Szerző: Tarján M. Tamás
1357. július 9-én helyezték el a prágai Károly-híd alapkövét, amely átkelő Luxemburgi Károly német-római császár (ur. 1346-1378) megbízásából épült a Moldva folyó fölé. Az Óvárost és az akkoriban még viszonylag fiatal Kisoldalt összekötő híd majdnem fél évszázados munka eredményeként készült el, és a későbbi évszázadokban – a gótikus építészet gyöngyszemeként – Prága arculatának meghatározó eleme lett.
A közhiedelemmel ellentétben nem Luxemburgi Károly volt az első, aki híddal akarta egybekapcsolni a Moldva két oldalán terjeszkedő cseh fővárost. A források tanúsága szerint egy kisebb fahíd már a 12. század elejétől fogva biztosította az összeköttetést a partok között, melyet aztán II. Ulászló (ur. 1140-1172) uralkodása idején egy kőből készült építmény váltott fel. A király feleségéről, Türingiai Juditról elnevezett átkelő a mostani Károly-hídtól kissé északabbra helyezkedett el – a védelmére állított Judit-torony ma is megtekinthető a kisoldali hídfőnél –, és másfél évszázadon át biztosította a forgalmat a Moldva felett, ám 1342-ben egy áradás során összeomlott. A II. Ulászló idején emelt híd pusztulása súlyos veszteséget jelentett Prága számára, hiszen az átkelő révén a város addig kiemelkedő helyet foglalt el a közép-európai kereskedelemben. A csehek ugyanakkor mégis szerencsések voltak, hiszen négy évvel a katasztrófa után Luxemburgi Károly személyében olyan uralkodó került a trónra, aki szívén viselte a főváros sorsát.
Mivel Károly 1355-ben a német-római császári koronát is megszerezte, Prága egyszeriben a birodalom legjelentősebb városai közé emelkedett; ennek és az uralkodó bőkezűségének köszönhető, hogy a következő évtizedekben felépült az Újváros – Nové Mesto –, megalapították Közép-Európa első egyetemét, és megszületett az elhatározás egy új, a korábbinál sokkal időtállóbb Moldva-híd felhúzására. Károly úgy rendelkezett, hogy az átkelőhely egy nyolcasfogat számára is biztosítsa az áthaladást, így a tervek elkészítésével megbízott mérnök, Peter Parler majdnem 10 méterben adta meg a híd szélességét; az akkori technikai adottságok mellett ez a vállalkozás kis híján a lehetetlen határát súrolta.
Az új híd jelképes alapkövét 1357. július 9-én, állítólag pontosan reggel 5 óra 31 perckor rakták le. Ez a precizitás azzal magyarázható, hogy Károly császár szenvedélyesen hitt az asztrológiában és a kabbala számmisztikájában, az okkult tudományokban jártas tanácsadói pedig – a dátumban megjelenő 1-3-5-7-9-7-5-3-1 számsor okán – ezt az időpontot tartották a legszerencsésebbnek. A grandiózus építkezés körül persze nem ez volt az egyetlen furcsaság: valószínűleg hasonló okokra vezethető vissza, hogy a munkálatok során tejet és tojássárgáját kevertek az építőkövek közé, mondván, ez a „kötőanyag” biztosítja majd a híd tartósságát.
Végső soron nem tudjuk bebizonyítani, hogy a császár tanácsadói tévedtek volna, hiszen a homokkőből és mészkőből épült, több mint 500 méter hosszú és 16 pilléren nyugvó átkelő 45 évnyi munka után sikeresen elkészült. A gótikus építészet mesterremekének tartott híd egyedülállónak számított Közép-Európában, és fontos szerepet játszott abban, hogy a Moldva-parti város a későbbi évszázadokban metropolisszá terebélyesedett. Az építményt a prágaiak kezdetben egyszerűen „kőhídnak” (Kamenný most), majd „Prágai hídnak” (Pražský most) nevezték, mígnem a 19. század második felében a kivitelezést finanszírozó császár után Károly-híd névre keresztelték át.
Annak ellenére, hogy a következő évszázadok során gyakoriak voltak Csehországban a természeti és háborús katasztrófák, a híd – ki tudja, tán tényleg Luxemburgi Károly császár különleges előkészületei miatt – egészen napjainkig szerencsésen megmaradt. Az első komoly áradás 1430-ban tette próbára a monumentális építményt, de a Moldván leözönlő több ezer tonnányi hordalék az 1784-es és az 1890-es esztendőben is súlyosan megrongálta az átkelőhely pilléreit. Talán ennél is nagyobb szerencse kellett ahhoz, hogy a Károly-híd a harmincéves háború, az 1848-as forradalmak és a második világháború időszakát is épségben vészelje át, hiszen a közelében több alkalommal is véres összecsapások zajlottak. Mindazonáltal a következő évszázadok nem csak a pusztulás veszélyét tartogatták az átkelőhely számára: a Károly-híd a javító munkálatokkal párhuzamosan egyre díszesebbé vált, mely folyamat egyik legjelentősebb állomása a barokk stílusú szobrok felállítása volt.
Az építményt összesen 30 műalkotás ékesíti, melyek szenteket, illetve vallásos témájú jeleneteket – például Krisztus siratása – örökítenek meg; ezek közül a leghíresebb minden bizonnyal a 14. században élt Nepomuki Szent János szobra, aki a legenda szerint azért szenvedett mártírhalált, mert – a királyné gyóntatójaként – még az uralkodó parancsára sem volt hajlandó megszegni titoktartási esküjét. Bár ma már tudjuk, hogy a férfi a prágai érsek és IV. Vencel (ur. 1378-1419) konfliktusának esett áldozatul, a műalkotásról továbbra is azt tartják, hogy megérintése különleges szerencsét hoz a Prágába látogatók számára. A Károly-hídon található szobrok eredeti példányai egyébként napjainkban már a prágai Nemzeti Múzeum Lapidáriumában tekinthetők meg.
A 19. század második felében aztán újabb jelentős szakasz kezdődött a híd történetében, ez az időszak azonban nem az esztétikai, hanem a technikai újításokról maradt nevezetes. 1844-ben új lépcső épült a közeli Kampa-szigetre, majd 1866-ban felszerelték az első gázlámpákat, néhány évvel később pedig már omnibuszok szállították az utasokat a Károly-hídon. A századfordulón a lóvontatású járműveket villamosok és buszok váltották fel, ám ez a megterhelés már komolyan veszélyeztette az építmény állapotát, ezért a forgalmat a második világháború után a többi hídra irányították át.
Napjainkban a több mint 300 éves Károly-hídon már csak gyalog lehet átkelni, ám a turisták tömege és a környéket valósággal megszálló árusok és vándor művészek hada miatt az építmény terhelése vélhetően így sem sokat csökkent. A Károly-híd ma is Prága legnépszerűbb látványosságának számít, melyet – ha teheti – a kedves olvasónak is érdemes legalább egyszer meglátogatnia: a Moldváról nyíló panoráma valóban páratlanul gyönyörű, és a két hídfőnél fekvő városrészek is méltán kerültek fel az UNESCO Világörökségi Listájára.
Pentru a putea adăuga comentarii trebuie să fii membru al altmarius !
Alătură-te reţelei altmarius