Kép: Wikipedia

Egy csillag életének hosszúságát főként a mérete határozza meg. A Nap például egy sárga törpe, átmérője mintegy 1,4 millió kilométer. Az efféle objektumok általában 10 milliárd évig maradnak fenn, csillagunk tehát jelenleg középkorúnak mondható.

Ha az égitest egyszer elhasználta héliumkészletét, a nehezebb elemeit kezdi majd el felemészteni. A folyamat hatására az objektum puffadni kezd, és vörös óriássá fog alakulni, ezt követően pedig rendkívül sűrű, fehér törpévé esik majd össze.

A csillagot ekkor egy hatalmas, gázzal és porral teli felhő, úgynevezett nebula fogja körbevenni.

A korábbi becslések alapján a haldokló csillagok 90 százaléka hoz létre homályos felhőt, a számítások pedig azt is mutatták, hogy csak a Napnál kétszer nagyobb égitestek képesek olyan por- és gázhalmazt produkálni, amely kellően fényes a tanulmányozáshoz.

A megfigyelések azonban mást mutattak. A csillagködök ugyanis olyan galaxisokban is feltűnnek, melyekben kisebb tömegű csillagok helyezkedtek el.

Éppen ezért a szakértők közt komoly szakmai vita alakult ki arról, hogy pontosan mi is történik haláluk után a Naphoz hasonló, kisebb tömegű égitestekkel.

Hogy eldöntsék a kérdést, kutatók egy csoportja új számítógépes modellt dolgozott ki a csillagok életciklusának vizsgálatához - írja a Space.com.

A szakértők szimulációjuk során arra jutottak, hogy a csillagködöt létrehozó felfúvódó vörös óriások a vártnál sokkal gyorsabban melegítik fel a felhőjüket. Éppen ezért a kisebb tömegű csillagok is képesek látható nebulát létrehozni.

„Arra jutottunk, hogy az 1,1 naptömegnél kisebb tömegű csillagok halványabb csillagködöket, a 3 naptömegnél nagyobb tömegű csillagok pedig fényesebb nebulákat hoznak létre” - nyilatkozta Albert Zijlstra, a Manchesteri Egyetem munkatársa és a kutatócsapat tagja.