1377. február 11. | Nápolyi László magyar trónkövetelő születése

[Magyar lap]

Szerző: Tarján M. Tamás

1377. február 11-én született László nápolyi király (ur. 1386-1414), a magyar trónt csupán néhány hétig birtokló II. (Kis) Károly (ur. 1385-1386) gyermeke, aki a 14-15. század fordulóján lépett fel trónigényével Luxemburgi Zsigmonddal (ur. 1387-1437) szemben.

Nápolyi László minden valószínűség szerint Magyarországon jött a világra, hiszen édesapja, a Nagy Lajos (ur. 1342-1382) udvarában nevelkedő Károly ebben az időben még hódító királyunk szolgálatában állt. A későbbi trónkövetelő három esztendős volt, amikor apja VI. Orbán pápa jóvoltából és Lajos segítségének köszönhetően elfoglalta Nápoly trónját, melynek birtokában 1385-ben a Szent Korona megszerzésére is kísérletet tett. A római Szentszék által kiátkozott Kis Károly azonban sohasem tért vissza családjához magyarországi expedíciójáról, mivel néhány héttel koronázása után merénylet áldozata lett.

László tehát már 9 esztendősen elvesztette édesapját, öröklését pedig nem csak a család ellen érvényben lévő kiközösítés nehezítette meg, hanem az is, hogy Nápoly arisztokratáinak egy csoportja egy másik Anjou-ág tagját, az ugyancsak kiskorú Lajost hívta meg a trónra. Bár VI. Orbán jóindulatát – vagy legalább semlegességét – viszonylag könnyű volt elnyerni, a VII. Kelemen avignoni ellenpápa által támogatott rivális legyőzése annál nehezebbnek bizonyult a László-párt számára. Lajos 1390-ben partra szállt Dél-Itáliában, majd 1392-re uralma alá hajtotta a Nápolyi Királyság legnagyobb részét, László pedig csak több évig tartó szívós küzdelem árán, 1399-ben tudta legyőzni ellenfelét.

Bár a trónharcok közepette felnevelt király csak ezután foglalkozhatott érdemben a Szent Korona megszerzésével, Magyarországon nem „feledkeztek el” létezéséről: az egykoron Kis Károlyt támogató délvidéki főúri családok pártfogoltjuk halála után számos alkalommal küldtek követséget Nápolyba. László, aki egyébiránt már 1393 óta osztogatott – fiktív – adományokat magyar hívei számára, Luxemburgi Zsigmond 1401. évi bebörtönzése, majd csehországi utazása révén váratlanul esélyt kapott Magyarország meghódítására, ő pedig élt is a lehetőséggel. 1402-ben a nápolyi hajóhad és a délvidéki bárók által toborzott sereg László hűségére térítette Dalmáciát, Zsigmond helyzetét pedig tovább nehezítette, hogy – IV. Albert osztrák herceg (ur. 1395-1404) kormányzói kinevezése miatt – egy országos méretű összeesküvés is szerveződött ellene.

A hátországban váratlanul új szövetségesekre találó trónkövetelő csapatai közben 1403 februárjában, Bihácsnál győzedelmeskedtek Luxemburgi Zsigmond hívei felett, majd Bebek Imre vránai perjel vezetésével Szlavóniába és a Dunántúlra is betörtek. A Dalmáciába érkező Lászlót 1403 augusztusában, Zárában egy alkalmi koronával már meg is koronázták, a hadiszerencse azonban hamarosan faképnél hagyta a trónkövetelőt. Zsigmond Stiborci Stibor vezetésével hadsereget küldött Csehországból trónja megvédelmezésére, a vajda pedig Pápoc mellett döntő győzelmet aratott a nápolyiak felett. Vereségét követően László cserben hagyta az őt behívó főurakat, visszatért királyságába, és többé nem tett kísérletet Luxemburgi Zsigmond uralmának megdöntésére.

Nápolyi László életének későbbi eseményei Magyarországon már jóval kevésbé ismertek, pedig a Szent Koronáról lemondó férfi itáliai uralkodóként egyáltalán nem bizonyult jelentéktelennek. Jóllehet, a király veszni hagyta az Anjouk görögországi birtokait, 1408-ban pedig Dalmáciát is áruba bocsátotta, országlása idején Nápoly mégis a félsziget egyik legjelentősebb hatalmi központjává vált. László erős hadseregének köszönhetően mind nagyobb befolyást nyert a Rómában székelő pápa ügyeiben, akinek székhelyét két ízben – 1408, 1413 – is elfoglalta, majd birodalmához is csatolta.

Kis Károly fia 1413-ban már Itália egyesítését, a régi Római Császárság feltámasztását tűzte ki céljául, hadjáratai során pedig rövid időn belül meghódította Közép-Itália jelentős részét. Könnyen lehet, hogy az ambiciózus uralkodó megvalósíthatta volna Dante álmát, sorsa azonban más folyást szabott a történelemnek: László váratlanul súlyos betegségbe esett Tudertum 1414. évi ostrománál, hazatérése után nem sokkal, ez év augusztusában pedig be is fejezte életét.