1077. április 25. | I. Géza magyar király halála

[Magyar lap]

Szerző: http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1077_aprilis_25_i_geza_magyar_...

Tarján M. Tamás

1077. április 25-én halt meg hároméves uralkodás után I. Géza magyar király, I. Béla és Richeza lengyel hercegnő legidősebb fia.

Géza a megvakított Vazul ágából származott, és miután Szent István halálával Orseolo Péter (ur. 1038–41/1044–46) szerezte meg a trónt, apja és annak testvérei, András és Levente Lengyelországba menekültek, ahonnan csak az 1046-ban Vatával fellázadó pogányok hívására tértek vissza. Ekkor a legidősebb testvér, András (ur. 1046–1060) foglalta el a trónt, és Vata várakozásaival ellentétben nem a pogány világot állították vissza, hanem megerősítették a keresztény Magyarországot. Trónviszályok már Géza apja, Béla és I. András között is kirobbantak, a király ugyanis kezdetben öccsét tette meg örökösének, ám mivel időközben fia született, meggondolta magát, és 1057-ben meg is koronáztatta a négyéves Salamont (ur. 1063–1074).

Miután a két fivér között Tiszavárkonyban kiéleződött az ellentét, Béla és fia, az akkor 15 esztendős Géza 1059-ben Lengyelországba menekült, ahonnan hadsereggel tértek vissza és a herceg a következő évben meg is szerezte a trónt. Miután András a háború során meghalt, I. Bélának (ur. 1060–1063) a kiskorú Salamon köré szerveződött párttal kellett megmérkőznie, melyet Anasztázia özvegy királyné és a trónt követelő herceg sógora, IV. Henrik német-római császár (ur. 1056–1106) vezettek. Salamon még András életében eljegyezte Henrik nővérét, Juditot, a házasságon keresztül pedig a Német-római Birodalom ismét megpróbálta kiterjeszteni befolyását Magyarországra.

Béla éppen Salamon pártja ellen szervezett egy hadjáratot 1063-ban, amikor a Dömösön összehívott országgyűlésen összedőlt alatta a trónszék, és a balesetben életét vesztette. Apja halála után a trónra aspiráló Géza helyzeti előnybe került, mert II. Boleszláv lengyel fejedelem által támogatva egészen Mosonig üldözte Salamon udvarát, ám az ország püspökeinek békéltető szavai hatására 1064 januárjában kibékült unokatestvérével, sőt, az év húsvétján Pécsett ő maga helyezte a kiskorú király fejére az ünnepi koronát. Salamon uralkodásának első éveiben az uralkodó anyja, Anasztázia királyné gyámsága alatt állt, aki igyekezett megőrizni a békés viszonyt Béla fiaival.

Géza és öccse, László herceg 1071-ben megsegítették sógorukat, Zvojnimir horvát bánt a bizánciak ellen, majd Salamon szövetségében az Erdélyre törő besenyőkkel vették fel a harcot, és Cserhalomnál megsemmisítő vereséget mértek a pogányokra. A Kárpátok szomszédságában tanyázó törzs támadása Bizánc diplomáciai mesterkedésének következménye volt, a birodalom a 11. század végén megerősödött és megpróbálta kiterjeszteni fennhatóságát Magyarországra is. Géza és Salamon egyesült hadai a győzelem után Bizáncot támadták meg, ostrom alá vették és elfoglalták Nándorfehérvár erődjét.

A déli hadjárat idején következett be törés a király és a herceg viszonyában, amit egyesek Vid bácsi ispán aknamunkájára vezettek vissza: Salamon sérelmezte, hogy Nikétász várparancsnok Gézának hódolt be, illetve az is visszatetszést keltett benne, hogy unokatestvére rendkívül lovagiasan bánt görög foglyaival, és azokat nem volt hajlandó zsákmányként közre adni a buzási mezőn. Vid és az özvegy királynét háttérbe szorító tanácsadók elhitették Salamonnal, hogy a túlzott önállóságot mutató herceg a trónra pályázik, és bár 1073-ban a király kibékült Gézával az esztergomi szigeten, hamarosan orgyilkosokat küldött az igfáni erdőben vadászó unokabáty megölésére.

Miután a terv kitudódott, Géza a Tisza környékén seregei élére állt, testvéreit, Lászlót és Lambertet a Kijevi Nagyfejedelemségbe, illetve Lengyelországba küldte segítségért, ő maga pedig a cseh határ felé indult. 1074. február 26-án Salamon hadai győzelmet arattak a felkészületlen Géza ellen a Zagyva mentén fekvő Kemejnél, ám a herceg csapatai sikerrel egyesültek a külföldről hozott segédhadakkal, és március 14-én Mogyoród mellett megsemmisítő vereséget mértek a királyra.

A háborús győzelem ellenére Géza nem vágyott a trónra, hívei unszolására azonban Fehérváron megkoronáztatta magát. Salamon nyugat felé menekült, hogy IV. Henriktől kérjen segítséget, felajánlva hűbérül Magyarországot a császár számára, amit a világi szupremáciára törekvő VII. Gergely pápa is élesen bírált, és nyíltan Géza mellé állt. Mivel a császári hatalom az invesztitúraharc útvesztőibe került (Henriket Gergely 1076-ban ki is átkozta, így vezeklésre, az ún. Canossa-járásra kényszerült), és németországi hatalma is megingott, nem tudta támogatni sógorát. Géza uralkodása így nyugalomban telt, a király a mogyoródi ütközet helyszínén emléktemplomot, Vácon székesegyházat, Szent Zoárd remete ereklyéinek pedig Garamszentbenedeken apátságot építtetett. Géza idején Magyarország jó viszonyban állt Bizánccal is, állítólag nándorfehérvári lovagiasságát méltányolta VII. Dukász Mihály (ur. 1071-1078) császár a küldött koronával, ami egyes teóriák szerint a Szent Korona alsó része lett.

A király állítólag uralkodása során többször át akarta adni trónját Salamonnak, és csak főemberei tiltakozása miatt maradt hatalmon, 1077-ben már készen állt átadni az ország kétharmadát elűzött elődjének. Feltehetőleg Géza szándéka nyomán kezdődtek az 1077. áprilisi tárgyalások, melyek során a király váratlanul megbetegedett, majd április 25-én, 33 esztendős korában meghalt. A korban természetesen azonnal mérgezésre gyanakodtak és Salamon kezét sejtették a váratlan haláleset mögött, ezért, és András fiának népszerűtlensége miatt Lászlót (ur. 1077–1095), Géza öccsét választották uralkodónak, aki nevezetes országlása révén később szentként vonult be a történelembe. A mindössze három évig uralkodó Gézát az általa alapított székesegyházban temették el Vácon, de a templomegyüttes a tatárjárás során megsemmisült.