Szerző: Tarján M. Tamás
1330. május 15-én hozta meg elrettentő ítéletét Károly Róbert udvari nemesekből álló bizottsága, mely a király ellen merényletet elkövető Zách Felicián nemzetségének harmadízig való kiirtásáról döntött.
A magyar történelem leghírhedtebb merénylete az évszázadok során számos történetírót (pl. a Képes Krónika szerzőjét, Antonio Bonfinit, Heltai Gáspárt) megihletett, a 19. században a festészet és költészet kedvelt témája lett. A későbbi korokban született feldolgozások közül a leghíresebb Arany János Zách Klára címen írt balladája.
Zách Felicián az Árpád-ház kihalását követő zűrzavaros időszakban a Felvidéken kiskirályként uralkodó Csák Mátét támogatta, a főúr szolgálatában jelentős vagyonra tett szert. Később Zách átállt Károly Róbert király (ur. 1308-1342) oldalára és az udvarban folytatta pályafutását, szabad bejárást szerezve az uralkodóhoz, lánya, Klára pedig Lokietek Erzsébet királyné udvarhölgyeihez került.
A források a merénylet előzményei kapcsán nem fogalmaznak egyértelműen: egyesek szerint a királyné segítséget nyújtott testvérének, a Visegrádon vendégeskedő Kázmér hercegnek – a későbbi III. Kázmér lengyel királynak – Zách Klára elcsábításában, mások pedig azt írják, az udvarban csupánKlára ártatlanságát vonták kétségbe, ami végezetes csapás volt egy udvarhölgy számára.
Mindenesetre tény, hogy a dühös apa 1330. április 17-én váratlanul megjelent a visegrádi palotában és kardjával rárontott az ebédelő uralkodói családra, megsebesítve Károly Róbertet és levágva a gyermekeit – Lajos, Endre és István hercegeket – védő királyné négy ujját. Zách Feliciánt hamarosan összevagdosta az összegyűlt udvaroncok hada, példa nélküli tette nyomán azonban az uralkodó elrettentő ítéletet akart hozni. A világi méltóságokból (pl. nádor, szlavón bán, erdélyi vajda, tárnokmester) létrehozott bíróság példát akart statuálni elrettentő ítéletével, melynek jegyében a merénylő egész családját harmadíziglen halálra ítélték.
Zách Felicián fiát és annak szolgáját lovak farkához kötve gázoltatták halálra, egyik lányát lefejezték, gyermekeiket pedig a keresztesek kezére adták, akik Rodoszra száműzték az életben maradottakat. A bíróság a szerencsétlen Zách Klárára mérte a legkegyetlenebb büntetést, levágták orrát, ajkait, nyolc ujját és lovon végighurcolták az országon, demonstrálva, hogy a király ellen támadók milyen sorsa számíthatnak.
Károly Róbert lelkiismeretét nyomasztotta a vérengzés, az ítéletek végrehajtása után jeruzsálemi zarándokútra indult, bár a tengerről – pont a Zách-rokonságtól való félelme miatt – hamarosan visszafordult. Hosszú évszázadokig Zách Feliciáné volt az egyetlen eset a magyar történelemben, amikor a király ellen alattvalója fegyverrel támadt, a vakmerő tettet követő megtorlás elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a hasonló terveket a későbbiekben ne váltsák valóra.
Pentru a putea adăuga comentarii trebuie să fii membru al altmarius !
Alătură-te reţelei altmarius