Petőfi „vad grófja”

[Magyar lap]

https://petofi.hu/cikkek/petofi-vad-grofja

2023. szeptember 11.

Várkonyi Éva

Petőfit nem mindennapi kapcsolat fűzte egyetlen arisztokrata barátjához, a különleges életű gróf Teleki Sándorhoz, akinek koltói kastélyában töltötték mézesheteiket Szendrey Júliával.

Teleki Sándor portréja (Pollák Zsigmond metszete) • Forrás: Wikipedia

A XIX. század magyar arisztokratái közül romantikus és forradalmár lelkületével, kalandos életével magasan kiemelkedik gróf Teleki Sándor, az 1848-as ezredes, olasz tábornok, a Petőfi Társaság tagja. Lelkes sportoló, kiváló párbajvívó, lövész és lovas hírében állt, bohém, tréfacsináló kedélye miatt ragadt rá a „vad gróf” elnevezés. Teljes szívével azonosult a reformellenzékkel, harcolt a kötelező örökváltságon alapuló jobbágyfelszabadításért, az úrbéri terhek eltörléséért, valamint Magyarország és Erdély egyesüléséért.

Teleki Sándor igen kiterjedt ismerősi körrel rendelkezett, köztük Petőfi Sándort is legközvetlenebb barátai között tudhatta. Gróf létére pártfogolta az élesen király-, arisztokrácia, sőt nemességellenes hangú Petőfi Sándort. Teleki számára a költővel való megismerkedés egy igaz barátság kezdetét jelentette. Valószínűleg először fordult elő a magyar történelemben, hogy egy gróf megosztotta a kastélyát egy félig-meddig bizonytalan egzisztenciájú, paraszti hátterű értelmiségivel. Petőfi kezdeti bizalmatlansága lassan oldódni kezdett a hangos, bohém modorú házigazda iránt, és az elvbarátság idővel valódi férfibarátsággá szilárdult. Nagykárolyban ismerkedtek meg, majd Teleki Nagybányára és Koltóra is meghívta a költőt. Így emlékszik vissza az első alkalomra Teleki az emlékirataiban:

„Vacsora végeztével feláll Haray s ahhoz az asztalhoz megy, melynél Petőfi vacsoráit és Papp Endre által bemutattatja magát. Petőfi feláll, kezet nyújt Haraynak és élénken beszélgetni kezdenek. Később véletlenül arra tekintek s látom, hogy felállanak és felénk közelednek. Haray tekintetéből kivettem, hogy hozzám hozza Petőfit, felálltam és eleibe mentem. Haray végezte a bemutatást. Első szava, melyet hozzám intézett, ez volt: — Ön az első eleven gróf, a kivel beszélek. — Hát döglöttel beszéltél-e ? — kérdém némi savanyúsággal. — Az magam is voltam komédiás koromban. — Na czimborám, velem ugyan nem sokat nyertél, mert magam is csak olyan vad gróf vagyok. Rámnézett; szemeiből láttam hogy ezt a feleletet nem várta; kezet nyújtott s a jég meg volt törve. Asztalunkhoz ült s hosszasan quaterkáztunk együtt… Én e percztől fogva bámulója lettem, s iparkodtam barátságát kiérdemelni.”

Teleki Sándor emlékiratainak második kötete • Forrás: https://mek.oszk.hu/

A XVIII. század második felében épült koltói kastély vezetését 1825-ben vette át Teleki. 1846–47-ben Petőfi Sándor a gróf vendégeként három alkalommal is megfordult a birtokon, elvarázsolta a táj szépsége és a falu különleges hangulata, így írt egyszer róla: „Ide jöttünk Koltóra. Ez egy kis falu, Kővár vidékén, a Lápos-völgyben, Nagy-Bányától egy órányira, délre. A táj olyan szép, mintha az én képzeletem után alkotta volna a természet.”

A koltói kastély • Forrás: Wikipedia

Petőfi többször vendégeskedett Koltón Telekinél, előszeretettel töltötte idejét ott, a gróf az emlékirataiban így fogalmaz ezekről az alkalmakról: „Időtöltésünk, mulatságunk a lovaglás és kocsikázás volt. Kilovagoltunk az erdőkbe, bekocsikáztunk Nagy-Bányára. A ló egész szenvedélyévé vált; én tanítottam lovagolni, Ferencz ur hajtani. Ferenczczel egész barátságot kötött és többnyire együtt kocsiztak be Bányára, a posta után és bevásárolni. Petőfi hajtotta a négy lovat, Ferencz ur mutatta, mint kell azt a tudomány szabályai szerint kormányozni.”

Koltón tett látogatásai közül a legemlékezetesebb az 1847. szeptember 9. és október 19. közötti időszak, amikor az ifjú író a hitvesével, Szendrey Júliával a kastélyban töltötte a mézesheteket. Petőfi megkérte a grófot, engedje azt át neki a mézesheteire. Teleki szobát rendeztetett be a nászutas párnak, és a személyzetet is szolgálatukba állította. A szívességkérést ugyancsak rögzítette emlékirataiban:

„Szeptember első napjaiban, egy este, épen vacsoránál ültünk Harayval, midőn egyszer csak beállit hozzám Sándor. Nem vártuk, mert rendesen tudatni szokta jövetelét, s igy annál kedveseben lepett meg. Leült az asztalhoz, de csak úgy félvillára evett, s nagyon szótalan volt. Szokatlan komolyságáról mindjárt észrevettem, hogy valami nyomja a szivét. Vacsora után félre hiv s azt mondja: — Beszédem van veled négyszem közt. Bevezettem a szomszéd szobába. — Mondjad, mi kell? — Druszám, nagy kérésem van hozzád. — Ki vele, állunk elébe. — Szeretném a mézes heteket nálad, Koltón tölteni. — Hát ki mondja, hogy ne töltsd? — De ez nem elég. — Nos, hát folytasd. – Eredj el te is hazulról, egyedül akarok lenni; ne lássa senki boldogságomat. — Lehet; úgy is szülőimhez szándékszom menni, nagy örömet szerzesz nekik, hogy elküldesz. Mikor menjek? — Majd megírom a napját; de hát még ez sem elég·. — Na! — Küldj el mindenkit a háztól. — Az istállókból is? — Nem, csak a háztól. — Szívesen; a szakács marad a feleséségével, mert asszony nélkül nem hagyom nődet, s ennetek is csak kell, mert turbékolásból nem éltek meg. — Köszönöm!

Pár nap alatt üres volt a koltói ház, csak a szakács és szakácsnő várta a párt. Október 14-diki kelettel Petőfi ezt írja Kerényi Frigyesnek: „Nehány nap múlva indulunk Pest felé, itt hagyjuk Koltót, az örökké kedves emlékű Koltót, hol oly édes heteket töltőnk, amilyen boldogságot halandó álmodni és elbírni csak képes…”

Teleki Sándor olasz tábornoki egyenruhában • Forrás: Wikimedia

A koltói mézeshetek 28 új verssel gazdagították a magyar lírát. A költemények zömét Petőfi a híres somfa alatti kőasztalon írta. Barátságuk mindvégig megmaradt, de Petőfi rejtélyes eltűnése miatt nem tarthatott sokáig. „Az írói szerencsét balszerencséjének, a hányatott élet és a csaknem két évtizedes emigráció megpróbáltatásainak köszönhette; a kalandos futású életpálya veszélyes kanyaraiban találkozott össze azokkal a világhírességekkel – Liszt Ferenccel és Victor Hugóval, Kossuthtal és Herzennel, Mazzinival és Rózsa Sándorral, forradalmárokkal és fejedelmekkel, tábornokokkal és cigányprímásokkal – akikről emlékezéseit írta” – írja róla Lukácsy Sándor. Ezekben a kötetekben külön fejezet szánt Petőfinek Petőfi Sándor Koltón címmel, akiről elismerően vallott: „Nem kellene talán ily közönséges, minden napi aprólékosságokat róla csevegnem; de én úgy akarom őt előállítani, amilyen nálam volt: ami egy szerű fesztelenségükben. Nem akarok neki oltárt emelni, hogy reá illeszszem, igen gyarló pap volnék én ahhoz. Gondoskodott arról ő maga, a magyar nép s a külföld. O, aki annyit nélkülözött, szenvedett, maga mondja, hogy: soha nem volt olyan boldog, mint Koltón. Huszonnyolcz költeménye alatt diszlik a Koltó név, valamennyit itt irta, s mig magyar él: a kis falu mindig geographiai nevezetesség lesz e hazában. Ez a lángész hatalma!”

 

Felhasznált irodalom:

Teleki Sándor: Egyről-másról: újabb emlékeim. Budapest, 1882 (2. kötet)

Teleki Sándor (honvédtiszt) – Wikipédia (wikipedia.org)

OSZK (blog.hu)