A Himalája növekedése

[Magyar lap]

2023.08.28.LANDY-GYEBNÁR MÓNIKA

https://ng.24.hu/fold/2023/08/28/a-himalaja-novekedese/

Egy új kutatásban azt vizsgálták meg, hogy a Tibeti-fennsík voltaképpen mikor is emelkedett ki.

FORRÁS: PIXABAY

A magashegységek tájformálók, klímaformálók és az evolúciót is gyökeresen befolyásolják, megjelenésük rengeteg változással jár. Nem könnyű feladat azonban megfejteni azokat a jeleket, amelyekből kiszámítható, mi mikor zajlott egy adott hegység fejlődésében. A Himalájáról úgy tudjuk, annak köszönhető a felgyűrődése, hogy India beleütközött az eurázsiai kőzetlemezbe. A Stanford Egyetem mutatta be azt az új, amerikai-kínai közös munkában született kutatási eredményt, amelyben arra jutottak: a Himalája magasságának felét már elérte, mielőtt India beleütközött volna Eurázsiába.

A Himalája kialakulása körüli ellentmondások abból adódnak, hogy mit gondolunk arról, mi volt a Himalája helyén korábban. „A kutatási eredményeink elsőként mutatták ki azt, hogy a két kőzetlemez peremén már magas, átlag 3500 méteres hegyek voltak mielőtt az ütközés létrehozta volna a Himaláját” – magyarázta Page Chamberlain professzor, a kutatás rangidős szerzője.

Ez azonban alaposan átírhatja, amit a múltbéli biodiverzitásról és a klímáról eddig tudtunk. A legkevesebb az, hogy az múltbéli klíma modelljeit újra kell kalibrálni, és valószínűleg átalakulnak majd az elképzeléseink arról, hogy milyen lehetett a mai Tibet déli részének egykori klímája, és más magashegyi régiókról alkotott ismereteinkre is befolyással lehet.

India, mielőtt elérte volna az eurázsiai kontinenst.

FORRÁS: WIKIMEDIA COMMONS

Nem túl sok olyan adat van, amelyekből egy hegység korábbi magasságára következtetni lehet, a Stanford kutatói a Kínai Földtudományi Egyetem szakembereivel közösen azonban találtak egy ilyet. Az eső nemcsak több a hegyek szél felőli oldalán, hanem annak izotóp-összetétele is változik a magasság szerint. A nehezebb izotópok még a kisebb magasságokban kihullanak a csapadékkal, a könnyebbek csak a csúcsok közelében. Ez azt is jelenti, hogy a kőzetek izotóp-összetételének vizsgálatával kideríthetőek az egykori magasságok. A kutatás során az oxigén 16, 17 és 18-as izotópjainak arányát mérték meg. Azonban a 17-es elképesztően kis mennyiségben van csak jelen, ezért legalább ilyen elképesztően nehéz is megmérni, valószínűleg emiatt nem végeztek még korábban ilyen hármas elemzést. A Stanford kutatóinak 3 évi munkájába telt.

A korábban kidolgozott és igazolt módszert különböző helyszínekről vett tibeti kvarc kőzetmintákon alkalmazták. Azt találták, hogy a Himalája északi peremén található, egykori hegyvonulat, a Gangdese-ív már 61-63 millió éve, vagyis jóval azelőtt 3500 méteres magasságot ért el, mielőtt India nekiütközött volna Eurázsiának. Ez azt is jelenti, hogy egy hegység nagy magasságba emelkedéséhez nincs szükség arra, hogy két kontinentális kőzetlemez ütközzön. A most azonosított egykori emelkedést valószínűleg a Neotethys óceáni lemezének alábukása idézhette elő.