Az 1849-ben megnyílt Lánchíd egy kezdetleges, de zseniális szerkezet volt, amely az első, gyakorlatilag kísérleti lánchidak és a modern szerkezetek közötti átmenetet jelentette, és a kortársak szerint is korának legnagyobb és legerősebb függőhídja volt.
A Lánchíd az 1860-as években. Ha alaposan megnézzük a képet, akkor láthatjuk a különbségeket a mai híddal: a láncok két oldalán könnyű fa korlátot láthatunk, a függesztőrudak sokkal sűrűbben helyezkednek el (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)
A Lánchíd akkor valóban egy kezdetleges szerkezet volt, amely részben fából készült, míg más részei merev, rugalmatlan öntöttvasból. A hidat ezért már 1873-ban alapos vizsgálatnak vetették alá.
A vizsgálatot vezető mérnök, Reitter Ferenc jelentésében még nem tartotta problémásnak a híd állapotát, annak ellenére, hogy eddigre néhány kereszttartó eltört. Ezek a kereszttartók készültek öntöttvasból, és ezek hordozták magát az útpályát. Felmerült annak a lehetősége, hogy a híd fa útpályájának gerendáit vasra cseréljék, de ezt akkor elvetették.
A hidat az 1880-as években több alkalommal is megvizsgálták, sőt 1887-ben még egy láncszemet is kiemeltek, hogy megállapítsák a vasanyag minőségét. A forgalmat ugyan csökkentették, a teherszállító szekereket elterelték a hídról, de jelentősebb beavatkozásra még nem volt szükség. Igaz, a hidat folyamatosan karban tartották, a fa részeit rendszeresen cserélték.
A híd megmaradt öntöttvas keresztatrtója, a Közlekedési Múzeum régi épülete előtt, amelyet 1914-ben szereltek ki. Jól látszanak a korlát fa alkatrészei is (Fotó: MMKM)
Már alaposabb átépítést javasoltak a szakértők 1907-ben, amikor az addigra elöregedett, 58 éves hidat megvizsgálták, és jelentős hiányosságokat találtak. Két alternatívát vázoltak fel, az egyik szerint a meglevő szerkezetet erősítették volna meg, a másik szerint viszont a fő részek megtartásával egy teljesen új híd épült volna. Az első változat ugyan olcsóbb lett volna fél millióval, de végül a második változat mellett döntöttek, annak ellenére, hogy annak költségét 5.100.000 koronára becsülték. A régi szerkezet megerősítése ellen szólt, hogy azzal a megoldással a Lánchíd nagyon ronda lett volna, az erősítések a híd képét teljesen megváltoztatták volna.
Az elfogadott javaslat szerint egy teljesen új, modernebb híd épült meg, amely látványában követte a régi hidat, de csak a kőből készült részei maradtak változatlanok, igaz, a hídfőket 10 ezer köbméter betonnal erősítették meg.
A terveket magyar szakemberek készítették, az elméleti háttér kidolgozásában Kherndl Antal és Zielinski Szilárd játszott jelentős szerepet. A híd szerkezeti terveit a kereskedelemügyi minisztériumban Hartig Sándor és Szántó Albert miniszteri tanácsosok vezetésével Beke József és Gállik István készítette.
Természetesen az átalakítás ellen többen szót emeltek, a sajtóban 1912-ben számos olyan cikk is megjelent, amely szerint a tervezett munkálatok teljesen elrontanák a hidat. A Pesti Hírlap 1912. július 16-i „Széljegyzete” így írt:
„Mit jelent ez az »átépítés« – ezzel már jóelőre tisztában lehetünk. Jelenti a kitűnő elmék és nagyszerű találékonyságok vakmerő belekontárkodását egy olyan mesteri alkotásba, melynek tökéletes, finom harmóniájához lehetetlenség úgy hozzányúlni, hogy a kontárkodás messzire ne rikitson, s a harmonikus benyomás egységét tönkre ne tegye. Épen attól a művészi díszétől akarják tehát megfosztani, mely világhírét a mai napig biztosította.”
Valójában mi is épült át? Minden, ami nem kőből volt. A láncsorok nagyobbak lettek egy picivel, és dupla olyan hosszú láncszemekből állították össze azokat, természetesen újak lettek a függesztőrudak, az útpályát tartó kereszttartók, a nyeregsaruk és a korlátok sem fából készültek, bár kialakításukban sok részletet megőriztek a régi faszerkezetből. A híd járdái is jelentős változáson estek át, 40 centiméterrel szélesebbek lettek.
A híd új szerkezéből a későbbi felújításkor kiszedett korlátelem. A „citromfacsaró" a korlát öntvényének tetején ekkor már csak dísz volt. Az eredeti szerkezetben ez egy csavar volt, amely a korlátot fogta össze, amelynek alakja díszként az új szerkezetben is visszaköszönt (Fotó: MMKM, a tárgy leltári száma: 10.2000.12.1 a)
A legnagyobb változás a láncok alatt, az útpálya és a járda között történt. Itt a régi hídon egy könnyű, kettős fa korlát helyezkedett el, amely elválasztotta a járókelőket a közúttól, de valós szerepe nem ez volt. Ez a fa korlát volt a régi híd hosszanti merevítője. A maga korában, az 1830-as, 1840-es években ez Tierney Clark zseniális megoldása volt arra a problémára, hogy a függőhidak lengenek, hullámzanak. A merevítő tartó a hídon jelentkező terhelést, például egy szekér súlyát hosszában elosztja, és ezzel a lengéseket csökkenti.
Igen ám, de ez a fakorlát valóban kezdetleges szerkezet volt, semmiképp nem felelt meg a híd iránti egyre növekvő elvárásoknak. Az átépítéskor, az új szerkezetben a könnyű korlát helyére egy masszív acélszerkezet került, egy akkor korszerű számítások alapján készített merevítő tartó.
A híd az átépítés alatt (Fotó: Fortepan/Képszám: 86039)
Az építkezés maga 1913-ban indult, de ekkor a hidat még nem zárták le, arra csak 1914 tavaszán került sor. Az új hidat pedig 1915. november 27-én adták át a forgalomnak. De volt még egy fontos változás: nevet kapott Budapest jelképe. Az addig névtelen Lánchidat ezt követőően Széchenyi Lánchídnak hívták.
Az 1945-ben a német csapatok által felrobbantott hidat az 1913-as tervek alapján építették újjá 1949-re, igen kis módosításokkal. Bár az 1915-ös, és így az 1949-es Lánchíd (leszámítva a címereket, amelyeket többször cseréltek, legutóbb 1996-ban, amikor az eredetieket állították vissza) a lehető legjobban hasonlított az 1849-es szerkezetre, de nem ugyanaz. A mostani híd eredetileg 1915-ben épült, így értelemszerűen a mostani műemléki felújításánál a fém részeknél is ehhez, a legrégebbi állapothoz kell visszanyúlni, úgy, hogy a híd közben megújuljon.
A Lánchíd remélhetőleg átépül, lesznek elemei amelyek teljesen újak lesznek, de ez a híd sokkal több, mint a benne lévő anyagok összessége, a nemzet jelképe, az ország legfontosabb építménye.
Nyitókép: A híd átépítés alatt 1914-ben (Fotó: Fortepan/Képszám: 55666)
Pentru a putea adăuga comentarii trebuie să fii membru al altmarius !
Alătură-te reţelei altmarius