Legújabb lemezkritikánkban nem CD-t veszünk szemügyre, hanem egy – sokak szerint – barátságosabb, emberközelibb formátumot, a vinylt. Pár hete már kiveséztük a Callas-féle Carment, most a görög szopránt másik legendás szerepében hallattuk meg. Turandot, avagy az élet által megkeményített női lélek – ahogy azt Callas prezentálja.
Callas Turandot szerepében a legtermészetesebb választás – legalábbis a lemezfelvételeken. Más szopránok talán hasonlóan jegesen tudnak uralkodni és „érzéslefojtani”, de Callas a maga teljesen jellegzetes hangszínskálájával a lehető legkomplexebb jellemábrázolásra volt képes – a stúdióban.
Az ő Turandotja nem csupán kérlelhetetlen férfigyűlölő, de egy rendkívül provokatív nő is volt. Az ember persze gyorsan kiolvas valamit Callas saját mögöttes sebezhetőségéből: lehet érezni, hogy a görög szoprán egész énjét beleadja a szerepformálásba.
Szomorú volt, hogy pályája legelejét leszámítva nem érezte magát képesnek arra, hogy az operaházban énekelje a szerepet, de ez az 1957-es felvétel sokkal értékesebb minden múltbéli emléknél, számomra is az egyik legizgalmasabb valamennyi felvett alakítása közül, annál is inkább, mert Schwarzkopf mint Liu hasonlóan karakteres és markáns, sokkal többet nyújt, mint egy átlagos „Puccini-kislány”, akiknek a legtöbbször csak mellékszerep jut.
Ilyen kiváló énekesek mellett talán kegyetlenség volt Tullio Serafin karmestertől, hogy olyan viszonylag jellegtelen tenort választott Calaf szerepére, mint Eugenio Fernandi, de legalább a hangszíne kellemesen jellegzetes. Serafin viszont itt is kiváló. Vezénylése annyira élénk, hogy az 1957-es monó hangzás korlátai aligha tűnnek fontosnak, főleg vinyllemezen.
Callas és Schwazkopf miatt erősen ajánlott. Akinek van lemezjátszója.
Pentru a putea adăuga comentarii trebuie să fii membru al altmarius !
Alătură-te reţelei altmarius