Szerző: Tarján M. Tamás
1969. augusztus 17-ére esett a híres Woodstocki Fesztivál harmadik, utolsó napja, mely rendezvényt az Egyesült Államokban, a New York állambeli Bethel városa mellett tartottak meg. Max Yasgur, a néhány ezres település egyik farmerje, az augusztus 15-ével kezdődő hétvégén mintegy 500 000 fiatalnak és a korszak számos legendás együttesének biztosított helyet, ezzel részese lett a zenetörténet egyik legfontosabb eseményének, mely egy egész generáció gondolkodására hatással volt.
A fesztivál – kezdetben merőben más – ideája négy fiatal vállalkozó, Artie Kornfeld, Michael Lang, John Roberts és Joel Rosenmann fejéből pattant ki, akik először egy kisebb zenei rendezvényre gondoltak, melynek bevételéből egy stúdiót alapítottak volna Woodstock környékén. A négy vállalkozó először a New York Times és a Wall Street Journal hasábjain közölt apróhirdetésekkel próbálta megszervezni a fesztivált, és 1969 áprilisában – a nemrég alakult – Creedence Clearwater Revival együttesével sikerült is megállapodniuk; a csapat 10 000 dollár honorárium ellenében vállalta a fellépést. A banda bejelentését követően számos világhírű és kevésbé ismert előadó is jelentkezett, így aztán a központi kérdés már az lett, hogy hol találjanak helyet a „Vízöntő korszakbeli előadás” számára, mely, a szórólapok tanúsága szerint „három nap békét és zenét” hirdetett.
Az hamar világossá vált, hogy a fesztivál névadója, Woodstock városa nem vállalja ezt a megtiszteltetést, Walkill városka pedig törvényeket is hozott annak érdekében, hogy távol tartsa a baljósnak ígérkező rendezvényt. A háromnapos zenei ünnep így végül Bethel városa mellett, egy Max Yasgur nevű farmer birtokán kapott helyet, aki bizonyára hamarosan közellenség lett, miután kiderült, hogy csupán elővételben 196 000 ember váltott jegyet a fesztiválra. A Bill Hanley világhírű hangmérnök által menedzselt rendezvényt végül – augusztus 15-én – sikerült atrocitások nélkül megnyitni, igaz, Nelson Rockefeller, New York állam kormányzója csak Rosenmann könyörgésére tett le a Nemzeti Gárda bevetéséről. A soha nem látott tömegek miatt sok városban így is szükségállapotot hirdettek, de az jóval inkább a fiatalok által képviselt ellenkultúrának, mintsem a valós helyzetnek szólt.
Augusztus 15-én este, paradox módon, épp a szervezők kerültek bajba, mivel a 200 000 emberre tervezett fesztiválon majdnem félmillióan jelentek meg, így a terület lezárása és a helyszíni jegyszedés lehetetlen feladat elé állította Langékat. A négy vállalkozónak döntenie kellett az elégedetlenkedő százezrek zavargása és az anyagi csőd között, és inkább az utóbbit választották – akik tehát a helyszínen akartak belépőt venni, szerencsével jártak, és három napon keresztül ingyen hallgathatták a kor legtehetségesebb zenei előadóit. A Creedence mellett időközben olyan világhírű előadók is elfogadták a meghívást, mint például Joan Baez, a Grateful Dead, Santana, a The Who, vagy a Crosby, Stills, Nash and Young formáció.
A fesztivál csúcspontja vélhetően augusztus 17-e éjszakája volt, amikor a gitár valaha élt legnagyobb virtuóza, Jimi Hendrix játszott a félmilliós közönségnek. A sztárok mellett természetesen voltak nagy távol maradók is, mint például a Beatles, a környéken élő Bob Dylan, vagy a Doors, melynek tagjai úgy vélték, a rendezvény csak egy Monterrey-ben tartott korábbi fesztivál gyenge utánzata lesz majd. A soha nem látott tömeg természetesen így is jól szórakozott, és a félelmekkel ellentétben a „hippifesztiválnak” beharangozott esemény csak két halálos áldozatot követelt – ugyanakkor egy gyermek is született Woodstockban.
Bár a korabeli sajtó elsősorban a résztvevő tömegek züllöttségét, a fesztivál nomád körülményeit emelte ki – az augusztus 15-ével kezdődő hétvége ugyanis esős időjárást hozott – a valóságban a résztvevők egy olyan pillanat részesei voltak, mely máig példa nélkül áll a könnyűzene történetében, és amit azóta is sokan próbálnak felidézni. Woodstock spontaneitása, egyszerű körülményei jól kifejezték az akkori fiatalság véleményét, akik egyfajta ellenkultúrát teremtettek a felnőttek zord világával szemben. A fesztivál alternatívát nyújtott 1968-cal szemben is, mert a békés lázadást hirdette – a színpadon fellépők ezzel együtt komoly propagandát folytattak az Egyesült Államok külpolitikája, különösen a vietnami háború ellen. A rendezvény tehát hatalmas siker volt; nem véletlen, hogy a következő évben ismét több tízezren gyűltek össze Max Yasgur birtokán, de az sem véletlen, hogy a farmer 1970-ben már nem kért a fesztiválozókból. Woodstock 1969 óta a zenetörténet egyik legendás eseménye lett, melyről számos dal és egy film is megemlékezett.
A fesztiválon fellépő zenekarok:
1969. augusztus 15.
Richie Havens
Sweetwater
The Incredible String Band
Bert Sommer
Tim Hardin
Ravi Shankar
Melanie
Arlo Guthrie
Joan Baez
1969. augusztus 16.
Quill
Keef Hartley Band
Country Joe McDonald
John Sebastian
Santana
Canned Heat
Mountain
Janis Joplin & The Kozmic Blues Band
Grateful Dead's
Creedence Clearwater Revival
Sly & the Family Stone
The Who
Jefferson Airplane
1969. augusztus 17–18.*
Joe Cocker
Country Joe and the Fish
Ten Years After
The Band
Blood, Sweat & Tears
Johnny Winter & Edgar Winter
Crosby, Stills, Nash & Young
Paul Butterfield Blues Band
Sha-Na-Na
Jimi Hendrix
* A programot vasárnap délután egy hosszabb vihar szakította félbe, s többek között ezért is az elôadások hétfô hajnalig elhúzódtak.
Pentru a putea adăuga comentarii trebuie să fii membru al altmarius !
Alătură-te reţelei altmarius