1930. február 18. | A Plútó felfedezése

[Magyar lap]

Szerző: Tarján M. Tamás

„Miként a chihuahua is kutyának számít, ezek a jeges törpék is valódi bolygók. Sőt, a valóságban ezek a törpék az átlagosak. A Plútó-szerű égitestek sokkal jellemzőbbek Naprendszerünkre azoknál a közeli bolygóknál, melyeket először megismertünk.”
(Alan Stern amerikai planetológus)

1930. február 18-án fedezte fel Clyde W. Tombaugh a Naprendszer kilencedik bolygóját, a Plútót, mely zord viszonyai nyomán az alvilág ókori görög istenéről kapta nevét.

Az 1840-es években Urbain Le Verrier, egy francia matematikus a newtoni fizika tézisei segítségével bebizonyította, hogy az 1781-ben felfedezett Uránusz keringési pályájában észlelt szabálytalanságokat egy másik bolygó okozza. Le Verrier számításai hamarosan beigazolódtak, a Neptunusz megismerése azonban nem szolgáltatott teljes magyarázatot az anomáliákra, ezért a tudósok arra az álláspontra jutottak, hogy távolabb egy másik égitest is „megbújik.”

A századfordulón megkezdődött a „hajsza” a rejtélyes planéta után, melyet Percival Lowell, a híres Lowell Obszervatórium alapítója 1906-ban „X bolygó” névre keresztelt. Lowell és William H. Pickering már 1909-ben megpróbálta meghatározni a keresett égitest koordinátáit, azonban a tudós 1916-ban bekövetkezett haláláig eme törekvéseket nem koronázta siker. Érdekesség, hogy a Plútót vélhetően már az 1909-es esztendőben sikerült megörökíteni, az akkori felvételek minősége miatt és megfelelő adatok híján azonban ez a felfedezés csak később nyert jelentőséget. A kutatást egyébként az is lassította, hogy Lowell özvegye az 1910-es évek közepén hosszú pereskedésbe bonyolódott, így a munka csak 1929-ben kezdődött újra.

Az arizonai Flagstaffban található Lowell Obszervatórium vezetését ekkor Vesto Melvin Slipher vette át, aki még ebben az évben a csillagvizsgálóba hívta a mindössze 23 esztendős Clyde W. Tombaugh-t. A fiatalember fő feladata az „X bolygó” kutatása lett, ami abban merült ki, hogy Tombaugh a rejtélyes égitest nyomait kereste az űrről készített fényképeken, közben pedig megpróbált bizonyítékot találni arra, hogy a fotókon felfedezett homályos folt bolygószerű mozgást végez. A fiatalember majdnem egy évig vizsgálta a kozmoszt, míg végre 1930. február 18-án megbizonyosodott arról, hogy az addigra legendává nőtt „X bolygó” valóban létezik.

A felfedezés világszenzációt eredményezett, ezzel pedig felvetődött egy újabb komoly kérdés, nevezetesen az, hogy mi legyen az új bolygó neve? Az arizonai csillagvizsgáló tudósai valamelyik ókori istenség, illetve a Lowell család egyik tagjának nevét javasolták, a vitát azonban végül egy 11 esztendős oxfordi leány, Venetia Burney döntötte el, aki olvasmányai és a bolygó feltételezett zord klímája alapján Plútót, az alvilág görög urát ajánlotta névadónak. Az obszervatórium kutatói végül egyhangúan elfogadták a javaslatot, ezzel pedig a Plútó szó az égitesthez hasonlóan rövid időn belül igen népszerűvé vált: Walt Disney egyik rajzfilmfigurája, a napjainkban is jól ismert kutya a Naprendszer kilencedik bolygója után kapta nevét, de Glenn T. Seaborg is hasonló okokból keresztelte 1941-ben plutóniumra az akkoriban felfedezett legújabb elemet. A Plútó azért is bizonyult praktikus választásnak, mivel asztrológiai szimbóluma éppen Percival Lowell, a csillagvizsgáló alapítójának monogramját adta.

A Plútót illetően egyébként mindmáig csak találgatások láttak napvilágot, hiszen a távoli bolygóhoz mindez idáig egyetlen szonda sem jutott el. A Földtől ötször kisebb – és tömegét tekintve ötszázszor könnyebb – égitest felszínét valószínűleg fagyott víz, ammónia és metán elegye borítja, színe alapján pedig szénhidrogének jelenlétét is feltételezhetjük. A Plútó bolygó volta 1978-ban nyert igazolást, ebben az évben ugyanis a csillagászok felfedezték a körülötte keringő holdat, melyet az alvilág hajósa, Kharón után neveztek el.

Mindennek dacára azonban a Plútót a modern tudomány mégsem tekinti bolygónak: erről a Nemzetközi Csillagászati Unió 2006-os prágai konferenciája döntött, ott ugyanis a csillagászok újradefiniálták az addig használt fogalmat. A mai nézet szerint azon égitesteket tekinthetjük önálló bolygóknak, melyek képesek „tisztára söpörni” pályájukat, vagyis a közeli planéták útját az ő gravitációs mezőjük befolyásolja. Jelen állás szerint a mi Holdunknál is kisebb Plútóra ez nyilvánvalóan nem igaz, így aztán a rejtélyes „X bolygó” napjainkban már hivatalosan 134340 Pluto néven, kisbolygóként járja útját a kozmoszban.