Szerző: Tarján M. Tamás
„Ezután a király [ti. Könyves Kálmán] visszahozta Álmos herceget a békességre; a békekötést követően azonban a király elfogta a herceget meg kisded fiát, Bélát, és megvakíttatta őket; azt is meghagyta, hogy a kisded Bélát heréljék ki. De aki megvakította, félt Istentől és a királyi nem kihalásától: kutyakölyköt herélt ki, annak heréit vitte a királynak.”
(Részlet a Képes Krónikából)
1127. szeptember 1-jén hunyt el Konstantinápolyban Árpád-házi Álmos herceg, I. Géza magyar király (ur. 1074-1077) kisebbik fia, aki több évtizeden keresztül harcolt fivére, Könyves Kálmán (ur. 1095-1116) és unokaöccse, II. István (ur. 1116-1131) ellen a trón megszerzéséért.
Álmos 1075 körül, a fent említett I. Géza második fiaként látta meg a napvilágot, édesapja korai halála miatt azonban már nagybátyja, Szent László (ur. 1077-1095) udvarában nevelkedett. A „lovagkirály” a két testvér közül hosszú ideig az ifjabbikat pártfogolta: a Képes Krónikában súlyos testi hibákkal ábrázolt Kálmánt egyházi pályára küldte, Álmost pedig már ifjúkorában magával vitte hadjárataira, sőt, 1091 után a meghódított Horvátország kormányzását is unokaöccsére bízta. A herceg ekkor állt pályafutása csúcsán, ugyanis az 1093-ban horvát királlyá választott Svacic Péter (ur. 1093-1097) hamarosan visszaszorította őt a Dráván túlra, ráadásul László az 1094-es esztendőben váratlanul hazahívta Kálmánt, és őt tette meg örökösének.
A szent uralkodó halálával tehát Álmos minden hatalmát elveszítette, a fiatalember azonban nem nyugodott bele nagybátyja döntésébe, és harcot indított fivére ellen a trón megszerzése érdekében. Az öcs 1096-ban kompromisszumra kényszerítette Kálmánt, a számára kihasított dukátus azonban nem elégítette ki várakozásait, ezért befolyását arra használta fel, hogy felkelést szítson bátyja megbuktatására. Álmos 1098-ban sereggel vonult a király ellen, és a Tisza partján, Várkony mellett kis híján ütközetre is kényszerítette fivérét, hívei azonban megtagadták a harcot, így a herceg kénytelen volt visszavonulni. A Szent Korona továbbra is Könyves Kálmán birtokában maradt, ennek ellenére a testvérviszály néhány esztendőre elcsendesedett.
Álmos és Kálmán ellentéte 1105-ben került újra a felszínre, miután az uralkodó megkoronáztatta négy esztendős gyermekét, Istvánt. Ez az aktus világos üzenet volt az öcs számára, hogy a jövőben békés úton nem lesz esélye a hatalom megszerzésére, ezért a herceg hamarosan külföldi pártfogókat keresett tervei megvalósítására. A trónkövetelő először IV. Henrik német-római császár (ur. 1056-1106) támogatását igyekezett elnyerni, ám az idős uralkodó energiáját ebben az időben a fia, Henrik (császárként ur. 1106-1125) által támasztott felkelés kötötte le, így Álmos III. Boleszláv lengyel fejedelemmel (ur. 1102-1138) lépett kapcsolatba, aki hamarosan be is tört Magyarországra. Boleszláv hadjárata végül sikertelenül zárult, ráadásul Könyves Kálmán később németellenes szövetséget kötött északi szomszédjával, így Álmos teljesen elszigetelődött, és kénytelen volt kegyelemért könyörögni bátyjánál.
Az uralkodó irgalmasan bánt öccsével, ám a bűnbocsánatért cserében 1107-ben szentföldi zarándokútra küldte a herceget, távollétét pedig a dukátus felszámolására használta fel, így a küzdelem tovább folytatódott. A hazatérő Álmos állítólag merényletet kísérelt meg Kálmán ellen a dömösi apátság felszentelésekor, majd 1108-ban V. Henrik német-római császárt hívta segítségül fivére megbuktatására, a király azonban ebben a háborúban is megvédte trónját.
Álmos életének következő éveiről kevés információval rendelkezünk: feltételezések szerint a nyughatatlan herceg 1115 táján újabb szervezkedésbe fogott, ugyanis Kálmán országlása végén elfogatta, és fiával, Bélával együtt megvakíttatta őt. A király – gyermekével együtt – a dömösi apátságba záratta öccsét, az uralkodásra képtelenné tett Álmos azonban ezután sem adta fel hatalmi ambícióit. II. István országlása idején, 1125-ben újabb összeesküvést szervezett, majd Bizáncba szökött, ahol 1127. szeptember 1-jén befejezte életét.
A lázadó herceg tehát úgy hunyta le szemét, hogy sohasem tehette fejére a Szent Koronát, ám szimbolikus módon később mégis győzedelmeskedett bátyja, Kálmán felett: 1131-ben, II. István halála után a vak Béla (ur. 1131-1141) szerezte meg a trónt, innentől fogva pedig Álmos leszármazottai közül kerültek ki az Árpád-ház uralkodói. Elsősorban ezzel magyarázhatjuk, hogy Könyves Kálmánról és fiáról meglehetősen negatív kép maradt fenn a krónikákban, mely még napjainkban is élénken él a köztudatban.
Pentru a putea adăuga comentarii trebuie să fii membru al altmarius !
Alătură-te reţelei altmarius