuri

24 state au un click

 

Website seo score
Powered by WebStatsDomain

DE URMĂRIT

1. ANTICARIAT ALBERT

http://anticariatalbert.com/

2. ANTICARIAT ODIN 

http://anticariat-odin.ro/

3. TARGUL CARTII

http://www.targulcartii.ro/

4. PRINTRE CARTI

http://www.printrecarti.ro/

5. MAGAZINUL DE CARTE

http://www.magazinul-de-carte.ro/

6 ANTICARIAT PLUS

http://www.anticariatplus.ro/

7. DEPOZITUL DE CARTI 

http://www.calinblaga.ro/

8. CARTEA DE CITIT

http://www.carteadecitit.ro/

9. ANTICARIAT ON-LINE
http://www.carti-online.com/

10. ANTICARIATUL DE NOAPTE

 http://www.anticariatuldenoapte.ro/

11. ANTICARIATUL NOU

http://www.anticariatulnou.ro

12. ANTICARIAT NOU

https://anticariatnou.wordpress.com/

13. ANTICARIAT ALEPH

https://www.anticariataleph.ro/

14. ANTIKVARIUM.RO

http://antikvarium.ro

15.ANTIKVARIUS.RO

https://www.antikvarius.ro/

16. ANTICARIAT LOGOS

http://www.anticariat-logos.ro/

17. ANTICARIAT.NET

http://www.anticariat.net/informatii-contact.php

18. TIMBREE

www.timbree.ro

19. FILATELIE

 http://www.romaniastamps.com/

20 MAX

http://romanianstampnews.blogspot.com

21. STAMPWORLD

http://www.stampworld.com

22. LIBMAG

https://www.libmag.ro/oferta-carti-polirom/?utm_source=facebook-ads-7-99-polirom&utm_medium=banner-facebook&utm_campaign=7-99-polirom-facebook&utm_content=new-3

23. DAFFI'S BOOKS

https://www.daffisbooks.ro/

24. MAGIA MUNTELUI

http://magiamuntelui.blogspot.com

25. RAZVAN CODRESCU
http://razvan-codrescu.blogspot.ro/

26.RADIO ARHIVE

https://www.facebook.com/RadioArhive/

27.EDITURA UNIVERSITATII CUZA - IASI

http://www.editura.uaic.ro/produse/colectii/documenta/1

28. EDITURA ISTROS

https://www.muzeulbrailei.ro/editura-istros/

29. EDITURA HOFFMAN

https://www.editurahoffman.ro/

30. SA NU UITAM

http://sanuuitam.blogspot.ro/

31. MIRON MANEGA
http://www.certitudinea.o

32. NATIONAL GEOGRAPHIC ROMANIA

https://www.natgeo.ro/revista

Anunturi

Licenţa Creative Commons Această retea este pusă la dispoziţie sub Licenţa Atribuire-Necomercial-FărăModificări 3.0 România Creativ

Note

Hoffman - Jurnalul cărților esențiale

1. Radu Sorescu -  Petre Tutea. Viata si opera

2. Zaharia Stancu  - Jocul cu moartea

3. Mihail Sebastian - Orasul cu salcimi

4. Ioan Slavici - Inchisorile mele

5. Gib Mihaescu -  Donna Alba

6. Liviu Rebreanu - Ion

7. Cella Serghi - Pinza de paianjen

8. Zaharia Stancu -  Descult

9. Henriette Yvonne Stahl - Intre zi si noapte

10.Mihail Sebastian - De doua mii de ani

11. George Calinescu Cartea nuntii

12. Cella Serghi Pe firul de paianjen…

Continuare

Creat de altmariusclassic Dec 23, 2020 at 11:45am. Actualizat ultima dată de altmariusclassic Ian 24.

© 2021   Created by altmarius.   Oferit de

Embleme  |  Raportare eroare  |  Termeni de utilizare a serviciilor