Szerző: Tarján M. Tamás
1888. augusztus 31-én találták meg a londoni East End Whitechapel nevű kerületében egy Mary Ann Nichols nevű prostituált kizsigerelt holttestét; minden valószínűség szerint ő volt a Hasfelmetsző Jack néven elhíresült sorozatgyilkos első áldozata.
A 19. század közepétől rohamosan növekvő bevándorlás miatt London népessége az 1880-as évekre jelentőse felduzzadt. A brit fővárosba érkező szegények tömegei az East End nevű városrészben telepedtek le, mely a túlnépesedés, a munkalehetőség hiánya és a reménytelen életkörülmények következtében hamarosan a nyomor, a bűnözés és az alkoholizmus hírhedt fészke lett. Ugyanitt a prostitúció is ijesztő méreteket öltött, becslések szerint Londonnak eme városrészében hatvannál is több bordélyház működött, emellett pedig további ezrek űzték az utcákon a „legősibb mesterséget.”
A Hasfelmetsző Jack néven ismert gyilkos közülük választotta ki áldozatait, és az 1888-as esztendő során legalább öt nővel – Mary Ann Nicholsszal, Annie Chapmannel, Liz Stride-dal, Kate Eddowesszal és Mary Kellyvel – végzett. A történet elbeszélése előtt le kell szögeznünk, hogy a Hasfelmetsző kilétét, külsejét, és egyáltalán, bármilyen személyes jellemzőjét mindmáig csak találgatni lehet. A gyilkos sohasem került rendőrkézre, igaz, az akkori nyomozás technikai adottságai, valamint a szükséges kriminálpszichológiai ismeretek hiánya miatt – DNS-vizsgálat és megfelelő profil híján – erre eleve kevés esély volt.
A rejtélyes sorozatgyilkos első áldozatát, Mary Ann Nicholst 1888. augusztus 31-én hajnalban találták meg a Whitechapel kerületben; az idősödő prostituált torkát átvágták, testéből pedig sebészi pontossággal több szervet is eltávolítottak. Bár a vérontás az East Enden szinte mindennapos volt, a különös kegyetlenséggel végrehajtott gyilkosság mégis rettegéssel töltötte el a városrész lakóit. A tettes pedig nem állt meg, szeptember 8-án Annie Chapmannel, 30-án pedig két másik nővel, Liz Stride-dal és Kate Eddowes-szal is végzett. A hasonló rituálé nyomán a hatóságok arra a következtetésre jutottak, hogy sorozatgyilkossal van dolguk, így a nyomozásba a kerület rendőrsége mellett hamarosan a Scotland Yard is beszállt. A keresés nehézségét mutatja, hogy Frederick Abberline felügyelő és társai mindössze a szemtanúk(nak vélt járókelők) ellentmondásos leírásai, és az elkövetési módból kikövetkeztethető foglalkozások – mészáros, orvos – alapján kutathattak a gyilkos után, a Whitechapel dzsungelszerű sikátoraiban.
Időközben a gyilkosságok beszámolói eljutottak a sajtóhoz, a félpennys londoni napilapok pedig önálló nyomozásba kezdtek, és hipotéziseikkel hamarosan elárasztották a rendőri szerveket. A whitechapeli kapitányságra naponta százával érkeztek a levelek, melyekben magánnyomozók, önjelölt látnokok írták meg tippjeiket, vagy éppen exhibicionista ismeretlenek vállalták magukra a rémtetteket. A küldemények között azonban volt három különleges írás – a „Kedves Főnök”, a „Pimasz Jack” és a „Pokolból”-levél –, melyek olyan részleteket közöltek a gyilkosságokról, amikről csak a gyilkos és a rendőrség tudhatott.
Az első, „Kedves Főnök” kezdetű levelet szeptember 27-én postázták az egyik londoni hírügynökségnek, és így került a Scotland Yard nyomozóinak kezébe. Ebben egy magát Hasfelmetsző Jacknek tituláló férfi magára vállalta Mary Ann Nichols és Annie Chapman megölését, a londoni sajtó pedig a levél nyomán hamarosan nevet is adott a kegyetlen sorozatgyilkosnak. A Hasfelmetsző október 1-jén küldte második üzenetét, melyben Eddowes és Stride halálára utalt, két héttel későbbi írásával pedig – egy dobozkában – egy fél emberi vesével is „megajándékozta” a hatóságokat. Természetesen a sajtó hírverése nyomán még számos levél érkezett Hasfelmetsző Jack aláírásával, de ezek hitelességére vajmi kevés esély van.
A sorozatgyilkos, az általános nézet szerint ezután még egyszer, novemberben lecsapott – ekkor a fiatal Mary Jane Kellyvel végzett –, majd nyomtalanul eltűnt. Bár a Scotland Yard a kikötők lezárásával, állandó házkutatásokkal és civil ruhás nyomozók bevetésével mindent megtett a férfi kézre kerítéséért, a nyomozás végül sikertelenül zárult. A rendőrség megfelelő bizonyítékok híján kudarcot vallott, és 1892-ben le is zárta a Hasfelmetsző ügyének aktáját.
A brutális gyilkosságokat máig – és vélhetően örökre – körbezárja a titokzatosság homálya, ami még 120 év után is arra sarkallja a kutatókat, hogy újabb és újabb gyanúsítottakat nevezzenek meg. Mindemellett, bár a londoni mészárosoktól a kikötő matrózain és a szabadkőműveseken át egészen Walter Richard Sickert festőig számos vádlott került már szóba, még azt sem tudjuk pontosan, hogy a Hasfelmetsző hányszor csapott le. A Whitechapelben gyakoriak voltak a gyilkosságok, ezek közül pedig a hasonló, vágószerszámmal elkövetett és kizsigereléssel végződő eseteket még hosszú évekig Jacknek tulajdonították. Mivel a levelek alapján beazonosított, különleges kegyetlenséggel végrehajtott gyilkosságokat – egy kivétellel – idősödő prostituáltak ellen hajtották végre, a kutatók többsége azon a véleményen van, hogy a sorozatgyilkosnak öt áldozata volt.
Annyi mindenesetre bizonyos, hogy az ügy misztikuma sokat használt a Hasfelmetsző hírnevének, és komoly szerepet játszott abban, hogy manapság ő tekinthető minden idők legismertebb sorozatgyilkosának; tetteit regények, filmek, de még operák is megörökítették, sőt, egy időben külön folyóiratokat alapítottak azért, hogy a nyomozás fejleményeiről tudósítsanak. Hasfelmetsző Jack a kriminalisztikában is új korszakot hozott, hiszen ő volt az első gyilkos, akiről nyomozói profil maradt fenn, jóllehet, az ezernyi fantomkép mögött rejtőző igazi arc örökre rejtve maradt.
Pentru a putea adăuga comentarii trebuie să fii membru al altmarius !
Alătură-te reţelei altmarius