Szerző: Tarján M. Tamás
180. március 17-én hunyt el Marcus Aurelius, a „filozófuscsászár”, egy markomannok és kvádok (germán törzsek) elleni hadjárat előkészítésekor Vindobodnában, a mai Bécs városában.
Marcus Aurelius az előző császár, Antonius Pius gyámfia és veje volt, annak 161-es halálakor Lucius Verusszal együtt vette át a hatalmat (169-ig uralkodtak együtt).
Marcus Aurelius szinte egész uralkodását táborban töltötte, észak felől a germán törzsek, keleten a Parthus Birodalom erősödő támadásai jelentettek állandó veszélyt a Római Birodalomra. A császár Pannóniában is sokat hadakozott, kísérletet tett arra, hogy tartós római uralom alá vonja a Dunától északra fekvő területeket, de egy lázadás végül is megakadályozta ebben.
Bár Marcus Aurelius katona volt, fiatal kora óta vonzódott a filozófiához, megírta Elmélkedéseit, művét elsősorban a szolgálat és kötelesség eszménye köré építve fel. Marcus Aurelius, mint filozófus nem alkotott újat, írása viszont irodalmi alkotásként értékes.
Ő zárta le a „jó császárok” sorát, utódja, Commodus, az Antoninusok dinasztiájának utolsó tagja nem bizonyult jó választásnak, ráadásul a hosszú hadakozás miatt a II. század végére a birodalom is kimerült. Egyes történészek Marcus Aurelius halálától számítják a Pax Romana végét, Róma hanyatlását.
Érdekesség, hogy kínai források szerint a filozófuscsászár követei – vagy egyszerű római kereskedők – 166-ban látogatást tettek Luoyangban, az akkori császári fővárosban.
Pentru a putea adăuga comentarii trebuie să fii membru al altmarius !
Alătură-te reţelei altmarius