1859. november 24. | Megjelenik A fajok eredete

[Magyar lap]

Szerző: Tarján M. Tamás

„A túlélés nem a legerősebb, de nem is a legintelligensebb fajnak adatik meg, hanem annak, amelyik leginkább képes alkalmazkodni a változásokhoz.”
(Charles Darwin)

1859. november 24-én jelent meg nyomtatásban Charles Darwin világhírű műve, A fajok eredete, melyben a brit tudós lefektette az evolúció és a természetes szelekció elméletének alapjait. A könyv, mely a földi élet sokszínűségét egyetlen közös ősre vezette vissza, 1872-ig összesen hat kiadást ért meg, a benne foglalt tézisekkel pedig a történelem egyik legnagyobb hatású alkotása lett.

A tehetős orvoscsaládból származó Darwint apja ugyan a maga örökébe szánta, a fiatalember azonban elrettent a kor kegyetlen műtéti szokásaitól – ebben az időben ugyanis még nem használtak érzéstelenítőt –, és inkább a békésebb természettudományokat választotta. Az Edinburgh-ban, majd Cambridge-ben tanuló fiatalember élete lehetőségét 1831 végén kapta meg, amikor lehetőséget nyert arra, hogy a Francis Beaufort kapitány által parancsnokolt HMS Beagle fedélzetén világ körüli tudományos útra induljon. Az evolúció elméletének megalkotásában is kulcsszerepet játszó hajóút összesen hat évig tartott, Darwin pedig ez idő alatt bejárta többek között Dél-Amerikát, a Galápagos-szigeteket, Új-Zélandot, és csak 1836 októberében tért vissza Londonba.

A közhiedelemmel ellentétben a tudós fejében ekkor még nem állt össze az evolúció elméletének kirakós játéka, a következő évek során azonban több ezer oldalas kutatási anyaga rendszerezésével és olvasmányai alapján Darwin megalkotta teóriáját. Önmagában a fajok ki- és továbbfejlődése nem volt új gondolat, hiszen korábban a francia Lamarck és Erasmus Darwin – a tudós nagyapja – is leírta már ezt az elméletet, elgondolásukból azonban hiányzott a kohézió és a logikus magyarázat. A fajok eredetének szerzője éppen ezen a téren szerzett halhatatlan érdemeket, a hiányzó láncszemhez, a természetes kiválasztódás és a szaporodás révén folytatott örök harc gondolatához pedig Thomas Malthus demográfiai elmélete segítette őt hozzá. Fontos azt is megemlítenünk, hogy a hiedelemmel ellentétben Darwin a készülő műben nem foglalkozott az élet eredetével, ő csak annak sokszínűségére keresett magyarázatot.

A nagy munka tehát már 1844 körül elkészült, Darwin azonban komolyan tartott attól, hogy elmélete felháborodást vált majd ki – vagy köznevetség tárgya lesz –, ezért egyelőre íróasztalába süllyesztette feljegyzéseit. A tudós azonban csak a megfelelő időpontra várt, ugyanis jelentős összeget tett félre annak érdekében, hogy életműve váratlanul bekövetkező halála esetén is sajtó alá kerüljön. A tudós aztán szerencsésen átvészelte súlyos gyomorbetegségét, miután pedig 1858-ban Russel Wallace egy publikációjában közzétette elméletének rövid kivonatát, úgy gondolta, eljött az idő műve közzétételére. 1859. november 24-én, John Murray brit kiadó segítségével így végre megjelenhetett A fajok eredete természetes kiválasztás útján, vagy a létért való küzdelemben előnyhöz jutott fajták fennmaradása című munka, mely mérföldkőnek bizonyult a biológia terén folytatott kutatásokban.

A mű, amely azon a tézisen alapult, hogy a Föld biológiai sokszínűségét egyetlen primitív életforma folyamatos fejlődésére, variálódására lehet visszavezetni – miközben a gyengébb és alkalmazkodáshoz kevésbé képes fajok rendre kipusztulnak –, a tudományos világban viszonylag hamar tekintélyt nyert, számos keresztény felekezet viszont eretnekséggel vádolta meg Darwint. A fajok eredete a civil társadalomra is komoly befolyást gyakorolt, ez azonban nem jelentett osztatlan sikert; az evolúció elméletét sokan vitatták – a tézis egyébként máig számos vitát gerjeszt a társadalomban –, Darwin 1871-es, Az ember származása és a nemi kiválasztás című műve pedig külön olaj volt a tűzre. Miután a tudós ebben a művében az embert a majmoktól származtatta, világnézete miatt még több támadást kellett elviselnie; a korban megjelent karikatúrákon például Darwint rendszeresen majomként ábrázolták.

A tudósnak aztán a sors végül mégis igazságot szolgáltatott: Darwin elmélete a modern ember világszemléletének középpontjába került, ő maga pedig olyan magasra emelkedett, hogy 1882-ben bekövetkező halála után Viktória királynő (ur. 1837-1901) az uralkodói család sírhelyén, a Westminster-apátságban helyeztette őt végső nyugalomra. Az ember, akinek geológiai és botanikai munkásságáról A fajok eredetének fényében hajlamosak vagyunk elfeledkezni, elméletével alapjában határozta meg az életről alkotott elképzelésünket, közben pedig fényévekkel mozdította előre a biológiai kutatásokat. Darwin hatását mi sem mutatja jobban, mint az a tény, hogy evolúciós elmélete a társadalomtudományba is utat talált, a szociáldarwinizmus és az eugenika ideájának gyakorlati megvalósítói ugyanakkor a 20. században borzalmas kegyetlenségeket követtek el.