Mikszáth Kálmán

[Magyar lap]

Mikszáth Kálmán

  A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

 

 

Mikszáth Kálmán
Született	Szklabonya, Mikszáthfalva 1847. január 16.
Elhunyt	Budapest 1910. május 28. (63 évesen)

Mikszáth Kálmán autogramot ad (Szeged, 1900-as évek)

Kiscsoltói Mikszáth Kálmán (Szklabonya (1910-től Mikszáthfalva), 1847. január 16. – Budapest, Józsefváros, 1910. május 28.) magyar író, újságíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Fiatalkora

A fiatal Mikszáth

Kisnemesi családba született Szklabonyán (Nógrád vármegye). Ősei felső-magyarországi evangélikus lelkészek voltak. A családi hagyomány szerint a teológiát Wittenbergben, Halléban és Jénában hallgatták, s nevelőként nemesi családokhoz jutottak be, majd Gömör, Nógrád és Sáros megyékben teljesítettek szolgálatot. A lelkészi szál az író nagyapjánál tört meg, aki szakítva a családi tradícióval, a nagykürtösi földesúr kocsmárosa volt. Mikszáth Kálmán édesapja, Mikszáth János is ott született, de szüleivel később Ebeckre költöztek át, ahol a "tekintetes ebecki középbirtokos uraság árendás mészárosa és kocsmárosa lett. Feleségül a helybéli születésű nemes farádi Veress Máriát vette. Három gyermekük – Mária, Kálmán, Gyula – Mária 17 éves korában egy hirtelen szerzett tüdőgyulladás következtében hunyt el, míg Gyula öccse 13 évesen jutott árvaságra. A család valószínűleg 1843 után költözhetett Szklabonyára, ahol az apa előbb még mindig a falu kocsmáját és mészárszékét bérelte, később, az 1860-as évek második felében pedig már a "gazda" megjelölés volt olvasható fia bizonyítványában. Földjüket közel 100 holdra becsülték és a család jómódját is bizonyította az a tény, hogy két cselédet, juhászt és szolgálólányt is tartottak.

Iskoláit nagyrészt Rimaszombaton járta, 1857 és 1863 között, az utolsó két osztályt azonban Selmecbányán végezte, ahonnan 1868-ban Pestre került, ahol jogi tanulmányokat folytatott, de diplomát nem szerzett.

Iskolái befejeztével visszatért Nógrád megyébe, ahol 1871-ben Mauks Mátyás szolgabírónál Balassagyarmaton szolgabírósági esküdtként helyezkedett el. Itt alkalma volt közvetlen közelből is tanulmányozni a vármegye uraságait. 1872-ben ügyvédbojtár lett, emellett megpróbálkozott az újságírással is: különböző fővárosi lapok közölték cikkeit, többek között az Igazmondó, Szabad Egyház, Fővárosi Lapok és a Borsszem Jankó.

1873. július 13-án feleségül vette Mauks Mátyás leányát, Mauks Ilona Máriát. Még ebben az évben meghaltak szülei, s ő feleségével együtt a fővárosba költözött. Nagy nyomorban éltek. Mikszáth el akart válni a feleségétől, mert azt gondolta, hogy rendes jövedelem nélkül nem méltó a feleségéhez. Felesége nem akart válni, így az akkor még sikertelen író azt hazudta, hogy mást szeret. 1878-ban váltak el. Miután Mikszáthnak rendes jövedelme lett, 1882-ben újra összeházasodtak.

Ezután ő is visszahúzódott szülőfalujába, Szklabonyára, ahol azonban anyja a családi birtokot még halála előtt bérbe adta, így abból sem tudott megélni. Az 1874-es megyei tisztújításon mint aljegyző jelöltette magát, de megbukott. Visszatért Pestre, s az irodalommal kezdett komolyabban foglalkozni.

Írói pályája

Írói pályája nehezen indult, mivel stílusa, eredetisége elütött korának megszokott normáitól, ezért a szerkesztők műveiből sok részt egyszerűen kihúztak. 1874-ben jelent meg első önálló műve két kötetben, az „Elbeszélések”, de a kötet nem kapott komolyabb figyelmet. Pár évig különböző napilapoknál dolgozott, de a sikertelenség miatt elkeseredve 1878-ban Szegedre ment, és a Szegedi Naplónál helyezkedett el mint újságíró. Ott aratta első írói sikereit: az 1879-es szegedi nagy árvíz és az ezután következő királyi biztosi korszak hálás témákkal szolgált neki. Karcolataiban a királyi biztosi tanácsot csipkedte, s megörökítette Tisza Lajos és munkatársainak alakját.

1881-ben visszatért Budapestre, ahol az Ország-Világ című lap segédszerkesztője lett. Ezidőtájt vált ki a Budapesti Hírlap szerkesztősége a Pesti Hírlapból, ahová emiatt új munkaerő kellett, így ő maga is a Pesti Hírlaphoz került. Eleinte néhány mellékesebb rovatot vezetett, de alig fél év múlva karcolataival annyira megkedveltette magát a lap olvasóival, hogy Jókai Mór mellett az egyik legkedveltebb szerző és humorista lett. Hírlapi cikkeit nagyobbrészt név jelzése nélkül, igen gyakran Scarron, illetve sok más egyéb álnévvel is jegyezte.

1881-ben a Petőfi Társaság, 1882. február 8-án a Kisfaludy Társaság választotta tagjának, 1889. május 3-án pedig a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett.

Az irodalmi sikert hamarosan a magánéleti és politikai sikerek is követték: 1882-ben ismét megkérte volt felesége, Mauks Ilona kezét, s még ez év december 31-én ismét összeházasodtak. A házasságból három fia született: Kálmán, János (1886-1890) és Albert (1889-1921). 1887-től élete végéig országgyűlési képviselő volt, előbb az erdélyi Illyefalva, majd Fogaras, végül Máramarossziget mandátumával.

Mikszáth Kálmán sírja Budapesten. Kerepesi temető: 10/1-közép.

1897-ben saját lap kiadásával próbálkozott, ez volt a rövid életű Országos Hírlap. 1903-tól Az Újság főmunkatársaként dolgozott. 1907-ben összegyűjtött munkáiért a Magyar Tudományos Akadémia nagy jutalommal tüntette ki. 1910-ben még megünnepelték írói pályafutásának negyvenedik évfordulóját, ezután Máramarosszigetre utazott, ahonnan már nagybetegen tért vissza, s néhány nap múlva meghalt. Utolsó munkája, A fekete város könyv alakban való 1911-es megjelenését már nem érte meg.

Főbb művei

• 1871 – A batyus zsidó lánya MEK
• 1871 – Ami a lelket megmérgezi MEK
• 1872 – A lutri MEK
• 1873 – Nibelungok harca MEK
• 1874 – Elbeszélések
• 1874 – Pecsovics világ MEK
• 1877 – A vármegye rókája MEK
• 1878 – Még újabb fény- és árnyképek
• 1879 – Falunk véneinek édes visszaemlékezése
• 1881 – Tót atyafiak MEK
• 1882 – A jó palócok MEK
• 1883 – Nemzetes uraimék MEK
• 1884 – Az apró dzsentri és a nép
• 1884 – Nemzetes uraimék MEK
• 1885 – A két koldusdiák MEK
• 1885 – A lohinai fű MEK
• 1886 – A tisztelt ház
• 1889 – A beszélő köntös MEK
• 1892-93 – Kísértet Lublón MEK
• 1893 – Az eladó birtok MEK
• 1894 – Beszterce ostroma MEK
• 1895 – Szent Péter esernyője,^[1] MEK
• 1897 – Prakovszky, a süket kovács
• 1897 – Gavallérok MEK
• 1898 – Új Zrínyiász MEK
• 1900 – Különös házasság MEK
• 1901 – A szelistyei asszonyok MEK
• 1902 – A sipsirica MEK
• 1903 – Akli Miklós MEK
• 1906 – A vén gazember MEK
• 1906-07 – A Noszty fiú esete Tóth Marival MEK
• 1908-10 – A fekete város MEK
• – A néhai bárány
• – Galamb a kalitkában MEK

Galéria

Mikszáth Kálmán emlékháza Szklabonyán (Szlovákia)	Mikszáth Kálmán szklabonyai emlékházának udvara	Mikszáth Kálmán portrészobra szklabonyai emlékházának udvarán	Mikszáth Kálmán szobra a róla elnevezett téren
Mikszáth Kálmán szobra (Kocsis András, 1960, Budapest VIII. kerülete)

Jegyzetek ↑ Megjelent Budapesten 1901-ben Révainál,1899-ben már lefordították angolra, 1904-ben franciára, s folyamatosan mind a mai napig szinte minden nyelvre

Források Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VIII. (Löbl–Minnich). Budapest: Hornyánszky. 1902.  Online hozzáférés

• Szerb Antal: Magyar irodalomtörténet. 6. kiad. Budapest : Magvető, 1978. ISBN 963270651X Mikszáth Kálmánról ld. 448-452.
• Magyar életrajzi lexikon [1]
• A magyar irodalom története 1849-től 1905-ig. Szerk. Sőtér István. 4. köt. Budapest : Akadémiai, 1965. Mikszáth ld. 702-761.
• Mohácsy Károly: Irodalom a középiskolák III. osztálya számára 49-54. old. (Korona Kiadó, Budapest 1992.)
• Új magyar irodalmi lexikon II. (H–Ö). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 1380–1382. o. ISBN 963-05-6806-3
• Csáky Károly: Mikszáth Kálmánnal szülőföldjén, Katedra Könyvek 3, Lilium Aurum Kiadó, Dunaszerdahely, 1996, ISBN 8085704145

Külső hivatkozások

A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak

Mikszáth Kálmán témában.

A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak

Mikszáth Kálmán tollából.

A Wikimédia Commons tartalmaz Mikszáth Kálmán témájú médiaállományokat