1606. július 15. | Rembrandt születése

[Magyar lap]

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1606_julius_15_rembrandt_szule...

Szerző: Tarján M. Tamás

1606. július 15-én született Rembrandt Harmenszoon van Rijn, a Holland Aranykor leghíresebb festőművésze, akinek nevéhez olyan híres képek köthetőek, mint például az Éjjeli őrjárat, vagy a Nicolas Tulp doktor anatómiai előadása. Rembrandt, több ezer alkotása révén, nem csak a hatalma csúcsán álló Hollandia, hanem egész Európa művészetében is kiemelkedő helyet szerzett, miután –  ötvözve elődei technikáját – saját stílust teremtett, és felnevelt egy egész festőnemzedéket.

Rembrandt Leyden városában látta meg a napvilágot, egy városi molnár és egy pék leányának gyermekeként. Bár a festőnek legalább 7 testvére volt, családja jó módban élt, így a művésznek lehetősége nyílt arra, hogy a város latin iskolájában, majd később az ottani egyetemen folytasson tanulmányokat. Szülei tudósnak szánták Rembrandtot, de ő inkább a festészethez vonzódott, ezért hamarosan elhagyta tanulmányait, és Jacob van Swanenburgh, majd Pieter Lastman mellett megtanulta az elméleti alapokat; utóbbi mester hatását mutatja, hogy a festőzseni később – a megrendelések mellett – előszeretettel készített történelmi témájú képeket.

Rembrandt már húszéves kora előtt műtermet nyitott, és főleg portréfestészetből tartotta el magát, majd hamarosan tanítványokat is fogadott, akikkel gyakran közösen is alkotott – a Példázat az elrejtett kincsről című festményt például Gerrit Dou-val készítette el. Mivel metszetei és más képei egész Hollandiából vonzották a megrendelőket, 1631-ben Amszterdamba költözött, ahol egy híres műkincskereskedő, Hendrick van Uylenburg házában élt; Rembrandt egyébként szenvedélyesen érdeklődött a műkincsek iránt, és ezen passziója élete során gyakran okozott neki anyagi nehézségeket. A festő 1634-ben feleségül vette szállásadója unokahúgát, Saskiát, és előkelő házat vásárolt a főváros zsidó negyedében, ami szintén hatott munkásságára, elsősorban az ószövetségi témájú képek kapcsán. Rembrandt és felesége életét a sikerek mellett családi tragédiák árnyékolták be, ugyanis három újszülött gyermekük is életét vesztette, a festő egyetlen fia, Titus világra jötte után pedig hamarosan Saskia hunyt el, valószínűleg tuberkulózisban.

A művész a későbbiekben fia dadájával, Greetje Dircx-szel élt együtt, aki megpróbálta kiforgatni vagyonából, majd 1649 után Hendrickje Stoffels, korábbi szobalánya lett az élettársa. Hendrickjétől született a festő egyetlen leánygyermeke, Cornelia. Közben Rembrandt változó szerencsével gazdálkodott, életmódja és gyűjteménye ugyanis idővel felemésztette vagyonát, így 1654-ben el kellett árvereznie minden ingóságát – roppant gyűjteményét is –, és egy egyszerűbb házat vásárolt. Utolsó évei gyászban teltek, ugyanis Titus fia, majd Hendrickje is eltávozott az élők sorából, a neves mestert így későn született leánya, Cornelia temettette el, 1669-ben.

Rembrandt élete során becslések szerint mintegy 2000 rajzot, 600 festményt és 300 metszetet készített, melyek segítségével nem csak alkotói korszakait tudjuk behatárolni, hanem közelebb juthatunk magához a festőhöz is; a művész egyébiránt számos portrén ábrázolta saját magát – ezek közül talán 1640-es önarcképe a leghíresebb – melyek valósághű indikátorként tükrözték mindazt a fájdalmat és keserűséget, amin személyes tragédiái során keresztülment. Rembrandt Lastman iskolájában kezdte meg pályafutását, ennek megfelelően művészetében kezdetben a történelmi, főként a bibliai témák domináltak, képeit pedig – a barokk életérzésnek megfelelően – drámai, szenvedélyes jelenetek és túldíszített alakok jellemezték.

A későbbi évtizedek során témái élete példája nyomán alakultak: gyermekei és felesége halála után a borongós tájképek, majd a holland vidék életképei jelentek meg a vásznon, hogy aztán az ötvenes években merész újítással térjen vissza eredeti témáihoz.Ezek a képek egy küzdelmes élet végén már harmóniát, megnyugvást sugároztak, amit 1668-ban ismét beárnyékolt fia, Titus halála. Rembrandt gazdag munkásságáról túlzás nélkül állíthatjuk, hogy könyvtárnyi szakirodalom foglalkozott már vele, ezért én csak egyetlen festményre hívnám fel a figyelmet: arra a világhírű képre, mely az Éjjeli őrjárat címet viseli. Ez az alkotás nem csak gigantikus mérete, mesteri kidolgozása, vagy eleven alakjai miatt érdekes, hanem azért is, mert – a hiedelmekkel ellentétben – nem éjszakai jelenetet ábrázol.

Az eredetileg Frans Banning Cocq kapitány milíciája néven készült festményen szereplő katonák valójában nappal indulnak bevetésre, és a művész azt a pillanatot ragadta meg, amikor kilépnek a kaszárnya sötétjéből. A festmény téves elnevezése igen egyszerű okra vezethető vissza: Rembrandt képe az évek során egyre sötétebbé vált – manapság Munkácsynál szembesülünk ezzel a problémával – és amikor a Hollandiába bevonuló forradalmi francia erők megtalálták, a látottak alapján az Éjjeli őrjárat címet adták neki, amit később a britek is átvettek.

Rembrandt azon művészek közé tartozott, akit a hírnév élete során és halála után is szárnyain hordozott. Munkássága nem csak azért volt jelentős, mert szinte számolatlanul ontotta magából a műremekeket, hanem azért is, mert felnevelt egy egész festőnemzedéket, mely a 17. századi Holland Aranykor idején az ő példája szerint ragadta meg az ecsetet; a mester máig csodált kézjegye tehát a szintén neves örökösökön keresztül is nyomot hagyott az európai festészetben.