1788. január 26. | Megérkeznek az első telepesek Ausztráliába

[Magyar lap]

Szerző: Tarján M. Tamás

1788. január 26-án szálltak partra az első telepesek Ausztrália földjén, akiket az Arthur Phillip kapitány vezette „első flotta” szállított a brit partvidékről a távoli kontinensre. Az első érkezők jelentős része büntetésből került a világ túlsó felére, ahol a több hónapos tengeri utazást követően embertelen nélkülözések közepette kezdték meg az első európai kolónia felépítését

Jóllehet, James Cook és az Endeavour legénysége már 1770 nyarán felfedezte a déli kontinenst, az abók által lakott földrész egy ideig nem került a britek figyelmének középpontjába. Az Ausztrália iránt tanúsított érdektelenség az 1780-as években változott meg, ezt azonban nem a világtengereken hegemóniát kiépítő birodalom gazdasági érdekeire, hanem egy jóval speciálisabb problémára, a büntetés-végrehajtásra vezethetjük vissza. Nagy-Britannia ugyanis a gyarmatosítás megindítása után különféle tengerentúli birtokait abból a szempontból is hasznosította, hogy a szigetország bűnözőit a lehető leghumánusabb módon, de végleg kiiktassa az anyaország társadalmából.

Erre a célra eleinte Észak-Amerika bizonyult a legideálisabbnak, a 18. század végén azonban III. György király (ur. 1760-1820) birodalma – az Egyesült Államok függetlenedésének eredményeként – elvesztette újvilági birtokai jelentős részét, ezzel egy időben ráadásul az ipari és mezőgazdasági forradalom következtében népességrobbanás következett be Nagy-Britanniában, ami a bűnözők számát is többszörösére növelte. A brit kormányzat 1785 során határozott arról, hogy Amerika korábbi szerepét Ausztrália veszi majd át, a kontinensről ugyanis Cook tudósítása alapján úgy vélték, ideális feltételekkel rendelkezik ahhoz, hogy önfenntartó büntetőkolóniáknak adhasson otthont.

A 11 hajóból álló első flottát 1787 májusára szerelték fel, az expedíció élére pedig Arthur Phillip kapitányt nevezték ki, aki Tenerife, Rio de Janeiro és Fokváros érintésével 1788 januárjára juttatta el az első „telepeseket” Ausztráliába. A hajók összesen 759 elítéltet, mintegy 250 fős legénységet, vetőmagokat és háziállatokat szállítottak a nemrégiben felfedezett kontinensre; ez volt minden idők egyik legnépesebb expedíciója, melynek „főszereplői”, a foglyok embertelen körülmények között vészelték át a világ körüli hajóutat, ugyanis jelentős részük már március óta a fedélzethez láncolva várta, hogy eljusson a hasonló megpróbáltatásokat ígérő szigetre.

A brit hatóságok egyáltalán nem bizonyultak következetesnek az elítéltek kiválogatásakor, ugyanis – a kolóniák népesedésének biztosítása érdekében – nők, sőt gyermekek is a kiválasztottak listájára kerültek, ráadásul a kiválogatott fegyencek igen eltérő súlyú bűncselekményekért bűnhődtek: volt például olyan asszony is, aki sajtlopásért került Phillip kapitány „utasai” közé. A teljesség kedvéért azt is el kell mondanunk, hogy az emberpróbáló utazás a későbbi expedíciókhoz képest kevés halálos áldozatot követelt: az elítéltek közül összesen 23-an vesztették életüket a fedélzeten töltött 9 hónap alatt, utóbb pedig az sem számított ritkaságnak, hogy a foglyok harmada belehalt az utazás megpróbáltatásaiba.

Arthur Phillip kapitány 11 hajója 1788. január 18–20. között érte el a brit hatóságok által kijelölt Botany-öblöt, az expedíció vezetője azonban hamar meggyőződött arról, hogy a Cook beszámolójából megismert tájakkal ellentétben ez a partvidék teljesen alkalmatlan bármiféle mezőgazdasági munkára. Phillip január 21-én úgy döntött, hogy alkalmasabb kikötőhelyet keres a fegyencek számára, ezért továbbhajózott észak felé Port Jacksonig, mely partszakaszt Sydney Cove névre keresztelt; a későbbiekben ezen a helyen épült fel a sydneyi metropolis. Bár a kapitány már január 23-án megtalálta a tervezett kolónia számára alkalmasnak tűnő kikötőt, az időjárás viszontagságai következtében a flotta többi hajója csak január 26-ára érte el Sydney Cove-t. Phillip még ezen a napon engedélyezte a partraszállást, így aztán a 759 elítélt és az őrzésükre küldött legénység megkezdhette az első ausztráliai fehér kolónia megépítését, melynek kormányzója szükségszerűen a kapitány lett. Bár fentebb azt írtuk, Sydney Cove alkalmasabb volt a letelepedésre a brit hatóságok által kiszemelt Botany-öbölnél, a valóságban ez a partszakasz sem közelítette meg azt az idilli képet, ami Cook útleírását jellemezte.

A több hónapos tengeri megpróbáltatások után az elítéltek a kontinensen is komoly nehézségekkel kellett szembenézzenek, ugyanis Sydney Cove környékén rendkívül gyenge termőföld és sovány legelő várta a briteket, így aztán Phillip kormányzóságának első időszakában a kapitánytól az utolsó telepesig mindenki szigorú fejadagokban kapta meg a túléléshez szükséges élelmet. Ebből a pokolból ráadásul szabadulni sem lehetett: a fegyencek közül később sokan tettek kísérletet arra, hogy Ausztrália őslakói, az abók között találjanak maguknak menedéket, az ottani viszonyok megismerése után azonban a legtöbben a várható büntetés ellenére is visszatértek az európai közösségekhez, ahol a törvénykezés – a nehéz körülmények miatt – a legapróbb vétséget is drákói szigorral torolta meg. Akadtak olyanok is, akik Kína, vagy Óceánia felé vették az irányt, ám több ezer kilométeres utazás ellenére sem nyílt esélyük arra, hogy a Sydney Cove-ban tapasztaltaknál jobb körülmények között éljenek. Ausztráliánál is létezett azonban rosszabb hely: Phillip, majd az őt követő kormányzók idején a legsúlyosabb büntetés a Norfolk-szigeti száműzetés volt, ahol még szörnyűbb megpróbáltatások várták a déli kontinensről kitaszított telepeseket.

Bár Ausztrália az elképzelt idillel szemben a valóságban sanyarú sorsot ígért ez elítéltek számára, a brit kormány 1850-ig 800 hajót és mintegy 150 000 telepest küldött a távoli kontinensre, melynek „születésnapját”, január 26-át a feljegyzések szerint legelőször 1808-ban ünnepelték meg. Hamarosan aztán Új-Dél-Wales kikötőiben nem csak fegyencek szálltak partra, ugyanis az Ausztrália hegyeiben felfedezett ásványkincsek a gyors meggazdagodás lehetőségével kecsegtették a vállalkozó kedvű szabadokat is.