Szerző: Tarján M. Tamás
1970. április 10-én jelentette be Paul McCartney, a világhírű The Beatles együttes gitárosa és dalszövegírója az együttes feloszlását.
A brit zenekar négy tagja (Paul McCartney, John Lennon, Ringo Starr, George Harrison) közül hárman már az 1950-es évek végén megismerkedtek, különféle formációkban a szigetországban zenéltek, és mindannyian Liverpool városának szülöttei voltak. A Beatles 1960 táján, Hamburgban született meg, ahol a doboknál még Pete Best ült, ám miután a bandára felfigyelt a világ egyik legnagyobb lemezkiadó cége, az EMI vállalat menedzserei 1962-ben Ringo Starrt ültették Best helyére. A Beatles menedzsere a legendás Brian Epstein lett, aki 1963 októberében szervezett az együttes számára egy koncertet a londoni Palladiumban, elindítva ezzel az együttest övező, máig tartó őrületet.
Nagy-Britanniában a koncert után kitört a „Beatle-mánia”, ami hamarosan az egész világon végigterjedt, meghódítva a könnyűzene fellegvárát, az Egyesült Államokat is. A Beatles stílusát a szakértők a mai napig próbálják behatárolni: zenéjük elsősorban a popzenéhez tartozik, de jelentős hatással volt rájuk Elvis Presley, vagy Chuck Berry munkássága, kísérleteztek a rock műfajában is, de George Harrison révén például megjelent egyes számokban az indiai szitár és a keleti hangzás is. A Beatles indulásától fogva számos botrányt okozott: zenéjük miatt ugyanúgy bírálatban részesültek, mint ahogy hajviseletük is a kritika tárgyává vált, ezt pedig egyes nyilatkozataik és a kábítószerrel való kapcsolatuk tovább fokozták.
Az együttes 1966-os, Lucy in the sky with diamonds című számát, részben kezdőbetűi, részben szövege miatt a hatóságok az LSD nevű drog fogyasztására való buzdításként értékelték, ezért betiltották. John Lennon még nagyobb botrányt kavart, a kereszténység haláláról tett nyilatkozataival, illetve azzal a kijelentésével, hogy „a Beatles népszerűbb, mint Jézus”. Lennon kereszténységre vonatkozó nézetei egyébként tisztán tükröződnek az Imagine soraiban is („Képzeld el, hogy nincs mennyország…”). A fent említett interjú után az együttes lemezeit az Egyesült Államok déli területein több helyen nyilvánosan elégették, megfenyegette őket például a Ku Klux Klan is.
Brian Epstein 1967-es halálával megszűnt a Beatlest összetartó kohézió: a népszerűséggel jöttek a viták is, a banda tagjai külön utakon akartak járni, azon stílusoknak akartak hódolni, melyekkel korábban közös számaikat színesítették. Természetesen személyes ellentétek is akadtak szép számmal, ezekért az együttes rajongói elsősorban John Lennon szerelmét, a japán Yoko Onót hibáztatták. 1969-ben vették fel a Beatles utolsó két albumát, a Let It Be, illetve az Abbey Road címeket viselő lemezeket, ezalatt a zenekar tagjai számos szólóalbumot megjelentettek.
1970. április 10-én aztán Paul McCartney, a Beatles gitárosa és dalszövegírója, McCartney című szólólemezének bemutatása kapcsán egy ál-interjút jelentetett meg a sajtóban, ahol kérdezőként és válaszadóként az együttes feloszlásáról beszélt. Bár egyértelműen nem állította, hogy kilép a Beatlesből, és John Lennon is cáfolta a közös munka befejezését, a gyakorlatban ez a nyilatkozat valóban a befejezést jelentette az együttes számára.
A zenekar sorsát Lennon 1980-as meggyilkolása végleg megpecsételte. A Beatles többi tagja 1995-ben ugyan kiadott egy két számot tartalmazó Beatles antológiát, de a közös munka nyolc év után, 1970-ben véget ért. Az együttes a becslések szerint napjainkig több mint egymilliárd lemezt adott el, zenéjük majdnem fél évszázad után is világszerte ismert és kedvelt, végeredményben a Beatles tekinthető minden idők legsikeresebb együttesének.
Pentru a putea adăuga comentarii trebuie să fii membru al altmarius !
Alătură-te reţelei altmarius