altmarius

cultură şi spiritualitate

1928. november 10. | Hirohito japán császár koronázása

Szerző: Tarján M. Tamás


„Elhatároztuk, hogy elviseljük az elviselhetetlent, és elszenvedjük a kibírhatatlant.”
(Hirohito császár)

1928. november 10-én koronázták meg Hirohito császárt (ur. 1926-1989), Japán történetének leghosszabb ideig trónoló uralkodóját. A majdnem 75 évig regnáló Hirohito alatt – aki halála után a Sóva nevet kapta – az ország hatalmas változásokon ment keresztül: a világ egyik legerősebb hatalmaként előbb megpróbálta uralma alá hajtani a Távol-Keletet, majd elveszítette a szörnyű pusztítást hozó második világháborút, a császár élete végére pedig – ezúttal már békés eszközökkel – visszaemelkedett a Föld legbefolyásosabb országai közé.

Hirohito Taisó császár (ur. 1912-1926) legidősebb fiaként, 1901-ben látta meg a napvilágot. Bár ekkor még a restauráció idején hatalomra került Meidzsi (ur. 1867-1912) ült a birodalom trónján, a herceg örökösnek kijáró neveltetésben részesült, vagyis a Gakusúin Főnemesi Iskolába, majd egy speciális, a korona várományosai számára fenntartott intézménybe került. Az 1920-as évek elején aztán Hirohitót az udvar európai tanulmányi körútra küldte, ezzel ő lett az első japán trónörökös, aki elhagyta a birodalmat. A koronaherceg két év után tért haza, és a vártnál korábban állt Japán élére, édesapja ugyanis 1924-ben megőrült, a szabályok szerint pedig őt illette meg a régensi hatalom. Taisó császár aztán 1926. december 25-én befejezte életét, Hirohito pedig az 1928. november 10-i koronázás után – Japán történetének 124. uralkodójaként – minden szempontból legitimálta uralmát.

Japán helyzetét a nagyhatalmi státus ellenére – és sok szempontból éppen amiatt – ebben az időszakban nagymértékű instabilitás jellemezte, ugyanis az első világháborúból győztesként kikerülő császárság – miután megszerezte a német gyarmatokat – mind nyíltabban arra törekedett, hogy hegemóniát építsen ki Kínában és a Távol-Keleten. Az imperialista célok érdekében felduzzasztott, politikai vétójoggal is rendelkező hadsereg fegyvernemeinek – a Császári Hadsereg és a Császári Haditengerészet – állandó rivalizálása idővel aláásta a civil állam alapjait: 1921 és 1944 között például a fegyveres erők 64 alkalommal léptek fel erőszakosan a politikában, Inukai Cujosi miniszterelnök 1932-es meggyilkolása után pedig gyakorlatilag a kormányzást is átvették.

A robbanásig feszült helyzetben az egyedüli szelep az agresszív külpolitika – 1931-ben Mandzsúria megszállása, 1937-től a második japán–kínai háború, majd a kudarccal végződő világháború – volt, a konfliktusok kapcsán pedig a későbbi korokban gyakran Hirohito felelősségének a kérdése is felmerült. Ezzel kapcsolatban annyit mondhatunk, hogy a császár nem abszolút uralkodó, hanem egy alkotmányos rendszer államfője volt, vagyis lehetőségei sok szempontból lekorlátozódtak, nem is beszélve arról, hogy a hagyomány a tennót szigorúan kizárta a közéletből és a napi politikából. Hirohito személyes nézetei persze joggal válthatnak ki vitákat, hiszen tevékenysége meglehetősen ellentmondásos volt: egyfelől tudjuk, hogy határozottan ellenezte a Kína, majd az Egyesült Államok elleni hadüzeneteket, és tiltakozott a japán atomprogram ellen.

A mérleg másik serpenyőjében viszont súlyosan esik latba, hogy a hadműveletek a császár tudtával – sőt, ritkán az ő utasításai nyomán – indultak meg, 1944-ben pedig – Saipan eleste után – tőle származott az a dekrétum is, mely a fogság helyett az öngyilkosságot javasolta alattvalói számára. Megint másik aspektusból vizsgálva az eseményeket viszont azt kell látnunk, hogy Hirohito császár 1945. augusztus 15-én, a két atombomba ledobása után mégiscsak arra használta fel személyes tekintélyét, hogy történelmi jelentőségű rádióbeszédében megadásra szólítson fel egy végletekig fanatizált országot.

Hirohito és a japán császári ház bűnösségéről a szövetségesek is komoly elvi vitákat folytattak, e kérdésben azonban végül a MacArthur tábornok vezette amerikai megszállók érdekei döntöttek: az Egyesült Államok javát egyértelműen az uralkodó ártatlansága szolgálta, Washingtonban ugyanis belátták, hogy a császár tekintélye olyan kohéziót képezhet a megalázott birodalomban, ami megvédi a társadalmat a szélsőségektől – elsősorban a kommunizmustól. Hirohito trónon maradásának persze súlyos ára volt, aminek „első részletét” az uralkodó 1946. január 1-jén mondott rádióbeszédében fizette meg – ekkor ugyanis nyilvánosan megtagadta állítólagos isteni származását –, a másik felét pedig az új japán alkotmány elfogadásakor rótta le, mely jelentősen megnyirbálta jogkörét.

A világháborús vereségből eredő változások nyomán aztán a császári udvar is átesett azon a modernizáción, ami Japánt jellemezte: a több ezer éves múltra visszatekintő dinasztia gyökeres életmódváltása Hirohito intézkedéseihez fűződött, aki felismerte, hogy az új államban az uralkodóház reprezentációs és szimbolikus szerepbe került, aminek elengedhetetlen feltétele a néppel fenntartott szoros kapcsolat. A második világháború utáni esztendőkben ezért a császár közös palotába költözött gyermekeivel, jóval többet mutatkozott a nyilvánosság előtt, és számos alkalommal képviselte Japánt a nagyvilágban is. Ő volt például az első tennó, aki külföldre – például az Egyesült Államokba – látogatott.

Mindazonáltal a modern világszemlélet nem csak őt jellemezte, fia és örököse, Akihito (ur. 1989-) ugyanis polgári származású leánnyal kötött házasságot, ami a dinasztia történetében úgyszintén példátlan volt. Európaiként valószínűleg ezen újításokat nem tudjuk a maguk jelentőségében felfogni, de egy hagyományaihoz addig mereven ragaszkodó dinasztia – és ország – esetében ez körülbelül akkora változás volt, mint amilyen például a japán gazdaságban és társadalomban – a második világháború végétől Hirohito haláláig – végbement.

Hirohito császár végül 73 – régensi országlásával együtt 75 – évig ült Japán trónján, 1989 januárjában azonban egy 15 hónappal korábban diagnosztizált rákos megbetegedés miatt életét vesztette. Személyében a felkelő nap országának legtovább regnáló uralkodója távozott az élők sorából, akinek fősége alatt az egykor kisvárosias, sok szempontból elmaradott birodalomból a világgazdaság, a modern technika és civilizáció egyik éllovasa lett. Halála után Hirohito a Sóva uralkodói nevet kapta – ezzel jelölik Japánban az éveket, például 1926 Sóva első éve volt –, ami annyit tesz: felvilágosult béke. Ahhoz, hogy ez az állapot valósággá váljon, az országnak sajnos a legszörnyűbb háborús poklokon kellett keresztülmennie, ezért viszont aligha lehet a császárt hibáztatni.

Vizualizări: 53

Adaugă un comentariu

Pentru a putea adăuga comentarii trebuie să fii membru al altmarius !

Alătură-te reţelei altmarius

STATISTICI

Free counters!
Din 15 iunie 2009

200 state 

(ultimul: Micronesia)

Numar de steaguri: 264

Record vizitatori:    8,782 (3.04.2011)

Record clickuri:

 16,676 (3.04.2011)

Steaguri lipsa: 42

1 stat are peste 660,000 clickuri (Romania)

1 stat are peste 100.000 clickuri (USA)

1 stat are peste 40,000 clickuri (Moldova)

1 stat are peste 20,000  clickuri (Italia)

2 state au peste 10.000 clickuri (Franta,  Germania)

6 state au peste 5.000 clickuri (Olanda, Belgia, Marea Britanie, Canada, UngariaSpania )

10 state au peste 1,000 clickuri (Polonia, Rusia,  Australia, IrlandaIsraelGreciaElvetia ,  Brazilia, Suedia, Austria)

50 state au peste 100 clickuri

24 state au un click

altmarius.ning.com-Google pagerank,alexa rank,Competitor

DE URMĂRIT

1. ANTICARIAT ALBERT

http://anticariatalbert.com/

2. ANTICARIAT ODIN 

http://anticariat-odin.ro/

3. TARGUL CARTII

http://www.targulcartii.ro/

4. PRINTRE CARTI

http://www.printrecarti.ro/

5. MAGAZINUL DE CARTE

http://www.magazinul-de-carte.ro/

6 ANTICARIAT PLUS

http://www.anticariatplus.ro/

7. DEPOZITUL DE CARTI 

http://www.calinblaga.ro/

8. CARTEA DE CITIT

http://www.carteadecitit.ro/

9. ANTICARIAT ON-LINE
http://www.carti-online.com/

10. ANTICARIATUL DE NOAPTE

 http://www.anticariatuldenoapte.ro/

11. ANTICARIATUL NOU

http://www.anticariatulnou.ro

12. ANTICARIAT NOU

https://anticariatnou.wordpress.com/

13. ANTICARIAT ALEPH

https://www.anticariataleph.ro/

14. ANTIKVARIUM.RO

http://antikvarium.ro

15.ANTIKVARIUS.RO

https://www.antikvarius.ro/

16. ANTICARIAT LOGOS

http://www.anticariat-logos.ro/

17. ANTICARIAT.NET

http://www.anticariat.net/informatii-contact.php

18. TIMBREE

www.timbree.ro

19. FILATELIE

 http://www.romaniastamps.com/

20 MAX

http://romanianstampnews.blogspot.com

21. STAMPWORLD

http://www.stampworld.com

22. LIBMAG

https://www.libmag.ro/oferta-carti-polirom/?utm_source=facebook-ads-7-99-polirom&utm_medium=banner-facebook&utm_campaign=7-99-polirom-facebook&utm_content=new-3

23. DAFFI'S BOOKS

https://www.daffisbooks.ro/

24. MAGIA MUNTELUI

http://magiamuntelui.blogspot.com

25. RAZVAN CODRESCU
http://razvan-codrescu.blogspot.ro/

26.RADIO ARHIVE

https://www.facebook.com/RadioArhive/

27.EDITURA UNIVERSITATII CUZA - IASI

http://www.editura.uaic.ro/produse/colectii/documenta/1

28. EDITURA ISTROS

https://www.muzeulbrailei.ro/editura-istros/

29. EDITURA HOFFMAN

https://www.editurahoffman.ro/

30. SA NU UITAM

http://sanuuitam.blogspot.ro/

31. MIRON MANEGA
http://www.certitudinea.o

32. NATIONAL GEOGRAPHIC ROMANIA

https://www.natgeo.ro/revista

Anunturi

Licenţa Creative Commons Această retea este pusă la dispoziţie sub Licenţa Atribuire-Necomercial-FărăModificări 3.0 România Creativ

Note

Hoffman - Jurnalul cărților esențiale

1. Radu Sorescu -  Petre Tutea. Viata si opera

2. Zaharia Stancu  - Jocul cu moartea

3. Mihail Sebastian - Orasul cu salcimi

4. Ioan Slavici - Inchisorile mele

5. Gib Mihaescu -  Donna Alba

6. Liviu Rebreanu - Ion

7. Cella Serghi - Pinza de paianjen

8. Zaharia Stancu -  Descult

9. Henriette Yvonne Stahl - Intre zi si noapte

10.Mihail Sebastian - De doua mii de ani

11. George Calinescu Cartea nuntii

12. Cella Serghi Pe firul de paianjen…

Continuare

Creat de altmariusclassic Dec 23, 2020 at 11:45am. Actualizat ultima dată de altmariusclassic ieri.

© 2021   Created by altmarius.   Oferit de

Embleme  |  Raportare eroare  |  Termeni de utilizare a serviciilor