Mike Morris, az Irakot kétszer megjárt háborús veterán vizsgálati alanyként, EEG-sapkában alszik terápiás kutyája, Olive mellett. Jeffrey Ellenbogen, a Johns Hopkins Egyetem munkatársa azt igyekszik kideríteni, hogy az alvótárs és annak megnyugtató hangja mennyiben segítheti a súlyos traumán átesettek gyógyulását.

Írta: Mihael Finkel
Fényképezte: Magnus Wennman

Alvás közben agyunk egészen másként viselkedik, mint akkor, amikor ébren vagyunk. Egy ideig szinte bénultan fekszünk, még dideregni sem tudunk. A szemünk viszont ide-oda mozog zárt szemhéjunk mögött, mintha a tekintetünkkel követnénk valamit. Középfülünk pici izmai is mozognak, mintha fülelnénk. Mindeközben (nők és férfiak egyaránt) szexuális izgalomba jövünk. Olykor meg úgy érezzük, hogy repülünk. A halál tornácára érkeztünk – elaludtunk.

Az elménk világhálóját alkotó 86 milliárd idegsejt elektromos és kémiai jelek útján kommunikál egymással. Amikor ébren vagyunk, jelvillámok miriádjai cikáznak ide-oda ebben a roppant sejttömegben.

Ám ha az idegsejtek egyenletesen és ritmusosan bocsátanak ki jeleket (ilyenkor szép, fodrozódó görbe jelenik meg az EEG-n), az annak bizonysága, hogy agyunk magába fordul, kilép az ébrenlét kaotikus világából. Érzékeink ilyenkor elnémulnak, és nemsokára elalszunk. A kutatók ezt nevezik az alvás 1. szakaszának.

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2018. októberi lapszámában.