Írta: Peter Gwin

Ha az ember maga Jimmy Chin, ilyenkor összeírja a teendőket. Először is verbuválnia kell egy csapatot a mászásra szakosodott legjobb filmesekből. Ők követik majd kötéllel Alexet a 900 méteres gránitfalon, méghozzá síri csöndben. Tilos suttogni, tüsszenteni, objektívsapkát vagy akár egy kavicsot is leejteni, nehogy eltereljék a mászó figyelmét, mert az akár végzetes is lehet. Ennél is fontosabb, hogy magáról a mászásról senki egy szót se beszéljen Honnolddal. Őneki ugyanis nem szabad úgy éreznie, hogy bármilyen nyomás nehezedik rá, nem szabad, hogy a zen buddhistákra jellemző mélységes nyugalmát, a saját teljesítményébe vetett megingathatatlan hitét és hatékony összpontosítását bármi is megzavarja. Emellett mellőzni kell előtte a „kötél nélkül, szólóban” kifejezést is, ugyanis Honnold a kúszás szót használja.

Ráadásul mindezeket az előírásokat annak tudatában kell betartani, hogy a kötél nélküli mászás fogalma már eleve ellentmond a hegymászás mindenfajta bevett szabályának, de különösen a biztonságiaknak – hogy a józan paraszti észről már ne is beszéljünk. Hiszen a mászók sem kivételek a nehézkedés kérlelhetetlen törvénye alól. Az embernek ezen a ponton eszébe jutnak olyan mászók, akik lezuhantak; némelyikük személyes ismerős volt. És máris ott tartunk, hogy a barátunkat látjuk lelki szemeinkkel a mélybe zuhanni. 
Eddig és ne tovább: éppen ezt nem szeretné az ember megörökíteni, amikor a barátja adja a fejét (egyes szakértők szerint) minden idők legmerészebb hegymászó kísérletére!

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2018. novemberi lapszámában.