1543. július 12. | VIII. Henrik angol király utolsó esküvője

[Magyar lap]

Szerző: Tarján M. Tamás

„Legyen hasznos minden, amit csinálok.”
(Catherine Parr mottója)

1543. július 12-én tartották VIII. Henrik angol király (ur. 1509-1547) és hatodik felesége, Catherine Parr esküvőjét a londoni Hampton Court Palace-ban. A házassági botrányairól hírhedt uralkodó hátralévő éveit már csinos, kedves és intelligens asszonyával töltötte, aki paradox módon első párja, Aragóniai Katalin után kapta nevét.

Catherine Parr és VIII. Henrik esküvője rendkívüli történelmi pillanat volt, ugyanis ezen a napon a legtöbbet házasodó király és a legtöbbször feleségül kért királyné állt az oltár elé. A Tudor uralkodó korábbi kapcsolatainak históriája széles körben ismert: Henrik először Aragóniai Katalinnal házasodott össze, ám trónörökös híján és a szépséges Boleyn Anna iránt feltámadó vonzalma miatt az angol király végül a katolikus egyházzal való szakítást is vállalta a válás érdekében. Az uralkodó 1533-ban oltár elé vezethette Annát, ám az asszony túlzott politikai ambíciói és egy halott fiúgyermek születése arra sarkallták Henriket, hogy második feleségétől is megszabaduljon. A Boleyn-lány kevésbé bizonyult szerencsésnek elődjénél, hiszen 1536 tavaszán – felségárulásért – lefejezték.

Alig telt el pár hét, és egykori udvarhölgye, Jane Seymour lépett a kivégzett Anna helyébe, aki 1537-ben fiút szült Henriknek, ám a gyermekágyi láz hamarosan elragadta őt férjétől. A királyt különösen gyengéd szálak fűzték harmadik asszonyához – később mellette jelölte ki végső nyughelyét –, de a gyászidő letelte után ismét házasodni akart. A sorban Klevei Anna következett, akit Henrik ifjabb Hans Holbein rendkívül csinos portréja alapján jegyzett el, a személyes találkozás azonban hatalmas csalódást hozott számára. Az 1540-ben megkötött házasságot végül soha nem hálták el, Anna pedig a válás után „a király húgaként” tetemes kárpótlást és hercegnői rangot kapott. Az uralkodót ekkor már ismét hatalmába kerítette a kamaszos hév, miután megismerkedett a fiatal Catherine Howarddal, ám ötödik felesége 1542 tavaszán – Thomas Culpeperrel folytatott viszonya miatt – Boleyn Anna sorsára jutott. Henriket rendkívül megviselte Catherine hűtlensége, és arra az elhatározásra jutott, hogy hatodik alkalommal egy idősebb és megbízhatóbb erkölcsű asszonyt választ magának.

A szerencsés(?) hölgy Catherine Parr volt, aki az esküvő idejére, 1543-ra már elérte harmincadik életévét, és addig két férjét temette el. VIII. Henrik utolsó felesége Sir Thomas Parr és Maud Green legidősebb gyermekeként látta meg a napvilágot, és az észak-angliai Cumbria tartományból származott. Catherine előkelő felmenőkkel rendelkezett, családfáját III. Richárdig (ur. 1483-1485) tudta visszavezetni, szegről-végről pedig még Henrikkel is rokonságban állt. A későbbi királyné édesanyja Aragóniai Katalin udvarhölgyei között szolgált, és úrnője iránti tiszteletből adta elsőszülött leányának ezt a nevet. A következő években Catherine-nek még két testvére született, Sir Thomas Parr azonban 1517-ben váratlanul elhunyt, így a családról való gondoskodás Maud Green nyakába szakadt.

Az asszony hatalmas lelkierővel vállalta ezt a feladatot, és – a korban még meglehetősen szokatlan módon – úgy taníttatta legidősebb gyermekét, hogy akár egyedül is megállhasson a lábán. Catherine a következő években az olasz, francia és latin nyelvet is elsajátította, illetőleg több tudományban is széleskörű jártasságot szerzett; a fiatal leány megkedvelte a könyveket, aminek eredményeként később az angliai hitviták egyik tekintélyes szereplője, népszerű író lett, ráadásul VI. Edward (ur. 1547-1553) és I. Erzsébet (ur. 1558-1603) személyiségfejlődését is pozitív irányban befolyásolta.

Neveltetése dacára Catherine persze nem élhetett önálló életet: 17 esztendősen feleségül adták Edward Borough-hoz, majd első férje halála után, 1533-ban a nála húsz évvel idősebb John Neville, Latimer lordja vezette őt oltár elé. Ez utóbbi házasság sem bizonyult sokkal szerencsésebbnek, ugyanis Latimer szintén rengeteget betegeskedett, 1543 márciusában pedig Catherine Parr ismét megözvegyült. Mindazonáltal az asszony második férje révén kapcsolatba került a londoni udvari körökkel, ahol hamar feltűnést keltett páratlan intelligenciájával, és aktív szerepet vállalt a konzervatív katolikus körök és a reformáció híveinek hitvitájában. A fővárosban töltött évek alatt Catherine megismerkedett Thomas Seymourral, Henrik harmadik asszonyának fivérével, aki Latimer halála után feleségül akarta venni az özvegyet, ám a két szerelmesnek utóbb csalódnia kellett.

A Catherine Howard hűtlensége miatt bizalmatlanná váló uralkodó ugyanis szintén szemet vetett a kellően erkölcsösnek ítélt asszonyra, és egy évvel ötödik felesége halála után, 1543 februárjában ajándékot küldött Catherine Parr számára. Seymour tisztában volt vele, hogy őrültség lenne Henrikkel szembeszállnia, ezért lemondott szerelme kezéről, az özvegy pedig engedelmesen vállalta a neki szánt sorsot. A király és Catherine 1543. július 12-én kelt egybe a Hampton Court Palace-ban, ahol ezzel egy időben VIII. Henrik hatodik feleségét Anglia és Írország királynéjává koronázták; ő volt az első nő, aki az utóbbi címet viselhette.

Catherine Parr és VIII. Henrik házassága három és fél évig, egészen a király 1547 januárjában bekövetkező haláláig tartott. A férfi azt az elvárást támasztotta új felesége irányában, hogy a botrányok után állítsa helyre a londoni udvar és a királyné személyének tekintélyét, Catherine pedig tökéletesen alkalmasnak bizonyult erre a feladatra. Az asszony jó kapcsolatot épített ki Henrik korábbi házasságaiból származó gyermekeivel, komoly gondot fordított taníttatásukra, és elsimította a családon belüli viszályokat. A színfalak mögött valószínűleg ő vette rá férjét, hogy Erzsébetet és Máriát (ur. 1553-1558) visszavegye az öröklési rendbe.

Catherine Parr egyszerre volt gondos családanya, odaadó feleség és művelt, intelligens nő, akiről a londoni udvarba látogató követek csodálattal és tisztelettel írtak jelentéseikben. Nem véletlen, hogy Henrik 1544. évi franciaországi hadjárata idején Catherine-t tette meg Anglia régensének, aki három hónapig tartó kormányzása idején szilárdan kézben tartotta az államügyeket. A királyné ugyanakkor nem csak a politikában állta meg a helyét: az olvasás iránti szenvedélye beleragadta őt a kor szenvedélyes hitvitáiba, ahol a reformáció híveihez csatlakozott, és két vallási témájú művet is írt. Az Imák és elmélkedések (1545), valamint az Egy bűnös elmélkedései (1547) című munkák később komoly népszerűségre tettek szert.

Catherine Parr vallási nézetei miatt hamarosan veszélyes ellenségeket szerzett magának. Henrik Thomas Wriothesley személyében egy meglehetősen konzervatív lordkancellárt nevezett ki, aki – Stephen Gardiner winchesteri püspök támogatásával – igyekezett meggátolni a reformáció előretörését. Ez nem is tűnt nehéz feladatnak, hiszen az anglikán egyház különválása ellenére VIII. Henrik lényegében a katolikus hittételek híve maradt, a szigetországban pedig teljes zűrzavar uralkodott azzal kapcsolatban, hogy London mennyiben szakított Rómával. Ezt a bizonytalanságot kihasználva a lordkancellár 1546-ban eretnekséggel gyanúsította meg a királynét, és miután Catherine a reformáció kapcsán vitába keveredett urával, egy időre Henriket is megnyerte a vád számára. Az asszony végül ügyesen kiszabadult a csapdából: azt vallotta, a beszélgetéssel csak férje figyelmét akarta elvonni a köszvény okozta fájdalmakról, így megbocsátást nyert. Ez a magyarázat nem is volt teljesen légből kapott, ugyanis a király állapota az 1546-os esztendő során rohamosan súlyosbodott, így Catherine Parr harmadszor is betegápoló szerepbe kényszerült. VIII. Henrik végül 1547 januárjában, 55 esztendősen fejezte be az életét.

Rövid idővel a temetés után Catherine Parr úgy döntött, hozzámegy régi szerelméhez, Thomas Seymourhoz – a trónörökös VI. Edward nagybátyjához –, akinek oldalán a régensi pozícióra is komoly eséllyel pályázhatott. Catherine végül nem járt szerencsével, ugyanis a hatalmat sógora, Edward ragadta meg, ám Erzsébet hercegnő így is a király utolsó feleségének gyámsága alatt maradt. Ebből utóbb botrány is származott, ugyanis Thomas Seymour és a leány félreérthetően közeli kapcsolatba került egymással, így Henrik legifjabb gyermekének távoznia kellett Catherine házából. Mindeközben a 36 esztendős asszony felfedezte, hogy – életében először – teherbe esett, ám leánya, Mary érkezése utóbb gyászba torkollott: az újdonsült édesanya a szülőágyon lázas betegségbe esett, és 1548. szeptember 7-én elhunyt. Catherine Parr személyében a nőcsábász uralkodó talán legnépszerűbb felesége távozott a földi világból, aki a közhiedelemmel ellentétben nem csak Henrik ápolásában és mostohagyermekei nevelésében jeleskedett, hanem méltó királynéja volt Angliának.