125 éve halt meg Barabás Miklós, az évforduló alkalmából ezért az MNG 125 művet mutat be legújabb időszaki tárlatán: néhány ismert festmény mellett elsősorban olyan rajzokat és akvarelleket, amelyekkel korábban még nem találkozhatott a közönség. A válogatás átfogja a teljes grafikai életművet, így a korai munkák mellett láthatók Barabás itáliai képei (köztük a Velence alkonyatkor című remekmű), az 1840-es években a pályafutása csúcsára érő művész akvarelljei, a korabeli fürdőéletet bemutató grafikái, litografált arcképeinek sorozata, valamint néhány késői alkotás is.

Barabás Miklós (1810–1898) a 19. század első felében kialakuló nemzeti festészet egyik legfőbb képviselője. Munkássága szinte az egész századra kiterjedt, de elsősorban a reformkori Pesten bontakozott ki; festőként kortársairól készült több ezer portréjával vált ismertté, emellett zsánerképeivel is nagy sikereket aratott.


Barabás Miklós: A meny megérkezése című műve a kiállításon. Fotó: MTI / Hegedüs Róbert

Grafikusként, rajzolóként pályafutása jóval sokrétűbbnek mutatja Barabást: ifjúkori utazásainak nemzetközi mércével mérve is kiemelkedő jelentőségű akvarelljeit követően szinte minden műfajban készített rajzokat és vízfestményeket.

A sokszorosítás akkor újnak számító műfajában, a litográfiában is maradandót alkotott.

Az 1840–1850-es években kortársairól készített kőrajzai arcképcsarnokként elevenítik fel a reformkor politikai és kulturális közéletét.

A kiállítás tematikus és részben kronologikus egységeken keresztül kíséri végig Barabás életpályáját a gyermek- és fiatalkori rajzi próbálkozásoktól kezdve az öregkori vízfestményekig.

A pályakezdést követően különösen lényeges Barabás 1834–1835 közötti itáliai tanulmányútja, amelynek során a kor legmodernebb művészi alkotómódszerei közé tartozó akvarellfestészet jeles képviselőjétől, William Leighton Leitch skót festőtől átvette a friss látásmódot, és elsajátította a technikát, amelyet aztán egész művészi pályafutása során alkalmazni tudott. A fekete szín mellőzésével könnyed, virtuóz tájképeket készített nemcsak itáliai, hanem magyar tájakról is, amelyek szintén megjelennek a kiállításban. A Szépművészeti Múzeum Grafikai Gyűjteményéből összevetésképpen a skót művész és más angol akvarellezők munkái láthatók.

Barabás Miklós a reformkorban a nemzeti festészet kibontakozásának első számú képviselője volt.

A kiállítás nagy egységet szentel a festő portréművészetének. Barabás változatos technikákkal örökítette meg a közélet legfontosabb szereplőit, irodalmárokat, művészeket, politikusokat, vagy épp a közönség kedvenceinek számító színészeket, muzsikusokat.  Ebben a szekcióban láthatjuk a Petőfiről készült kevés egykorú arckép közül is az egyiket.


Barabás Miklós: Bittó Istvánné arcképe című festménye a kiállításon. Fotó: MTI / Hegedüs Róbert

Barabás sokoldalúságáról tanúskodik, hogy korabeli divatrajzai, sajtóillusztrációi, karikatúrái és csoportos életképei is tulajdonképpen műfajteremtőnek tekinthetők. Számos zsánerjelenetet komponált korabeli szövegekhez, előfordult az is, hogy az ő rajza ihletett szerzőket költemények megírására. Nemcsak a Magyarországon megjelenő sajtótermékek számára dolgozott, hanem külföldi lapoknak – korabeli szóhasználattal: almanachoknak – is.

A korszak nagy eseményeinek krónikása is volt, a mindennapi élet történésein kívül olyan történelmi eseményekről is tudósított, mint a Lánchíd alapkőletétele, majd az építkezés maga vált pesti látképeinek főszereplőjévé.

Külön tematikus egység foglalkozik pesti vedutáival, amelyek mellett a Szépművészeti Múzeum Grafikai Gyűjteményéből Rudolf von Alt által ugyanabban az időszakban készített pesti látképek láthatók, így kiváló alkalom nyílik a két művész komponálási módszereinek összehasonlítására, illetve a reformkori Pest és Buda látképeinek böngészésére.

Barabás gyakran különböző fürdőhelyeken keresett kikapcsolódást; első alkalommal 1839-ben járt ilyen kúrán, élményeiről, benyomásairól, a helyszínről rajzsorozatot készített, amelyet a kiállításban külön egységben mutatnak be. Lebilincselően érdekes tanulmányozni, hogy a mai spa-kultúrához képest milyenek voltak a gyógyulás, pihenés különböző módozatai.


Barabás Miklós divatrajzai, sajtóillusztrációi, karikatúrái és csoportos életképei a kiállításon a Magyar Nemzeti Galériában. Fotó: MTI / Hegedüs Róbert

A Hessky Orsolya és Dsupin Luca kurátorok által készített kiállítás érdekessége, hogy a rajzok, akvarellek közül néhány egészen nagy méretben, illetve nagyító segítségével is tanulmányozható.

A tárlaton főként a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből válogatott alkotásokat láthat a közönség, de a BTM Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár kollekciójából is szerepelnek olyan művek, amelyek korábban még nem voltak kiállítva. A Szépművészeti Múzeum Grafikai Gyűjteményében őrzött osztrák, német és angol művészek munkáiból izgalmas párhuzamok állíthatók Barabás művei mellé, amelyek új kontextust teremtenek a magyar művész grafikáinak. Ez a tárlat 2024. január 14-ig látogatható a Nemzeti Galériában.

Nyitókép: Barabás Miklós Szalagfű (Enyelgés) című festménye a Barabás Miklós – A rajz mestere című kiállításon a Magyar Nemzeti Galériában. Fotó: MTI / Hegedüs Róbert