1906. április 22. | A „pánhellén” olimpia megnyitója Athénban

[Magyar lap]

Szerző: Tarján M. Tamás

„Olimpiát rendezni annyit tesz, mint megidézni a történelmet.”
(Pierre de Coubertin)

1906. április 22-én tartották a „pánhellén” olimpia megnyitóját, melyet – soron kívül, a St. Louis-i játékok után két évvel – Athénban, Görögország fővárosában rendeztek meg. Jóllehet, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság ma már nem ismeri el hivatalosan az itt szerzett érmeket, az első és egyetlen „köztes” játékoknak komoly szerepe volt abban, hogy Pierre de Coubertin báró mozgalma nem veszett az érdektelenség homályába.

Miután Athén sikeresen megtartotta az első modern kori olimpiát, Görögországnak olyannyira megnőtt az önbizalma, hogy azontúl az összes játék rendezési jogát magának akarta fenntartani. Pierre de Coubertin és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság persze nem támogatta ezt az ötletet – a báró ráadásul éppen hazája, Párizs érdekében lobbizott a sportszövetségnél –, hiszen a mozgalom az internacionalizmus jegyében született meg. Mindazonáltal az 1900. évi játékok komoly csalódást okoztak a NOB vezetői számára, ugyanis a francia fővárosban rendezett olimpia több hónapon át húzódott, ráadásul a rendezvény fényét a sporteseménnyel egy időpontban tartott párizsi világkiállítás is elhalványította.

A kudarc hatására Coubertinék 1901-ben jóváhagyták, hogy Görögország négyévente saját olimpiát rendezzen, melyet Athénban két évvel a nemzetközi játékok után tarthattak meg. Mivel egy éven belül még I. György király (ur. 1863-1913) országa sem tudott felkészülni egy ilyen grandiózus sporteseményre, 1902-ben még nem került sor a „pánhellén” olimpiára, 1906 tavaszán azonban már semmilyen akadály nem állt a rendezvény útjába.

A soron kívüli játékokra egyébként ekkor már igen nagy szükség volt, ugyanis St. Louis legalább akkora csalódást okozott, mint négy évvel korábban Párizs: a versenyek itt is több hónapig húzódtak, ráadásul az amerikaiak is úgy gondolták, hogy az olimpiát egy világkiállítással együtt érdemes megtartani. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a mozgalom a „pánhellén” játékok nélkül történetének legsúlyosabb válságába került volna, ugyanis 1906 áprilisában, a Vezúv kitörése után Olaszország bejelentette, hogy nem tud otthont adni az 1908. évi olimpiának. E szerencsétlen körülmények mellett még hosszan sorolhatnánk, hogy az első három olimpia hol és miben hagyott maga után kívánnivalót, Athénban azonban sikerült olyan sportünnepet szervezni, ami etalonként szolgálhatott az utódok számára.

Mint említettük, Párizsban és St. Louis-ban az okozta a legfőbb problémát, hogy az olimpia messze nem kapott kiemelt figyelmet; a sportesemény a világkiállítással párhuzamosan zajlott, Athénban azonban szerencsére nem volt „rivális” rendezvény. A szervezőknek ezúttal nem kellett megosztani energiáikat, így elérték, hogy – első ízben a játékok során – az összes sportolót a nemzeti olimpiai bizottságok delegálják Athénba, illetve, hogy a sportünnep a mára hagyománnyá vált látványos megnyitóval kezdődhessen. 1906. április 22-én összesen 21 nemzet 903 sportolója vonult fel a Panathinaiko Stadionban, ugyanott, ahol 10 esztendővel korábban az első újkori olimpia számait is megrendezték. Jóllehet, St. Louis-hoz képest Athénban 250-nel több sportoló jelent meg, a hivatalos versenyek száma 94-ről 78-ra csökkent, ez pedig ismét a hagyományok megszilárdulásának kedvezett.

A görögök többek között az Egyesült Államokban népszerű roque, golf és lacrosse labdajátékokat is kivették a programból, megrendezték viszont az olimpiák történetének első futballtornáját, ahol Dánia mellett Thesszaloniki, Szmirna és Athén városa nevezett egy-egy csapattal. A teniszt ugyanakkor Görögországban is meghagyták a versenyszámok között, amit azért fontos megemlíteni, mert ez volt az egyetlen sportág, ahol nők – egyéniben –, illetve vegyes párosok is indulhattak. A 903 sportoló között egyébként a szebbik nemet húszan képviselték. A „pánhellén” játékok esetében újabb szerencsés körülmény volt, hogy a 78 versenyből álló rendezvényt 10 nap alatt lebonyolították, és május 2-án – első alkalommal a modern kori játékok történetében – a záróceremóniát is megtartották. Az 1906. évi olimpia éremtáblázatán Franciaország végzett az élen, 15 arany, 9 ezüst és 16 bronzéremmel. Magyarország önállóan indult, és Sztantics György atléta révén a 3000 méteres gyaloglásban, illetve a Halmay Zoltán-Hajós Henrik-Kiss Géza-Ónody József úszócsapatnak köszönhetően a 4×250 méteres gyorsváltóban is aranyérmet szerzett.

Annak ellenére, hogy napjainkban a „pánhellén” játékokat csak fenntartásokkal nevezik olimpiának, valójában Athénban adták vissza a mozgalom 1896-ban szerzett fényét. A kiváló szervezésnek és a megfelelő hírverésnek köszönhetően a sport ünnepe ismét népszerűvé vált, és valószínűleg az sem véletlen, hogy a görög fővárosba látogató VII. Edward angol király (ur. 1901-1910) London nevében elvállalta az 1908. évi olimpia megrendezését. Annak ellenére, hogy a mozgalom rengeteget köszönhetett Athénnak, a hagyományteremtőnek szánt „pánhellén” játékok megrendezésére soha többet nem került sor: a görögök 1910-ben nem tudták tartani a határidőket, időközben pedig talán azt is belátták, hogy őseiknek mégis igazuk lehetett abban, hogy négyévente elég egy olimpia. Bár biztosan voltak olyanok, akik másképp vélekedtek, az 1914-ben kirobbanó első világháború megakadályozta az újabb kísérletet, később pedig már nem volt értelme ragaszkodni a görögországi játékokhoz; ez az oka annak is, hogy a NOB ma már nem ismeri el hivatalosan az 1906. évi pánhellén olimpián kiosztott érmeket.