cultură şi spiritualitate
Szerző: Tarján M. Tamás
„A mi országunk egy rákos sejthez hasonlít – messianizmusával és hódítási vágyával, az eltérő vélemények totalitárius elnyomásával, tekintélyelvű hatalmi struktúrájával és a fontos bel-, illetve külpolitikai döntések társadalmi kontrolljának teljes hiányával. Egy zárt társadalom, mely semmi lényegesről nem tájékoztatja a polgárait, és elzárkózik a külvilágtól a szabad utazás és a korlátlan információáramlás biztosítása nélkül.”
(Andrej Szaharov)
1980. január 22-én tartóztatták le Moszkvában Andrej Szaharov világhírű fizikust, aki korábban oroszlánrészt vállalt a szovjet hidrogénbomba kifejlesztésében, politikai nézetei – konkrétan az 1979-es afganisztáni intervenció elutasítása – miatt azonban majdnem hét esztendeig tartó száműzetésbe kényszerült.
Szaharov 1921-ben, Moszkvában, egy értelmiségi család gyermekeként látta meg a napvilágot. Apai nagyapja ügyvédként küzdött az emberi jogokért és a társadalmi igazságtalanságok ellen a cári Oroszországban, édesapja pedig fizikatanárként és népszerű tankönyvíróként szerzett magának hírnevet, vagyis a szülői házból kapott „szellemi táplálék” a tudós egész pályafutását meghatározta. Szaharov 1938-ban érettségizett, és kiváló eredményeinek köszönhetően a Moszkvai Állami Egyetem fizika szakán folytatta tanulmányait. A náci Németország Szovjetunió elleni támadása miatt a rendkívüli képességekkel rendelkező fiatalember a mai Türkmenisztán fővárosában, Asgabatban szerezte meg diplomáját – 1942-ben –, és egy ideig nehéz fizikai munkával kereste kenyerét, majd mérnökként a Volga menti Uljanovszk fegyvergyárába helyezték.
Az itt töltött esztendők alatt Szaharov számos – elméleti fizikával kapcsolatos – tanulmányt küldött Moszkvába, melyek nem kerültek ugyan publikálásra, ám mégis felkeltették a fővárosi akadémikusok figyelmét. E dolgozatok jelentős szerepet játszottak abban, hogy a fiatalember a második világháború befejezése után a Szovjet Tudományos Akadémia Lebegyev Intézetében folytathatta karrierjét, ahol neves tanárai, Igor Kurcsatov és Igor Jevgenyevics Tamm révén idővel a szocialista szuperhatalom atomprogramjába is bekapcsolódott.
Mint ismeretes, 1949 augusztusában a Szovjetunió – az első sikeres kísérleti robbantással – megkezdte felzárkózását a nukleáris fegyverkezés terén zajló őrült versenyfutásban, melynek második szakaszában a szuperhatalmak a hidrogénbomba kifejlesztését tűzték ki célul. E kutatások során a szovjet oldalon Andrej Szaharov érte el a legjelentősebb áttörést; jóllehet, Teller Ede és Sztaniszlaw Ulam érdemeinek köszönhetően ez alkalommal is az Egyesült Államok „vitte el a pálmát”, a szaharovi „harmadik ötlet” 1955-re a Szovjetuniót is e rettenetes termonukleáris fegyver birtokába juttatta.
Az orosz fizikus az 50 megatonnás Cár-bomba megalkotásával (1961) aztán sok tekintetben felül is múlta amerikai kollégáit, ám ezzel egy időben jóval jelentősebb eredményeket ért el a nukleáris robbantások „kordában tartása” terén, amivel megnyitotta az utat az atomenergia békés célokra történő felhasználása előtt. Szaharov és Tamm 1950-től már egy fúziós reaktor megépítésén dolgozott, illetőleg olyan robbantásos kísérleteket folytattak, melyek során korábban sosem látott erejű mágneses mezőket alakítottak ki. Talán ezek a kutatások is szerepet játszottak abban, hogy – Oppenheimerrel szemben – a szovjet fizikus sohasem érzett bűntudatot amiatt, hogy egy újabb pusztító fegyver birtokába juttatta a világot.
Ezzel együtt Szaharov Teller Ede történelmi szerepéről is jóval árnyaltabb képet festett, mint a magyar származású tudóst „kiátkozó” amerikai akadémikusok köre; úgy gondolta, a hidrogénbomba megépítése a szuperhatalmak rivalizálásának egyenes következménye volt, amiben valójában ők ketten, a feltalálók tudták biztosítani a törékeny békét és egyensúlyt. Teller iránti megbecsülése ugyanakkor mégsem akadályozta meg Szaharovot abban, hogy erőteljes bírálatban részesítse kollégáját az atmoszférában végzett atomkísérletekkel, vagy az 1980-as években meghirdetett amerikai „csillagháborús tervvel” kapcsolatos nézetei miatt. Ez a véleménykülönbség vezetett a szovjet tudós első jelentős közéleti szerepvállalásához, Szaharov ugyanis 1963-ban oroszlánrészt vállalt a nemzetközi atomcsendegyezmény tető alá hozásában.
Andrej Szaharov nézeteiben az 1960-as évek elejétől tapasztalt nemzetközi folyamatok – az atomfegyvert birtokló államok számának erőteljes növekedése, illetőleg az antiballisztikus rakétavédelmi rendszerek kifejlesztése –gyökeres változást idéztek elő. A szovjet tudós ekkoriban már úgy látta, hogy a termonukleáris fegyverek egy újabb, végzetes háborúba fogják sodorni a világot, ezért 1967-ben levélben próbálta meg figyelmeztetni a moszkvai politikai vezetést, majd Megjegyzések a fejlődésről, a békés együttélésről és a szellemi szabadságról című esszéjével igyekezett gátat vetni az általa lefestett szörnyű jövőnek. A brezsnyevi érában ezek az erőfeszítések természetesen kudarcra voltak ítélve: Szaharov sohasem kapott engedélyt röpiratának publikálására, ezért szamizdat formájában kezdte el terjeszteni azt, majd 1968-ban egy holland lapban és a New York Timesban szerzett magának nyilvánosságot.
Erre válaszul a szovjet pártvezetés derékba törte a fizikus karrierjét, eltávolította őt a katonai fejlesztésektől, és a Lebegyev Intézetbe „száműzte” Szaharovot, ahol részecskefizikával és kozmológiával – az univerzum szerkezetével – kezdett el foglalkozni. Új kutatásaival egy időben a tudós mind több energiát fordított a nukleáris fegyverkezés elleni mozgalom szervezésére, mely hamarosan az alapvető emberi jogok érvényesítésének és a szovjet rendszer demokratizálásának jelszavát is zászlajára tűzte. Andrej Szaharov 1970-ben – Valerij Khalidzéval és Andrej Tverdoklebovval közösen – megalapította az Emberi Jogok Bizottsága a Szovjetunióban nevet viselő szervezetet, melynek élharcosaként öt évvel később elnyerte a Nobel-békedíjat.
Bár Szaharov az 1970-es években – a Moszkvában tartózkodó európai és amerikai tudósítókon keresztül – számos alkalommal hallatta hangját a nyugati sajtóban, a szovjet pártvezetés erőszakos fellépését végül azzal váltotta ki, hogy nyilvánosan bírálta az 1979-es afganisztáni intervenciót. Nyilatkozata után néhány héttel, 1980. január 22-én a moszkvai rendőrség letartóztatta a fizikust, és hamarosan Gorkij városába – a mai Nyizsnyij Novgorodba – internálták őt, ahol majdnem hét esztendeig élt házi őrizetben. Ezek az évek bővelkedtek megpróbáltatásokban, ugyanis Szaharovot számtalanszor zaklatták – kijelölt – otthonában, a férfi pedig több alkalommal is éhségsztrájkba kezdett annak érdekében, hogy felesége, Jelena Bonner az Egyesült Államokba utazhasson egy életmentő szívműtétre.
A világhírű tudós végül Gorbacsov közbenjárására, 1986 decemberében térhetett vissza Moszkvába, ahol hamarosan bekapcsolódott a peresztrojka korszakának politikai küzdelmeibe. Szaharov 1989-ben tagja lett az első demokratikus módon megválasztott szovjet törvényhozásnak, ez év decemberében azonban szívrohamban életét vesztette. Személyében a 20. század egyik legkiemelkedőbb tudósa és emberi jogi harcosa távozott a földi világból, akinek érdemeit az Európa Parlament által 1988-ban alapított Szaharov-díj napjainkban sem engedi feledésbe merülni.
Numar de steaguri: 273
Record vizitatori: 8,782 (3.04.2011)
16,676 (3.04.2011)
Steaguri lipsa: 33
1 stat are peste 700,000 clickuri (Romania)
1 stat are peste 100.000 clickuri (USA)
1 stat are peste 50,000 clickuri (Moldova)
2 state au peste 20,000 clickuri (Italia, Germania)
4 state are peste 10.000 clickuri (Franta, Ungaria, Spania,, Marea Britanie,)
6 state au peste 5.000 clickuri (Olanda, Belgia, Canada, )
10 state au peste 1,000 clickuri (Polonia, Rusia, Australia, Irlanda, Israel, Grecia, Elvetia , Brazilia, Suedia, Austria)
50 state au peste 100 clickuri
20 state au un click
1.EDITURA HOFFMAN
https://www.editurahoffman.ro/
2. EDITURA ISTROS
https://www.muzeulbrailei.ro/editura-istros/
3.EDITURA UNIVERSITATII CUZA - IASI
https://www.editura.uaic.ro/produse/editura/ultimele-aparitii/1
4.ANTICARIAT UNU
https://www.anticariat-unu.ro/wishlist
5. PRINTRE CARTI
6. ANTICARIAT ALBERT
7. ANTICARIAT ODIN
8. TARGUL CARTII
9. ANTICARIAT PLUS
10. LIBRĂRIILE:NET
https://www.librariileonline.ro/carti/literatura--i1678?filtru=2-452
https://www.librarie.net/cautare-rezultate.php?&page=2&t=opere+fundamentale&sort=top
14. ANTICARIAT NOU
https://anticariatnou.wordpress.com/
15.OKAZII
https://www.okazii.ro/cart?step=0&tr_buyerid=6092150
16. ANTIKVARIUM.RO
17.ANTIKVARIUS.RO
18. ANTICARIAT URSU
https://anticariat-ursu.ro/index.php?route=common/home
19.EDITURA TEORA - UNIVERSITAS
20. EDITURA SPANDUGINO
21. FILATELIE
22 MAX
http://romanianstampnews.blogspot.com
23.LIBREX
https://www.librex.ro/search/editura+polirom/?q=editura+polirom
24. LIBMAG
https://www.libmag.ro/carti-la-preturi-sub-10-lei/filtre/edituri/polirom/
https://www.libris.ro/account/myWishlist
http://magiamuntelui.blogspot.com
27. RAZVAN CODRESCU
http://razvan-codrescu.blogspot.ro/
28.RADIO ARHIVE
https://www.facebook.com/RadioArhive/
29.IDEEA EUROPEANĂ
https://www.ideeaeuropeana.ro/colectie/opere-fundamentale/
30. SA NU UITAM
31. CERTITUDINEA
32. F.N.S.A
https://www.fnsa.ro/products/4546-dimitrie_cantemir_despre_numele_moldaviei.html
Această retea este pusă la dispoziţie sub Licenţa Atribuire-Necomercial-FărăModificări 3.0 România Creativ
1. Radu Sorescu - Petre Tutea. Viata si opera
2. Zaharia Stancu - Jocul cu moartea
3. Mihail Sebastian - Orasul cu salcimi
4. Ioan Slavici - Inchisorile mele
5. Gib Mihaescu - Donna Alba
6. Liviu Rebreanu - Ion
7. Cella Serghi - Pinza de paianjen
8. Zaharia Stancu - Descult
9. Henriette Yvonne Stahl - Intre zi si noapte
10.Mihail Sebastian - De doua mii de ani
11. George Calinescu Cartea nuntii
12. Cella Serghi Pe firul de paianjen…
Creat de altmariusclassic Dec 23, 2020 at 11:45am. Actualizat ultima dată de altmariusclassic Ian 24, 2021.
© 2024 Created by altmarius. Oferit de
Embleme | Raportare eroare | Termeni de utilizare a serviciilor
Pentru a putea adăuga comentarii trebuie să fii membru al altmarius !
Alătură-te reţelei altmarius