A zimankós téli hónapok megkapó légköroptikai jelensége, egy szinte mértani pontosságú 22 fokos holdhaló rajzolódott ki a veszprémi vár felett február folyamán. 

 

A tavaszi napéjegyenlőség időszakában a Jupiter – Hold – Vénusz együttállásának változatos formációiban gyönyörködhedtünk az alkonyati égen, amelynek ezúttal aBudavári Palota szolgált kulisszaként. 

 

Földünk déli féltekéjén olyan csillagképek is feltűnnek, amelyek a mi földrajzi szélességünkről láthatatlanok; a Dél Keresztje megpillantása mindenki számára örök élmény lehet. 

 

A tavasz égi színházának a főszereplője a szerelem istennőjéről elnevezett bolygó, a Vénusz ragyogó látványa volt az alkonyati égen. 

 

Az év legfontosabb csillagászati eseménye volt a Vénusz átvonulása a Nap előtt. A jelenség napkeltekor következett be, amikor a planéta kis fekete korongként mutatkozott központi csillagunk légkörtől eltorzult felszínén. 

 

A méltán híres augusztusi hullócsillageső ez évben sem hazudtolta meg magát; a hajnalig virrasztók számos fényes meteor felfénylését figyelhették meg a Perseidák éjszakáján.    

 

Az Alpok egyik legszebb hegycsoportjában, a Dolomitokban, egy zöldes sávokból álló ritka légköri jelenséget, a légkörfényt sikerült lencsevégre kapni a Három Nővér sziklaformációja felett. 

 

Az őszi köntösbe öltözött táj és a csatári kápolna felett vettünk búcsút az égi országúttól, a Tejúttól.  

 

A hőmérsékleti inverzió a tél folyamán a völgyekben hosszasan megülő ködös időjárást produkált, miközben a magasabb területek, jelen esetben a veszprémi óváros, már ragyogó napsütésben fürödtek.

Írta és fényképezte: Ladányi Tamás
www.astrophoto.hu